Benne van az egész élet ✦ Jonathan Franzen: Javítások

Hű, micsoda utazás volt ez a könyv! Annak ellenére, hogy engem időnként hajlamos elijeszteni (vagy inkább valami sokkal óvatosabb megközelítésre késztetni, mintha valami furcsa egzotikus állat lenne), amikor egy-egy olvasmányra úgy hivatkoznak, mint „kultikus könyv”, „klasszikus”, „kötelező elolvasni”, „eposzi” – pláne, ha emellett még az ’1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz’ listán is szerepel, esetleg mindenféle hangzatos irodalmi díjakat is bezsebelt. Mégis egy ideje vonz Franzen munkássága. Különösképpen a Javításokkal szemeztem – amelyről pedig a fentiek mindegyike elmondható –, mert van egy furcsa vonzódásom a felszínen tökéletes, ám valójában diszfunkcionális amerikai kertvárosi családokat középpontjukba állító regényekhez. Franzen pedig pont valami ilyesmit ígért nagyregényében - ami egyébként kereken 20 éve jelent meg, ám aktualitásából mit sem veszített. Mondom is, hogy miért.

Az első szexuális tapasztalatok és a szégyen hatalma ✦ Annie Ernaux: Lánytörténet

Vannak azok a könyvek, amelynek olvasásakor én magam is érzem, hogy – még ha nem is kifejezetten ezzel a céllal íródtak – mennyire zsigerileg az öngyógyításról szólnak. Amikor az első oldalak után még nem igazán tudjuk, hogy mi lesz ebből, vezet-e valahová, összeállnak-e a töredékek egy koherens, kerek egésszé, amelyek segítik a megértést, és még inkább: ha csak részben is, de valamiféle feloldozást adnak, közelebb visznek a feldolgozáshoz. Vagy megmaradnak öncélú, ám végső soron sehová sem vezető, ugyanazon köröket futó, ám előrébb nem vivő szövegtöredékeknek, amelyeknek mégis inkább egy személyes naplóban volna a helyük?

Hogyan legyünk azzá, akik valójában vagyunk? ✦ Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt

Miért sírt vajon Nietzsche? És főleg: miért lesz ez érdekes számunkra? (Mert az lesz!) Első – de határozottan nem utolsó – regényem Yalomtól egy egészen szokatlan irodalmi élmény, amely lenyűgözően ötvözi a pszichológiát filozófiával, történelemmel, fikcióval és életrajzzal, és teszi mindezt viszonylag olvasóbarát módon, mondjuk úgy: az „egzisztenciális szépirodalom” köntösébe csomagolva. Igen, tudom, hogy ilyen nincs, de tulajdonképpen miért ne lehetne? Legalább ezen bejegyzés erejéig.

Gyönyörűen megírt történet arról, hogy mit jelent valójában szabadnak lenni ✦ Esi Edugyan: Washington Black

Washington Black, egy barbadosi cukornádültetvényen született rabszolga fiú története meglehetősen nagy utazásra invitálja az olvasót. Szó szerint és képletesen is. Ugyanis amellett, hogy a világ számos pontján barangolunk, végigkövethetjük azt a csodát is, ahogy a fiú önmagára ébred a tudomány, a művészet és nem utolsó sorban az emberi kapcsolatok segítségével – amikor megtapasztalja, hogy a kéz nem csupán ütni tud, hanem simogatni is.

Szubjektív ajánló a 21. Század Kiadó KULT-könyvek válogatásának legújabb darabjáról: a kortárs szépirodalom egy újabb gyöngyszeméről.

„Gyűlölni a gépet annyi, mint gyűlölni magamat” – morális dilemmák élethű robotokkal egy zseniális regényen keresztül ✦ Ian McEwan: Mi, gépek

Ian McEwan új regénye első pillantásra talán egy szimpla sci-finek tűnhet, ám valójában jóval több rétege van: szépirodalom, alternatív történelem, társadalomkritika, erkölcsi értekezés, tisztelgés korunk lenyűgöző vívmányai előtt, és egyfajta figyelmeztetés is egyben.

Szubjektív ajánló egy igazán különleges olvasmányélményről.

Borongós hangulatú olvasmány döntéseink következményeiről ✦ John Updike: A farm

Régóta szemezek Updike könyveivel, és nem gondoltam volna, hogy végül első olvasmányom tőle pont A farm lesz, de azt hiszem, ennek így kellett lennie. Muszáj azzal kezdenem, hogy mikor ne olvassátok A farmot. Ne olvassátok, ha valami cselekménydús, fordulatokban gazdag regényre vágytok, ne olvassátok, ha nincs kedvetek szembenézni önmagatokkal, és végképp ne olvassátok akkor, ha nem érzitek felkészültnek magatokat arra, hogy picit átgondoljátok a saját életeteket. Meg úgy egyáltalán az életet.

