Elmondhatatlanul vártam ezt a könyvet amióta
beharangozták a hazai megjelenését, mert teljes mértékben az én világom,
iszonyatosan ígéretesen hangzott, és – most lelövöm a poént – nem is csalódtam
benne. Alderman könyve kőkemény és baromi ütős – imádni fogod!
Bármennyire is harcosfeministának
hangozhat a dolog a fülszöveg alapján – a nők szupererőre tesznek szert,
amelynek segítségével szép lassan átveszik a hatalmat a férfiak fölött és
mondhatni diktatórikus állapotokat építenek ki – egyáltalán nem erről szól. A
könyv éppen azt mutatja be, hogy milyen borzasztó következményei lehetnek
annak, ha a hatalmi viszonyok, a nemi egyenlőtlenség ilyen szinten eltolódik.
És valahol mégis értjük: a nők hirtelen olyan hatalom birtokosaivá válnak,
amely egész egyszerűen megrészegíti őket (ez egy normális pszichés folyamat),
és a sok felgyülemlett harag, amely a korábbi egyenlőtlenségből, az esetleges
elnyomásukból, a visszaélésekből fakad, egész egyszerűen kitör belőlük, és
csakhamar a férfiak valódi ellenséggé válnak.
A regényben egyértelműen felfedezhetjük a Védett férfiak hatását, de van benne
némi A szolgálólány meséje beütés is,
mégis azt kell mondjam, hogy az eredménye valami egészen újszerű és
kegyetlensége ellenére – vagy épp emiatt? – nagyon szerethető. Alderman fantasztikus
érzékkel adagolja az összetevőket, remek lépés, hogy fontos szerepet kap a
könyvben a világpolitikai szál is (és mégsem válik szárazzá), miközben egyéni
sorsokon keresztül (férfiak és nők vegyesen) fedezhetjük fel ezt az egészen
beteg, ijesztő és újszerű világot, amelynek mozgatórugóját egy újonnan kiépült,
nőket istenítő vallás jelenti, amelynek szellemi vezetője Éva Anya.
A hatalom egy egészen különleges
utópia, végig érdekfeszítő marad, miközben ijesztő kilátásokat vetít előre,
amelytől kirázza az embert a hideg – és közben mégsem tud betelni vele. Én
roppantul élveztem az olvasását, gyorsan is lehet haladni vele, közben pedig
érzi az ember, hogy ez tényleg hatással
van rá. A fél pont levonás oka egyedül az, hogy számomra elmaradt a végén az az
igazi katarzis élmény, ami úgy istenigazából megfejelte volna a könyvet, de ez
már egyéni preferencia kérdése. Na de katarzis élmény ide vagy oda, A hatalom kétségtelenül egy nagyon erős
könyv. Olvassátok!
„Senki sem kíváncsi a valós történésekre. Az igazság mindig is összetettebb volt annál, hogysem könnyen eladható árucikk legyen belőle.”
4.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése