Szerzemények, avagy üdv a polcomon #1

2016 január/február

Ennek is eljött az ideje: úgy döntöttem, újdonságként bevezetek egy szerzeményes rovatot. (Egyelőre béta verzióban üzemel, majd meglátjuk, hogy megtartom-e.)
Lényege, hogy - ki gondolná - összegyűjtöm, hogy az adott hónap(ok) során milyen könyvújdonságokat vettem/kaptam/cseréltem/loptam/szereztem valamilyen formában. Egyfajta ötletadónak, összegzésnek szánom, egyúttal némi betekintést nyújt, hogy milyen könyvértékelőkre lehet számítani az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok, évek, évtizedek folyamán. Ez nem jelenti azt, hogy ebben a sorrendben érkeznek az értékelések, - eléggé összevissza olvasok ilyen szempontból -, de (majdnem) mindennek eljön az ideje. Egyszer.

Könyvértékelő: Elin Hilderbrand - A sziget

Elin Hilderbrand – A sziget

[The Island]

Olvassuk melengető nyári napon a vízparton vagy a kertben, egy hűsítő limonádé (de még inkább fröccs) társaságában, mert akkor tudjuk leginkább átérezni.
Olvassuk borongós, nyálkás, hideg napokon, mert pillanatok alatt átmelegíti a szívet.

Olvassuk, hogyha a nagyvárosi pezsgés után egy kis nyugalomra vágyunk, mert átélhetjük, milyen teljes elszigeteltségben tölteni az időt.
Olvassuk, mikor szerelmesek vagyunk.
Olvassuk, mikor reménytelenül vagyunk szerelmesek.
Olvassuk, mikor nem vagyunk szerelmesek.
Olvassuk akkor, amikor boldognak érezzük magunkat,
és akkor, amikor szomorúnak.

Mit tud A sziget? Mindazt - és közben egyáltalán nem azt -, amit a fülszöveg elárul. Lehetne ez egy könnyű, habcsókos, romantikus, kedves történet. Lehetne, de nem az. Nem csak az. Elkalauzol egy kicsit túlexponált világba, ahol egy egészen sajátos hangulat – a nyugalom és nyugtalanság egyvelege - telepszik az emberre.

Könyvértékelő: Charity Norman - A lányunk férje

Charity Norman – A lányunk férje

[The son-in-law]

Meglehetősen kiléptem a komfortzónámból ezzel a könyvvel. Ha lett volna fogalmam róla, hogy mibe vágok bele, vajon nekikezdtem volna? Valószínűleg nem. Megbántam-e? Egyáltalán nem.
Igazán érzelemgazdag regényről van szó: bánatot és vidámságot is adott. Elsősorban azonban elgondolkoztatott.

Az alapfelállás a következő: Joseph Scott - özvegy férj és apa - hosszú idő után szabadul a börtönből, ahová felesége véletlen meggyilkolásáért került. Három gyereke még egészen kicsi volt akkoriban, mostanra pedig éppen kezdik elfelejteni a történteket, és anyai nagyszüleikkel normális kerékvágásban élik életüket. Josephben azonban az apai szeretet rendületlenül munkálkodik, alig várja, hogy viszontláthassa őket. Ez azonban természetesen ebben a szituációban nem ilyen egyszerű. Érthető módon anyósa és apósa szemében megbocsáthatatlant művelt, így mindent megtesznek, hogy távol tartsák a férfit a családtól.

Könyvértékelő: Leena Lehtolainen - Egyszer úgyis meg kell halni

Leena Lehtolainen – Egyszer úgyis meg kell halni

[Tappava säde]

Igen, valóban úgy tűnhet, hogy újfent egy skandináv krimit hoztam. Igen, valóban a skandináv krimik sorozat részeként jelent meg nálunk a könyv. Na de! Leena Lehtolainen könyve mindezek ellenére nem egy skandináv krimi! Annál jóval több.
Ha sikerül túltenni magunkat eme tévedésen, és megpróbáljuk nem olyan elvárásokkal olvasni a könyvet, mintha ténylegesen skandináv krimi lenne, akkor meglehetősen újfajta olvasási élményt kaphatunk.

A könyv az én meglátásom szerint egy egészen rendhagyó „lélektani pszicho-krimi”. Itt nincs nyomozási szál, nem gondolkozunk azon, hogy vajon ki lehet a gyilkos, ugyanis hamar felfedi magát, de még csak a motivációin sem agyalunk. Mert az is egyértelmű. Egyértelműnek tűnik. Aztán idővel rájövünk, hogy talán még sem az áll a dolgok mögött, amit elsőre gondoltunk.

Könyvértékelő: S. J. Watson - A másik én

S. J. Watson – A másik én

[Second Life]

Erre mondom azt, hogy aztamindenségit!
Egyszerre érzem üresnek és túltelítődöttnek magam. Ez a könyv kicsit megölt bennem valamit. - És tette mindezt briliáns módon! Mazochistáknak feltétlenül ajánlom.