4 májusi olvasmány a nagybetűs ÉLETről

Adott négy könyv: egy kisregény, egy novellagyűjtemény, egy életmód könyv, egy aprócska verseskötet. Négy egészen különböző olvasmány, de valami mégis közös bennük – mindegyik az életről szól. Az életről, ami csodálatos, fájdalmas, rövid, és mégis hosszú, az életről, amelyet annyiféleképp szemlélhetünk.

Váratlan gyöngyszem ✦ Mörk Leonóra: Ködkirálynő

Vajon gondoltam-e volna, hogy egy kortárs magyar szerző lesz az, aki képes elérni, hogy beleszeressek egy olyan könyvbe, amely túlcsordul a finom módon klasszikus, egészen lágy romantikától? Hát dehogy gondoltam volna, és még most is nehezen hiszem el. Márpedig így történt.

Léleksimogató ✦ Rose Tremain: Gustav-szonáta

Az a helyzet, hogy irreálisan sokáig kerülgettem ezt a könyvet, ugyanis bevallom, tartottam tőle. II. világháború, életre szóló barátság, zsidó kisfiú, eltávolodás... ezek a kulcsszavak egész egyszerűen megijesztettek, mert automatikusan arra gondoltam: na, ettől a történettől meg fog szakadni a szívem. És valahogy nem akartam ezt. Ennek ellenére, egy váratlan sugallat hatására most mégis kezembe vettem a regényt... és le sem tettem, amíg be nem fejeztem. A történet ugyanis minden előítéletemet megcáfolta.

Hogy passzol egy leszbikus nő az ortodox zsidó közösségbe? ✦ Naomi Alderman - Engedetlenség

Naomi Alderman két könyve elolvasása után azt gondolom, valódi irodalmi kaméleon ez a nő, ugyanis mind A hatalommal, mind az Engedetlenséggel valami egészen remeket alkotott – mégis egész más jellegű a két regény. Az Engedetlenség egy sokkal finomabban szőtt, erősen lélektani történet, amelyben központi szerepet játszik az ortodox zsidók életmódja, amelyhez főszereplőnk, a harmincas leszbikus (?) Ronit kifejezetten szélsőségesen viszonyul.

Salemi boszorkányok x Falu x kortárs szépirodalom ✦ Jim Crace - Az utolsó aratás

Az utolsó aratás tipikusan az a könyv, amelyről kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy igazán zseniális, könnyedén elismerhetjük, hogy komoly értékkel bír – ugyanakkor mégis nehéz szeretni. Mert nagyon súlyos, komor, és nehézkesen hömpölyög. Ezzel együtt azt gondolom: nem érdemes kihagyni.

Irodalmi szenzáció, avagy egy véletlenül előkerült kézirat története ✦ Szabó Magda - Csigaház

Irodalmi szenzáció! Irodalomtörténeti mérföldkő!

Nem, ezek nem egy rossz pletykalap szalagcímei, hanem a legfrissebb Szabó Magda kötet beharangozója során elhangzott megállapítások: ugyanis az van, hogy derült égből villámcsapásként, teljesen véletlenül előkerült az írónő hagyatékából egy kézirat, amelyről kiderült, hogy valójában ez Szabó Magda legelső – 1944-ben, 27 éves korában írt – regénye!

„Minden emberben van egy szemernyi az igaziból...” ✦ Márai Sándor - Az igazi

„... s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk.” - így folytatódik a címben található idézet, és ez foglalja össze leginkább Márai Sándor elképesztően elgondolkodtató, brutálisan kijózanító, rendkívül mély lélektani regényét.

„Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni” ✦ Alessandro Baricco - Selyem

Ha egyetlen mondatban kéne összefoglalnom Alessandro Baricco könyvét, azt mondanám, hogy a Selyem egy különleges, minimalista hangulatregényke. Igen, fontos kiemelni, hogy nem regény, hanem regényke.

Kegyetlen, mégis csodaszép ✦ Han Kang - Nemes teremtmények

Ránézel erre a kedves kis könyvre, és megállapítod, hogy milyen csodaszép, légies, szinte törékeny. Kézbe veszed, megcsodálod a különleges borítót: az apró madárkát a kék folttal, az őszi hangulatot árasztó finom kis ginkgo leveleket. Megfordítod, hogy elolvasd a hátulján található rövidke részletet - itt már kezded sejteni, hogy ez a regény talán mégsem annyira kedveske. Talán inkább az emberi kegyetlenkedések könyve, az ellentmondások, a fájdalom, a brutalitás könyve - és mégis annyira szép.

