A sárga téglás út végén tündérmese helyett zsarnokság vár ✦ Gregory Maguire: A boszorkány

Óz világa nagy kedvencem, legyen szó akár a klasszikus, szó szerint mesebeli Ózról, akár egy kifordított, a tündérmeséktől a legtávolabb álló Óz-történetről - mint például a Dorothynak meg kell halnia, vagy épp Gregory Maguire ezen regénye. Vannak, akik úgy gondolják, hogy egy ismert mese „újraírása” mintegy megszentségteleníti az eredeti történetet azzal, hogy kifordítja önmagából, és rámutat arra, hogy a jóságos tündér valójában egy szociopata zsarnok, a közutálatnak örvendő ’gonosz’ voltaképp ugyanolyan esendő ember (vagy bármilyen lény), mint mi vagyunk, a varázslényekkel benépesített színes világ mögött pedig egy kegyetlen elnyomó rendszer áll.

Hátborzongató izlandi apokaliptikus disztópia ✦ Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget

Egy pszichológus nyilván szanaszét tudná cincálni, hogy miért is vonzódom ennyire a nyomasztó apokaliptikus disztópiákhoz, mindenesetre tény mi tény: a kimondhatatlan nevű izlandi írónő nemrégiben megjelent regénye azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és amint átvettem, már bele is vetettem magam.

Globális káosz - és ami mögötte van ✦ Földes András: Mit tegyünk, ha fegyvert fognak ránk?

Íme, egy újabb könyv, amit valószínűleg magamtól nem vettem volna kézbe (annak ellenére, hogy elég ütős a borító), de a Librinek hála nálam kötött ki. És mennyire örülök én ennek! Ugyanis 2018 egyik legnagyobb meglepetése volt számomra: őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni, és már az első néhány oldal után azt gondolom, hogy a kényes téma ellenére - vagy épp ezért? - ezt a könyvet bizony szívem szerint mindenkinek a kezébe nyomnám.

A kormánypárti ellenzék meg a hülyegyerek Kálmánka szürreális kalandjai ✦ Spiró György - Kőbéka

Elkezdtem olvasni Spiró könyvét, és egyszerűen nem értettem, hogy miért ennyire megosztó. Hiszen ez zseniális! Már az első néhány oldal után sírtam a nevetéstől – meg egy picikét kínomban, mert olyan remek érzékkel fogta meg a mai magyar közélet jellegzetes hangulatát, hogy attól az embert hajlamos elfogni a szekunder szégyenérzet. Szóval rendkívül pozitívan indult megismerkedésem a Kőbékával – aztán a végére érve tökéletesen megértettem, hogy miért ennyire megosztó ez a könyv. Engem is megosztott.

Kegyetlen, mégis csodaszép ✦ Han Kang - Nemes teremtmények

Ránézel erre a kedves kis könyvre, és megállapítod, hogy milyen csodaszép, légies, szinte törékeny. Kézbe veszed, megcsodálod a különleges borítót: az apró madárkát a kék folttal, az őszi hangulatot árasztó finom kis ginkgo leveleket. Megfordítod, hogy elolvasd a hátulján található rövidke részletet - itt már kezded sejteni, hogy ez a regény talán mégsem annyira kedveske. Talán inkább az emberi kegyetlenkedések könyve, az ellentmondások, a fájdalom, a brutalitás könyve - és mégis annyira szép.

Mi történne, ha...? ✦ Bill Clinton & James Patterson - Az elnök eltűnt

Amennyire vártam ennek a regénynek a megjelenését, annyira megijedtem az első egynéhány oldalnál. Te jó ég, ez ennyire száraz és politikai jellegű lesz?! Már majdnem letettem a könyvet, hogy inkább más olvasnivaló után nézzek, mert épp nem volt ehhez hangulatom, de valami hetedik érzéktől vezérelve végül úgy döntöttem, hogy még egy fejezetet elolvasok. Ó, és milyen jól tettem! Onnantól kezdve nagyjából tényleg le sem tudtam tenni, és terjedelméhez képest irreálisan gyorsan felfaltam.

Védett férfiak újragondolva? ✦ Naomi Alderman - A hatalom

Elmondhatatlanul vártam ezt a könyvet amióta beharangozták a hazai megjelenését, mert teljes mértékben az én világom, iszonyatosan ígéretesen hangzott, és – most lelövöm a poént – nem is csalódtam benne. Alderman könyve kőkemény és baromi ütős –  imádni fogod!

A macska, aki jobban politizál, mint bármely politikus ✦ Homonnay Gergely - Az elnökasszony

Elfogult leszek, ezt előre leszögezem, ugyanis menthetetlen Erzsi-rajongó vagyok. Ezzel együtt, a lehetőségekhez képest igyekszem objektíven értékelni a könyvet, ami bevallom, az első könyv (Puszi, Erzsi!) után számomra némileg meglepetést jelentett, mert kicsit más az irány, ezzel együtt így is élveztem.

Lehetne, hogy ezt a könyvet elolvassa mindenki? | Szamer - Rakka-naplók

Szamer – Rakka-naplók

[The Raqqa Diaries]

Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. És nem teszem hozzá, hogy szerintem, mert nem, hiába szubjektív az ember véleménye, ezt én most tényszerűen, kérdőjelek nélkül állítom.

És alá is támasztom itt nagy hirtelenjében. A könyv igaz történet, egy fiatal szíriai férfi története, méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos a magyarok ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, merthogy „menekült”. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… annyi mindent rásüthetnénk, olyan jelzőket, amelyek mára abszolút negatív csengést kaptak, pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert, senki nem lesz kevesebb vagy több általuk, csak más.

Miért ijesztő, ha valaki más?

A női princípium orwelli beteljesedése | Margaret Atwood - A szolgálólány meséje

Margaret Atwood – A szolgálólány meséje

[The Handmaid’s Tale]

Az egyszer teljesen biztos, hogy Ákos és Kövér Laci álma válna valóra, ha megvalósulna Atwood ijesztő – és mostanában (hála a könyvből készült sorozatnak) nem véletlenül és szerencsére felkapott – disztópiája, amelyben a nők mindössze egyetlen célra redukálódtak: a szaporodásra. Írniuk, olvasniuk, véleményt formálniuk nem hogy nem kell, hanem egyenesen tilos, aki megszegi a szabályokat, az súlyos megtorlásra számíthat - de most őszintén mindez kit érdekel, ha egyszer úgyis rendeletileg ki van adva, hogy az a legnagyobb dicsőség számukra, ha minél több gyereket szülnek...

Szóval Atwood igen erős – és mondhatni genderspecifikusan orwelli – világot vázol fel, amely a maga nyers egyszerűségével és brutális szabályaival zsigeri módon ijesztő.

Tudd, hogy elkerüld | Timothy Snyder - A zsarnokságról

Timothy Snyder – A zsarnokságról

[On Tyranny]

Nem mindennapi könyvvel készültem ezúttal: Timothy Snyder, a Yale történészprofesszorának műve, A zsarnokságról ugyanis inkább egyfajta tanulmány – méghozzá a rendkívül tanulságos fajtából. Felvezetésnek legyen elég annyi, hogy a pasi állítólag mindössze egyetlen nap alatt írta meg a könyvét, nevezetesen Trump megválasztásának napján.

A zsarnokságról egy rövidke kis kézikönyv, amit szívem szerint boldog-boldogtalannak a kezébe nyomnék, hogy tessék szépen elolvasni, mert úgy gondolom, hogy az emberek jelentős része nem érzi át annak a mindannyiunkat érintő jelenségnek súlyát, amellyel Snyder foglalkozik a mindössze röpke 170 oldalas könyvében – amelyet mellesleg egy nyugisabb délután simán el lehet olvasni.

Modernkori rabszolgaság | Ben H. Winters - Földalatti Légitársaság

Ben. H. Winters – Földalatti Légitársaság

[Underground Airlines]

Az már egyszer teljesen biztos, hogy a Földalatti Légitársaság egy egészen egyedi, és meglehetősen felkavaró koncepcióval foglalkozik, ami már önmagában felkelti az ember figyelmét – hát még ha maga a sztori is remekül van megírva.

Na de milyen koncepcióról is beszélek? 

Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a polgárháborúra sosem került sor, így pedig az USA négy államában (a hangzatos nevű Kemény Négyekben) mindmáig legális a rabszolgatartás – ezzel pedig sokan előszeretettel élnek is.

Szerintem már ez is rém izgalmas felvetés, de Winters csavart még egyet a dolgokon azáltal, hogy beépített a sztoriba egy kettős ügynököt, akiről néha mi sem tudjuk eldönteni, hogy voltaképp kinek az oldalán is áll.

Mert a történelem ismétli önmagát - és megérdemeljük, ha hagyjuk | George Orwell - Állatfarm

George Orwell – Állatfarm

[Animal Farm: A Fairy Story]

Szégyen és gyalázat! Hogy ezt a könyvet még csak most olvastam először. Na de jobb később, mint soha, ugyebár.

Mi mással is kezdhetném, mint, hogy leszögezzem: ez a könyv kétségtelenül zseniális. Orwell maga is egy zseni, ezt eddig is tudtam, de időnként nem árt azért az emlékeztető.

Valójában nem tudom, mennyire van értelme, hogy erről a könyvről írjak, mert feltételezem, hogy nagyjából mindenki ismeri, de talán egy újabb vélemény nem fog megártani. Esetleg egy figyelemfelhívás azok számára, akik már tervezték az elolvasását, csak aztán feledésbe merült a dolog.

A könyv voltaképp egyfajta tündérmese, ahogy Orwell maga is definiálja, de nem éppen a megszokott értelemben. Mert hát mi más is lehetne beszélő állatokkal a középpontjában? Mégis, itt sokkal-sokkal többről van szó.