Kérem szépen, csak nem ilyen a nagybetűs pszichológiai thriller? Könnyen meglehet. Elképesztő fordulatokkal teletűzdelt, szövevényes, és eseménydús. Zseniális - szinte skizofrén élményt nyújt. Ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy egyre inkább nem tudjuk, hogy mi micsoda, ki kicsoda valójában; ki van velünk, és ki van ellenünk. Emiatt pedig szinte letehetetlen, mert meg akarjuk érteni, tudni akarjuk, össze akarjuk rakni a darabkákat - noha mindez szinte felfoghatatlan a józan ész számára. 

Könyvértékelő: Kati Hiekkapelto - Kolibri

Kati Hiekkapelto – Kolibri

[Kolibri]

A kolibri a világon a legkisebb létező madár, egyes fajtái alig nagyobbak, mint egy közönséges dongóméh. Ezek az apró szárnyasok kizárólag Amerikában – különösen Dél-Amerikában – élnek.
Ezzel szemben Kati Hiekkapelto kolibrije Finnországban őshonos, és a sorozatgyilkosok különösen kegyetlen fajtájába tartozik.

Mielőtt még azt hinnénk, hogy valami elvetemült állatos thrillerről lesz szó vagy esetleg Hitchcock madarai kaptak új szárnyra (haha), mindenkit megnyugtatnék - vagy lelomboznék? -, ez esetben a kolibri egyfajta metaforaként jelenik meg, és egy azték istenhez, a kiejthetetlen nevű Huitzilopochtli-hoz (ejtsd: elméletileg vitzilopocstli, gyakorlatilag inkább hagyjuk) köthető. Ugyanis ennek a széphangzású névnek a jelentése: kolibri balról, avagy déli kolibri. És hogy kapcsolódik mindez a könyvhöz? Nagyon úgy tűnik, hogy egy szertartásos mészárlásairól elhíresült sorozatgyilkos garázdálkodik Finnország erdős vidékein, aki a vérszomjas isten modernkori megtestesítőjének képzeli magát. Vagy mégsem?

Kívánságkollázs #2

Képek forrása: moly.hu

Könyvértékelő: Ruta Sepetys - Kalitkába zárt álmok

Ruta Sepetys – Kalitkába zárt álmok

[Out of the Easy]

Tyűűha… Az a helyzet, hogy egész más elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe - és végül sokkal többet adott, mint amit vártam.

Bár a magyar címválasztás elsőre talán nem ezt sugallja, ez mégis egy nagyon különleges könyv. Tényleg. Viszonylag ritkán teszek ilyet, de impulzusvásárlás eredményeként került hozzám, és sokáig csak pakolgattam ide-oda a polcomon, valahogy mindig más könyv után nyúltam. Azt gondoltam, hogy majd kapok egy talán túlságosan tiniregénybe hajló történetet, jópofa New Orleans-i hangulattal, meg kissé bugyutácska cselekménnyel. És ó, de előítéletes voltam! Tudtom nélkül egy igazi drágakőre bukkantam. A sors iróniája, hogy még maga a könyv is megmondta: „Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.”

Könyvértékelő: Frei Tamás - Agrárbárók

Frei Tamás – Agrárbárók

Esküszöm, nincs ebben semmi szándékosság, de valahogy ritkán akad a kezem ügyébe magyar író könyve, pedig abszolút támogatom őket. Ezennel viszont igyekszem megtörni ezt a rossz beidegződést, és jöjjön egy magyar szerző, méghozzá nem is akármilyen: Frei Tamás legújabb akcióregénye – csak, hogy méltó módon nyissuk meg a sort.

Az Agrárbárók alapvetően nem egy önálló kötet, hanem az André-sztorik (A megmentő, A bankár, 2015) negyedik része. Ezzel együtt szerintem akkor is élvezhető és érthető, ha valaki nem olvasta az előzményeket (ám azt megjegyezném, hogy szerintem érdemes).

Könyvértékelő: Robin Sloan - Penumbra úr nonstop könyvesboltja

Robin Sloan – Penumbra úr nonstop könyvesboltja

[Mr. Penumbra’s 24-hour Bookstore]

Na kérem, ez most annyira friss olvasási élmény, hogy ebben a pillanatban csuktam be a könyvet. Ennek hátránya, hogy még nem tudott „leülepedni” a történet – általában könyvértékelés előtt szoktam rá aludni egyet. Az előnye viszont az, hogy a benyomásaim még abszolút szűziesek és romlatlanok, nincs ami háttérbe szorítsa vagy esetleg torzítsa némileg azokat.

Bevallom, kicsit zavarba hozott a regény, nem igazán tudom magamban elhelyezni, hogy mi is akar voltaképpen lenni. Így hát hallgatok csak a megérzéseimre, amik egészen pozitívnak mutatkoznak. Az nyilvánvaló, hogy nem ez lesz a nagybetűs KÖNYV számomra – pedig a borítója fantasztikus és a témája alapján - könyvek, cuki viccesnevű öreg bácsi, kissé misztikus könyvesbolt - abszolút lehetett volna.