Ha csak egyetlen könyvet olvasol el az ősszel, legyen ez ✦ Alice Walker - Bíborszín

Megindító, fájdalmas, sokszor durva – és mégis elképesztően szép. Egy csoda ez a könyv. 

Ezek voltak az első gondolataim, ahogy befejeztem a nemrégiben új címmel és borítóval kiadott Bíborszínt (leánykori nevén Kedves Jóisten). Azt hiszem, erről a könyvről tényleg ódákat zenghetnék, mert minden egyes sorát imádtam - pedig nem volt egyszerű olvasni.

Hogy mi ennek az oka?

Valódi gyöngyszem ✦ Sabahattin Ali - Madonna prémkabátban

Érdekes belegondolni, hogy néha az emberhez kerül egy-egy könyv, amiről nem is gondolná, hogy mekkora hatással lesz rá, pedig lehet, hogy ha a körülmények máshogy alakulnak, kézbe sem veszi, észre sem veszi. És ilyenkor utólag hálát adunk a sorsnak, hogy hozzánk vezette ezt a könyvet, mert érezzük, hogy egy picit mi is más emberré, többé válunk az elolvasása után. Na, valahogy így alakult az én viszonyom is ezzel a bizonyos prémkabátos Madonnával. Jött, és egész egyszerűen letarolt. Instant szerelem.

Egyszerre szól semmiről és mindenről ✦ Sarah Perry - Az essexi kígyó

Sarah Perry – Az essexi kígyó

[The Essex Serpent]

Nem könnyű erről a – nem véletlenül – rendkívül megosztó könyvről írni, ugyanis egyszerre szól semmiről és mégis mindenről.

Hogy micsoda? Igen, ez paradoxonnak hangozhat, de talán így tudnám leginkább összefoglalni a könyvvel kapcsolatos vegyes és kissé talán ellentmondásos érzéseimet. Kétségtelenül el kell kapni hozzá azt a hangulatot, amikor ideális olvasnivaló válhat belőle, máskülönben könnyedén válhat semmitmondó, üres szenvedéssé.

Melankolikus és nyomasztó viktoriánus atmoszféra, misztikum, barátság és szerelem vékony határvonala, gyűlölet, fontos eszmék, furcsa falucska, vallás és orvostudomány – ha címszavakban kéne összefoglalnom Az essexi kígyót, én ezeket emelném ki.

Reményfosztottság és ültetvény-terror ✦ Colson Whitehead - A föld alatti vasút

Colson Whitehead – A föld alatti vasút

[The Underground Railroad]

Morbid vagy sem, valamiért vonzódom a rabszolgaság témáját feldolgozó művekhez, bár eddig könyv formájában viszonylag kevéshez volt szerencsém. Colson Whitehead Pulitzer-díjas műve azonban akkorát ütött, hogy úgy érzem, mintha máris a rabszolgaság-irodalom nagymestere lennék.

A könyv kőkemény.

Nem könnyed olvasmány, ugyanis a szerző sem finomkodik. Ebben a témában pedig azt hiszem, nem is szabad. Kell, hogy a maga nyers valójában érzékeljük, hogy miről van szó, hiszen csak így tudjuk elkezdeni valamennyire megérteni, hogy az elnyomás bármilyen fajtája milyen elképesztően képes megnyomorítani nem pusztán az egyént, hanem magát a társadalmat is.

Mikor szűnik meg emberi mivoltunk? ✦ Han Kang - Növényevő

Han Kang – Növényevő

[채식주의자]

A dél-koreai Han Kang 2016-ban Man Booker-díjjal kitüntetett regénye valóban egy nem mindennapi darab, magával ragadja az embert a maga fojtogató és időnként fülledt hangulatával, és tudjuk, hogy valami egészen különlegeset olvasunk – akár tetszik, akár nem. Az ilyen darabokról el tudom képzelni, hogy valaha még klasszikusok lesznek, és egyszer talán kötelező olvasmányként adják majd ki (bár többek között a tizennyolcpluszos részek miatt nyilván nem egy középiskolában).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy én személy szerint nem küzdöttem meg vele. A regény ugyanis egyszerre nagyon olvasmányos, időnként pedig meglehetősen elvont, tele van szépséggel és brutalitással, erotikával és elidegenedéssel, és persze annak a központi kérdésével, hogy mégis mitől leszünk emberek, és mikor jön el az a pont, hogy megszűnik emberi mivoltunk?