Tényleg nem merjük lekapcsolni a lámpát a könyv után? ✦ Shari Lapena: Karnyújtásnyira a gonosztól

Elképesztő mennyiségben ontják magukból a kiadók az újabb és újabb thrillereket – nem véletlenül: a krimik és thrillerek ugyanis még mindig az olvasók nagy kedvencei. Ennek én speciel csak örülök, ugyanakkor egyrészről könnyű elveszni a hatalmas kínálatban, másrészről - éppen ezért - tényleg nagyon nehéz valóban izzadságszagmentesen újat mutatni a műfajban.

A Karnyújtásnyira a gonosztól egy frissebb megjelenés, amely a fülszövege alapján annyira tucatthrillernek tűnik, hogy muszáj volt megnéznem: vajon mit tud a szerző kihozni egy olyan történetből, amelyet már rengetegen feldolgoztak, méghozzá egy olyan korban, amikor ha nem nyújtasz valóban kiemelkedőt, mehetsz is a thrillersüllyesztőbe?

A kormánypárti ellenzék meg a hülyegyerek Kálmánka szürreális kalandjai ✦ Spiró György - Kőbéka

Elkezdtem olvasni Spiró könyvét, és egyszerűen nem értettem, hogy miért ennyire megosztó. Hiszen ez zseniális! Már az első néhány oldal után sírtam a nevetéstől – meg egy picikét kínomban, mert olyan remek érzékkel fogta meg a mai magyar közélet jellegzetes hangulatát, hogy attól az embert hajlamos elfogni a szekunder szégyenérzet. Szóval rendkívül pozitívan indult megismerkedésem a Kőbékával – aztán a végére érve tökéletesen megértettem, hogy miért ennyire megosztó ez a könyv. Engem is megosztott.

Instant ünnepi hangulat ✦ Dorothea Benton Frank - Karácsony receptre

Dorothea Benton Frank – Karácsony receptre

[The Christmas Pearl]

Fúha, na szóval az a helyzet, hogy ez a könyv annyira nem stílusom, hogy csak na, viszont van az évben egy időszak, nevezetesen a karácsony, ami alapvetően írja felül az én kis elveimet könyvek és filmek terén is. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ilyenkor ezerrel jöhetnek a mindenféle nyálas/gagyi/semmitmondó történetek is, nem érdekel, csak legyen karácsonyi.

A Karácsony receptre egyébként a fent említett kevésbé pozitív jelzők közül nem volt egyik sem, vagy inkább mindegyik egy hangyányit (éljen az önellentmondás!), de tökéletesen megfelelt azon elvárásomnak, hogy abba a bizonyos áldásos karácsonyi hangulatba ringasson, amikor az ember egy picikét elfelejti a magánéleti nehézségeit, a vizsgaidőszakot, az előttünk álló akadályokat és elvégzendő feladatokat. Számomra pedig ez az igazi karácsonyi olvasmány (és film) lényege.