2016/07/26

Női könyvek és/vagy férfi könyvek?


A napokban a 444.hu oldalára felkerült egy cikk Női olvasmányok vs. vezesd vissza a férfit az olvasáshoz címmel, amelyben lényegében azon háborogtak (mert másnak nem igen nevezném), hogy miért vannak megkülönböztetve a férfiaknak, illetve nőknek „szánt” könyvek. A cikk apropóját két dolog szolgáltatta. Egyfelől az Európa Kiadó közleménye, amely így szól: „Az Európa Könyvkiadó nyári kínálatában különböző műfajú női olvasmányok jelentek meg, vagy jelennek meg a közeljövőben. A romantikus, történelmi és thriller regények között minden női olvasónk megtalálhatja a számára legideálisabb nyári olvasmányt…”, másfelől pedig az Athenaeum Kiadó új kezdeményezése, amely a „Segítsd a férfit, hogy rátaláljon” címet kapta, és voltaképp egy férfiak olvasását elősegítő mozgalom akar lenni.

Na mármost, az én szerény véleményem szerint a cikknek sikerült olyan szinte sarkosan felfogni a jelenséget, hogy valami ultra-feminista, kötekedő, ám valódi tartalommal nem rendelkező iromány lett a dologból, méghozzá egy olyan ember tollából, aki láthatóan még csak nem is különösebben „könyvértő” - hogy ezzel a kifejezéssel merészeljek élni.

Félreértés ne essék, abszolút támogatója vagyok az egyenjogúságnak, sőt! Éppen emiatt szeretném kiemelni, hogy nekem sem kifejezetten szimpatikus sem az Európa Kiadó fogalmazásmódja, sem pedig az Athenaeum Kiadó mozgalmának a tálalása. De! (Mert mindig van egy de.) Alapvetően, és igen, általánosítva mégis van alapja mindkettőnek. És ezen ponton azt gondolom, hogy szedjük szét a két dolgot, és vizsgáljuk meg úgy a jelenségeket:

Az Európa Könyvkiadó „női olvasmányok” megfogalmazása persze nem a legszerencsésebb, de ahogyan én is többször éltem már ezzel a kifejezéssel könyvértékelőim során, azt gondolom, hogy sok esetben egyszerűen ez a legkifejezőbb és helytállóbb megfogalmazás. Senki nem tiltja, hogy egy férfi „női olvasmányt” vegyen a kezébe. De ahogy alapvetően az „uniszex” könyveket is nagyobb számban nők olvassák, így valószínűleg, feltehetően (persze konkrét statisztikám nincs, de meglepne, ha a cikk írójának lenne) az ilyen megbélyegzéssel ellátott könyveket még nagyobb számban főként nők olvassák. Persze kivétel mindig van, és ez tök jó. Ahogy a legtöbb terméknél, így a könyveknél is meghatározzák a célcsoportot. Ki az, akiknek elsősorban (és nem kizárólag!) szól az adott termék (jelen esetben könyv)? Nyilvánvalóan a célcsoport megállapítása lesz a marketingkommunikáció alapja. Ameddig pedig nem esünk át a ló túloldalára (lásd Borsodi reklám, ami az EB alatt ment) nem gondolom, hogy akkora gond lenne, hogy erről egy külön cikket kell írni egy híroldalon. Persze, azért én sem szeretném, ha külön férfi/női részleg lenne a könyvesboltokban, de tényleg annyira férfi-ellenes, vagy talán nőket degradáló azt mondani egy könyvre, hogy „tipikus női olvasmány”? Én aztán tényleg magamra vehetném, mert többnyire – bár igyekszem változtatni ezen - ki nem állhatom a tipikus női olvasmányokat - minél több a hulla, a darabolós gyilkos, az elborult és totálisan beteg karakter, annál jobb.


Női olvasmányok?

Térjünk át az Athenaeum Kiadó mozgalmára, amely azt tűzte ki célul, hogy egyre több férfit vegyen rá az olvasásra. Oké, ha olvasó férfi lennék, ezt tuti nagyon magamra venném. De olvasó nő vagyok. Viszont ha olvasó férfi lennék, akkor azt is tudnám, hogy a fajtám igencsak a kihalás szélén állna, és mondhatni csodabogárként tekintenének rám, ha én, mint féri, előkapnék egy könyvet a metrón. Egy könyvet. Nem a Playboyt (bár az kissé talán merész lenne a metrón), és nem a Pokemon Go-t. Kis hazánkban ugye sok dolognak a társadalmi elfogadottsága”, mint olyan messze elmarad más európai országokéhoz képest - és bizony lássuk be, rengeteg IQ-harcos szaladgál az utcákon, akik előszeretettel kizárólag klisékben mérik a férfiasságot, és egyenesen gáznak, esetleg melegnek bélyegzik meg az olvasó férfit. Persze, hogy ki nem szarja le őket, de nyilvánvalóan senki nem szeret napi szinten atrocitások középpontja lenni. És baromi szomorú, hogy sokan így látják ezt. Emberek, ne legyetek már hülyék.

Az elkalandozásból visszatérve: az a helyzet, hogy a kiadó meglehetősen átgondolatlanul és/vagy bátran (nem tudom eldönteni) nyúlt a kérdéshez, azáltal, hogy ennyire konkrétan kijelentette, hogy gyakorlatilag alig vannak olvasó férfiak, az olvasás a nők terepe, ezáltal pedig a mi feladatunk az is, hogy a férfiakat bevezessük (visszavezessük) az olvasás öröméhez. Facebook oldalán így fogalmaz a kiadó:
Van azonban egy terület, ahol a nők mára akkora túlsúlyra tettek szert, hogy az kifejezetten riasztó, káros és veszélyes. Pontosítunk: nem a nők túlsúlya a riasztó, hanem a férfiak alulreprezentáltsága. Ez a terület az olvasás. Az olvasás az elmúlt 25 évben elveszítette a férfiakat. Egyszerűen eltűntek. Igen, mi is ismerünk olvasó férfiakat, sőt, író férfiakat is ismerünk. Ha azonban elemezzük a nagy (egységes) mérőszámokat, a helyzet drámaisága élesen, pontosan rajzolódik ki. A könyvvásárlók óriási többsége nő. A könyvesbolti vásárlókról csak intuitív ismeretünk van, az online rendelések azonban már mutatják a földindulásszerű eltolódást. Az Athenaeum Kiadó Facebook oldalának nemek szerinti összetételét számszerűsítve is közzétesszük: követőink 81%-a nő. Igen, tudjuk: ez nem egy auditált könyvforgalmi gender mutató, sem nem egy mérésen alapuló, reprezentatív olvasásszociológiai study eredménye (ráadásul az Athenaeum rendszeresen gondoz elsősorban női figyelemre számító tartalmakat). De nézzünk körbe, és ébredjünk: azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy az arány az olvasás egész területén hasonló.Örülünk a női olvasóinknak, büszkék vagyunk rá, hogy ennyi ember számára tudunk olvasnivalót adni. De most komolyan: mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat. Ezeket a hatásokat egyszerűen nem engedhetjük elveszni. Meg hát… olvasni jó!”
Azt gondolom, hogy ez egy teljesen korrekt megfogalmazása a problémának - mert hát lássuk be, ez bizony egy probléma -, és idáig egyet is értek vele. Az már más kérdés, hogy ezek után a kiadó szerintem a férfiakra nézve kissé megalázó felhívást intéz (bár biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a szándékuk, de kissé szerencsétlenül nyúltak az én olvasataimban a dologhoz) a nőkhöz, hogy segítsük a férfiakat.

Férfi olvasmányok?

Valahol azonban ördögi kör ez. Rendszeresen figyelemmel követem a friss megjelenéseket, és visszatérve az előző témára, valóban a legtöbb megjelenés inkább afféle „női olvasmánynak” nevezhető, még ha nem is sütik rá a konkrétan ezt a bélyeget. Az újabban megjelent könyvek között egyszerűen lényegesen kevesebbet találhatunk, amely általánosságban megfogja a férfiak többségét.

Nézzük csak meg, mit látok, ha moly.hu-n megnézem most, hogy milyen magyar nyelvű könyvek jöttek ki legutóbb.  Na, hány tűnik olyannak, amelyik esetleg érdekelné a férfiakat?


Oké, ne vonjunk le következtetést ennyiből. Most nézzük meg, hogy milyen megjelenések várhatóak a közeljövőben. ↓ Nem is tudom, én mondjuk biztosan ajánlanám Apukámnak a Született úrinőt, vagy esetleg a barátomnak A múzsa hagyatékát.


Ha megnézem a saját kis statisztikáimat a blog Instagram profilja alapján is egyértelmű a női túltengés. Persze ebben biztos az is közrejátszik, hogy a képeim valószínűsíthetően inkább a nőknek tetszenek, meg alapvetően jellemzőbb a nőkre maga az „instagramozás”, mint jelenség, ugyanakkor ha megnézzük, hogy milyen könyvekről írok általában, azért azt gondolom meglehetősen sok „uniszex” darabot találhatunk. És mégis.

Tehát mi is a konklúzió itt valójában? Igen, kicsit én is belekavarodtam itt írás közben. Na de: a fent említett cikk, amely végülis a végső lökést adta ezen  poszt megírásához semmi más célt nem szolgál, mint a feszültségkeltést. Azt gondolom, hogy ez egy mindenfajta valódi tudástól/hozzáértéstől mentes üres fröcsögés. De kiindulásnak mégsem rossz.
Hogy tényleg kevesebbet olvasnak-e a férfiak? Nem tudom, nem tudhatom, de erősen úgy sejtem, hogy igen: kevesebb az olvasó férfi, mint az olvasó nő.
Na de a nő dolga-e, hogy „visszavezesse a férfit az olvasáshoz”? Lehet, hogy túl sokat nézek ki „az erősebbik nemből” (nem mellesleg ebbe a kifejezésbe is bele lehetne ám kötni), de azt gondolom, hogy nem kell a kiskezüket fogni, hogy „tessék, ezt itten könyvnek hívják, oldalszámai vannak, és lapozni kell, nem, képek nem igazán vannak benne”. Inkább arra kéne törekedni, hogy általánosságban a férfiakban (is) kialakuljon annak az igénye, hogy könyvet akarjanak a kezükbe venni. Könyvet! Ehhez azonban kell az is, hogy olyan könyvek is megjelenjenek, amelyek őket is érdekli, ÉS, ami szerintem még fontosabb, ezt megfelelő módon kommunikálják a kiadók, szerzők, stb. Meg kell a könyveket ismertetni. Rengeteg van. Igaz ugyan, hogy azt látom, hogy az újabbak célközönségét elsősorban a nők képezik (az ördögi kör visszatért), de könyörgöm, sétáljunk már be egy Libribe - vagy ha az túl fárasztó, akkor nyissuk meg a Bookline oldalát - és nézzünk körül. Hatalmas a választék. Csak aki nem ismeri, az valószínűleg megijed és/vagy összezavarodik tőle, ahogyan én is teszem, ha egy számomra ismeretlen terepre tévedek. Viszont ha vannak „kapaszkodóim”, instrukcióim, segítségem, kiindulási alapom (nevezzük bárminek is), akkor sokkal nagyobb eséllyel ismerkedek meg valami számomra ez idáig idegen területtel.
Azon meg azt hiszem teljesen felesleges lovagolni, hogy bizonyos könyvekre „női olvasmányként” utalnak. Komolyan, ez itt a lényeg?

Olvasson mindenki. Azt, amit szeret. Azt, ami érdekli. Azt, amivel azonosulni tud. A könyves szakma pedig biztosítsa ehhez a megfelelő alapanyagot ÉS kommunikációt is. Női könyv, férfi könyv, uniszex könyv? Kit érdekel?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése