Nyolcadik évéhez érkezett az évösszegző, amely annak ellenére, hogy idén aztán igazán nem bővelkedett a blog bejegyzésekben, egyértelmű volt, hogy nem maradhat el. Fontos visszatekintés számomra is, amikor ezeket írom, és izgalmas azt is megfigyelni, hogy mely olvasmányaim ragadtak meg igazán.
Következzen tehát nyolcadik alkalommal a szokásos év végi, elsősorban - de nem kizárólag - könyves szempontú évösszegző vissza- és előretekintés. Természetesen az év (számomra) legkedvesebb olvasmányaival a fókuszban.
Mérföldkö(ny)veim az évből, avagy meghatározó olvasmányélményeim 2023-ban
Mindig nehéz „kedvenceket” választanom, éppen ezért nem tervezem el előre, hogy hány darab könyv lesz ezen a listán, hanem az éves olvasmányaim végigfutása után jelölöm azokat, amelyek valahogy rögtön kiemelkedtek számomra. 2023-ban az alábbi olvasmányaimon akadt meg a szemem:
A könyv, ami váratlanul beszippantott egy lenyűgöző, mágikus világba
Éléonore Devillepoix: Hyperborea titkai
Egyedi, izgalmas, mágiával teli világ: ez Hyperborea városa, amelynek alsóbb szintjeit a nyomor és kilátástalanság, felsőbb szintjeit pedig a fényűzés uralja. Kalandok, varázslat, mágikus lények, szövevényes politikai cselszövések, erőszak és bűnözés, társadalmi és nemi egyenlőtlenségek - van itt minden. Mindennek pedig egy elképesztően fantáziadús világ ad teret. A Hyperborea titkai (amelynek már a második része is megjelent, Az erdő lánya címmel, és szintén nagy élmény) amolyan „beszippantós”, remek kikapcsolódást nyújtó történet, amit elsősorban akkor ajánlok, ha egy kicsit kiszakadnál a mindennapokból, és elutaznál egy izgalmakkal és mágiával teli világba, ahol a nagyhatalmú mágusok cselszövései és az ifjú tanítványok kalandjai lebilincselő fordulatokat tartogatnak.
A könyv, ami esszenciálisan mesél életeket meghatározó döntésekről
Ian McEwan: A Chesil-parton
Mi lett volna, ha… de még inkább: mit kezdhet egy ember a „mi lett volnákkal” - erről szól számomra A Chesil-parton, ami egy egészen rövidke kisregény, mégis: egész életeket sűrít magába. Érzelmekkel, feszültséggel, fájdalommal teli történet, amelynek „tálalása” igazi írói bravúr. Maga a történet a hatvanas évek egyetlen éjszakáját - egy fiatal pár nászéjszakáját - írja le, mindeközben azonban az egész életet meséli el. Finoman kézenfog, és erőltetés nélkül úgy vezet be a szavak varázslatos erdejébe, hogy nem hagy magamra, nem veszek el benne, és amikor kijövök belőle, valóban érzem, hogy valahogy több lettem általa: szavakat kaptam valamire, amire még nem voltak szavaim.
A könyv, ami a húszas évek legizgalmasabb időszakáról mesél
Kate Atkinson: A léhaság szentélyei
A léhaság szentélyei egyértelműen az atmoszférájával vett le elsősorban a lábamról. Egyébként is odáig vagyok a húszas évek pompával, csillogással, ugyanakkor végtelen nyomorral és sötétséggel teli hangulatáért, azonban ez még kevés lett volna ahhoz, hogy az év legmeghatározóbb olvasmányai közé kerüljön a regény: ehhez kellett az is, hogy Kate Atkinson zseniális történetmesélő és karakteralkotó legyen. Könnyed lazasággal, ugyanakkor meglepő mélységgel szövi a mondatokat és a történet szálait. Úgy éreztem, hogy pontosan a helyén van minden: a jellegzetes stílus, a karakterábrázolások, az atmoszféra. Atkinson remekül ragadja meg a füstös húszas évek hangulatát, azt a sok kettősséget, ami a korszakot jellemezte, és épp azt kaptam a regénytől, amiben bíztam: a korszak jellegzetességeinek ábrázolását, érdekes emberi sorsokat, egy csöppnyi humort, valamivel több sötétséget, és némi nyomozást. Számomra pont így volt kerek.
A könyv, amitől úgy éreztem magam, mintha egy izgalmas, tematikus séta keretében fedezném fel a korabeli Budapestet és sokat látott fáit
Viczián Zsófia: Budapesti fák
A Budapesti fákra váratlan gyöngyszemként bukkantam rá - és mennyire örülök neki! Valódi kultúrtörténeti utazás a korabeli Budapesten: olyan, mintha egy izgalmas tematikus séta élménye elevenedne meg a színes fotók tömkelegével tarkított kötet lapjain. Irodalmi kapcsolódásból sincs hiány: amellett, hogy helyenként versrészletek segítik a ráhangolódást a korabeli budapesti miliőre, érdekes és egészen kedves részletek derülnek ki a hazai irodalmi élet nagy alakjairól a természethez való viszonyuk mentén vizsgálódva. Mindezt pedig tetézi, hogy olyan végtelen nyugalmat éreztem olvasás során, ami balzsamként hatott a lelkemre.
A könyv, ami hatalmas utazásra invitált
Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája
A lélek botanikája nem tesz mást, mint egy nagy utazásra invitálja az olvasót: nem csupán a világot járjuk be vele, több évtizedet felölelve a 18. századtól kezdve az 1800-as évek végéig, hanem igazi lélektani utazásra is indulunk, amely során nem csupán egészen aprólékosan végigkövetjük a maga nem mindennapi módján mindennapi (vagy épp fordítva) főszereplőnk, Alma Whittaker életének alakulását, hanem egy halom izgalmas tudományos felfedezést és botanikai érdekességet is megismerünk, amitől számomra még szerethetőbb és komplexebb volt a regény, amelyben rettentően élveztem elmerülni. Elmélyülést, lelassulást és némi befelé fordulást igényel ez a komótosabb tempójú,ugyanakkor cselekménygazdag, árnyalt finomságokkal teleszőtt, ugyanakkor kalandot is bőven tartogató történet, amelynek során újra és újra felmerül a kérdés: mi jelenti számunkra a kiteljesedést és hogyan lehetünk valójában önmagunk?
A könyv, ami női szemszögből mutatja be Jézus korát
Sue Monk Kidd: Vágyak könyve
A Vágyak könyve egy nagyon izgalmas regény, voltaképp valós elemekkel kevert fikciós gondolatkísérlet, amelyben Sue Monk Kidd arra vállalkozott, hogy alapvetően női szemszögből mutatja be a Jézus korabeli Palesztinát és Egyiptomot, egy igazán különleges karaktert középpontba állítva: Jézus - mint valódi, hús-vér ember, nem mint távoli, megfoghatatlan szent - elképzelt feleségét, Anát. A lebilincselő cselekményen túl kifejezetten jellegzetes a történet atmoszférája is, olvasás közben szinte éreztem a fűszerek és füstölők, az állatok és a sülő kenyér illatát; a hegyvidék tiszta, gyógynövényes aromáját; a por, a perzselő nap, a forró, nyári éjszakák és a parázsló tűz illatát. Sue Monk Kidd lenyűgöző történetmesélő, az elsőnek (tőlem) távolinak tűnő témája ellenére meglepően közel éreztem magamhoz.
A könyvsorozat, ami úgy lehengerelt, hogy azóta is keresem a szavakat
Edward St. Aubyn: Patrick Melrose-könyvek (Nincs baj / Baj van / Van remény, Ami kell / Végül)
Az összesen öt kisregényből és két kötetből összeálló, erősen önéletrajzi ihletésű Patrick Melrose könyvek az egyik, ha nem A legnagyobb meglepetést okozták számomra az évben. Lehengerlő élmény volt a két kötet elolvasása. Igazi „trauma-szépirodalom” ez, a szó legjobb értelmében: egy (majdnem) egész élet feldolgozása. Szadista, súlyosan bántalmazó apa; elhanyagoló, bántalmazott anya; képmutató társasági körök; üres kapcsolatok; fényűzés és érzelmi sivárság. Mindennek a közepén pedig Patrick Melrose áll, a traumákat cipelő, később függőség(ek)be menekülő központi szereplő, akinek kisgyermekkorától kezdve végigkövethetjük életútját. Hihetetlenül sokrétű, komplex regényfolyam, ami nagyon nehéz, helyenként (nem öncélúan) gyomorforgató témákkal foglalkozik, kegyetlenül nyers és őszinte; az a fajta történet, amit ugyanannyira nehéz letenni, mint folytatni az olvasását. Tényleg úgy éreztem magam a végére, mint akin átment egy úthenger - de miután felkapartam magam az aszfaltról, szinte újjászülettem. Le a kalappal Edward St. Aubyn előtt, igazi mestermunka.