Egy összeomló nemzet története | William R. Forstchen - Egy évvel később

William R. Forstchen – Egy évvel később

[One Year After]

Anno ódákat zengtem az Egy másodperccel későbbről, na ennek a folytatásáról, az Egy évvel későbbről lesz ezúttal szó, amelynek megjelenését (nyilván) iszonyatosan vártam. Főleg azért, mert kerek egésznek éreztem a történetet, kíváncsi voltam, mit lehet még ebből kihozni.

Röviden felvázolva a helyzetet: Amerikát olyan elképzelhetetlen katasztrófa érte, amely gyakorlatilag szinte pillanatok alatt megbénított mindent, összeomlott az alapvető infrastruktúra, ezáltal pedig visszatértek a középkori állapotok. A jelenség neve, amely ezt kiváltotta: EMP (Electro-Magnetic Pulse) robbanás, vagy magyarul: elektromágneses hullám - amely tönkretesz minden elektronikai alkatrészt. Az ember nem is gondolná így első blikkre, hogy ez mivel jár a gyakorlatban, de ne aggódjunk, a könyv segít ezt alaposan az eszünkbe vésni, hogy rájöjjünk: baromira elkényelmesedett világunkban elképesztően kiszolgáltatottak vagyunk.

Könyvértékelő: Mira Grant - Feed - Etetés

Mira Grant – Feed – Etetés
[Feed]

Zombik és bloggerek. Elég bután hangzik, ugye? Márpedig ezek állnak Mira Grant könyvének fókuszában. És ha azt mondom, hogy ezzel együtt ez a regény egyáltalán nem buta? Sőt… Az írónő ugyanis egészen másként közelíti meg a témát.

Tény és való, hogy a Mira Grant által felvázolt posztapokaliptikus világban úton-útfélen zombikba (pontosítás: Kellis-Amberlee vírussal fertőzöttekbe) botlunk, ők azonban csak amolyan „díszlet-félék”, sajnálnivaló adalékai a világnak, mondjuk úgy, statiszták, akik megadják a történet keretét, közben azonban mégis minden körülöttük forog. Naná, hiszen felborult a világ rendje – és elég fárasztó úgy létezni, hogy minden sarkon zombi hordáknak, és ebből adódóan kötelező vérvizsgálatnak van kitéve az ember.

Könyvértékelő: Roboz Léna - Balkáni árnyak

Roboz Léna – Balkáni árnyak

Nem értem.

Roboz Léna könyve igazi finomságokat ígér: ezredfordulós Budapest, balkáni szál, gyilkosság, nyomozás, korrupció, szörnyű titkok a múltból. Úgy voltam vele, hogy na, ide vele, ezt imádni fogom.

De nem.

Az a helyzet, hogy nagyon sok hibája van ennek a könyvnek. Szerintem. Elnézést, ha valakit megbántok ezzel, nem célom, csupán nem tudok még mindig magamhoz térni a hitetlenkedésből. Hiába tűnt rettentően ígéretesnek, mégis bennem hatalmas űrt hagyott.

De talán mégis értem.

Könyvértékelő: Frei Tamás - Agrárbárók

Frei Tamás – Agrárbárók

Esküszöm, nincs ebben semmi szándékosság, de valahogy ritkán akad a kezem ügyébe magyar író könyve, pedig abszolút támogatom őket. Ezennel viszont igyekszem megtörni ezt a rossz beidegződést, és jöjjön egy magyar szerző, méghozzá nem is akármilyen: Frei Tamás legújabb akcióregénye – csak, hogy méltó módon nyissuk meg a sort.

Az Agrárbárók alapvetően nem egy önálló kötet, hanem az André-sztorik (A megmentő, A bankár, 2015) negyedik része. Ezzel együtt szerintem akkor is élvezhető és érthető, ha valaki nem olvasta az előzményeket (ám azt megjegyezném, hogy szerintem érdemes).

Könyvértékelő: Suki Kim - Nélküled mi sem vagyunk

Suki Kim – Nélküled mi sem vagyunk 

[Without You, There Is No Us: My Time with the Sons of North Korea’s Elite]

Nem egy szimpla regényről lesz ma szó. Ez tulajdonképpen egy beszámoló, egyfajta útinapló - a kiadó szerint tényfeltáró irodalomi mű. Abból sem akármilyen. Ennél a könyvnél elveszítjük a realitásalapunkat, ugyanis egy olyan világba kalauzol, amelyről egyáltalán semmiféle fogalmunk sem lehet. Nem úgy, mint mondjuk egy átlag magyarnak Amerikáról. Hanem tényleg és totálisan. A diktatúra, az állami propaganda, és a cenzúra fogalma egészen új értelmet nyer.

A Nélküled mi sem vagyunk az amerikai-dél-koreai díjnyertes újságíró, Suki Kim valós élményeit meséli el Észak-Koreában. A szerző tényleg bejutott - mondhatni beépült - egy olyan zárt közösségbe, amelyet ezidáig elképzelni is nehezen tudtunk. Titokban feljegyzéseket készített, lejegyezte tapasztalatait, és végül ezekből állt össze a könyv. Ennek megfelelően kicsit csapongó ugyan, de valóságos.