A könyv, ami nehéz érzésekkel való szembenézésre sarkalással hozza el egy új perspektíva felszabadító varázsát
Irvin D. Yalom Szemben a nappal
Yalom arra vállalkozott a Szemben a nappallal, hogy annyira közel hoz egy baromi ijesztő, szorongást keltő témát, nevezetesen saját halálunk tudatát, hogy képtelenség félrefordítani a fejünket, elfojtani a feltörő szorongató, nyugtalanító érzéseket. És valahol itt következik be a „varázslat”: amint rájövünk, hogy nincs menekvés, hogy itt és most bizony „szembenézünk a nappal”, az életünk egészen új aspektusaira láthatunk rá. A nehéz, fájó érzésekbe beleengedni magunkat, elnyomás helyett valóban meg- és átélni őket, felfedni sérülékenységünket nem könnyű, de azt hiszem, valahol ebben rejlik a „titka” valódi önmagunk felfedezésének, teljességének. A Szemben a nappal erősen szemléletformáló, amolyan „kézenfogva”, finoman, de határozottan vezető kötet, amely meglepően sokat tud adni.
A könyv, amit valójában nem is olvasol
Olga Tokarczuk & Joanna Concejo: Az elveszett lélek
Az elveszett lélek egy rendkívül különleges, rendkívüli kötet, amely több szempontból sem illik ebbe a válogatásba, mégis egyértelműen itt a helye. Egyrészről idén csak „újraolvastam”, másrészről ez egy olyan könyv, amit nem is igazán olvas az ember, hanem egyszerűen „befogad”, és attól függően, hogy mikor, milyen élethelyzetben nyitjuk ki, mást és mást adhat. A történet amilyen egyszerű, annyira összetett; amilyen rövid, annyira hosszú; amilyen keveset mond, annyira sokat mond. Benne van az egész élet, benne vagyok én is, benne vagy te is - és ha a könyv szereplőjéhez, Jánoshoz hasonlóan meg tudod várni, hogy a lelked utolérjen, megtalálhatod magadat benne.
A könyvsorozat, ami a karakterközpontú krimik leginkább szerethető arcát hozza el
Robert Galbraith: Cormoran Strike-sorozat
Örök kedvenc krimisorozatom legutóbbi két részét (A koromfekete szív és A hömpölygő sír) is idén olvastam (év elején, valamint az év zárásaképp), és továbbra is szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni. Ha valaki kevésbé jártas a krimik világában, de szívesen ismerkedne ezzel a (szerintem) csodálatos területtel, elsőként szinte mindig a J.K. Rowling által álnéven írt Cormoran Strike-sorozatot ajánlom (a nagybetűs klasszikus Agatha Christie mellett), akárcsak a hardcore krimi/thriller-fogyasztóknak. A regénysorozat erősen karakterközpontú, a szereplők személyisége nagyon a helyén van, izgalmas fordulatokból és kalandokból sincs hiány, és persze: baromi hosszú regények (ami számomra az egyik legnagyobb előnyük, mert imádok elmerülni a történetekben). A sorozat darabjai nem laposodnak el, Galbraith (Rowling) mindig újabb területekre vezeti az olvasót (a legutóbbi részben például a szekták agymosó világába), ugyanakkor sok ismerős elemmel is operál, ami egy rendkívül optimális egyensúlyt hoz létre. Szaporíthatnám még itt a szót hosszasan, de nincs ezen mit ragozni: zseniális.
A könyveken túl: egy kis személyes(ebb) kibetekintés
Daniella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése