2020/06/10

Olvass... rövid könyveket!

Az emberben időnként felmerül, hogy úgy olvasnék valami... rövidet / állatosat / sorozatgyilkososat / instant jókedvre derítőt / szívfacsarót / világmegrengetőt / bájos-könnyedet / körömrágósat / féltégla méretű nagyregényt / sok részes könyvsorozatot / motiválót / brutálisat / igaz történetet / jóféle gasztroregényt / díjnyertes könyvet. A sor pedig hosszasan folytatható, így úgy döntöttem, útjára bocsátok egy új sorozatot (legalábbis terveim szerint az lesz belőle), amelyben igyekszem különböző tematikák szerint olvasmányokat ajánlani.

Elsőként kifejezetten rövid olvasmányokat gyűjtöttem össze, amelyek ideálisak akkor is, ha épp olvasási válságból próbálna kilábalni az ember, vagy csak egyszerűen rövid elköteleződést igénylő könyvhöz szottyan kedve. Egy rövid könyv pedig nem jelenti azt, hogy ne tudná adott esetben ugyanúgy - vagy épp még jobban - beszippantani az embert, mint egy ezeroldalas féltégla.


MARGUERITE DURAS: A SZERETŐ


Néhány éve az egyik francia könyvkiadó azzal bízta meg a Naphosszat a fákon, az Oroszlánszáj és több más sikeres könyv íróját, hogy írjon magyarázó szöveget fiatalkori fényképeihez. Végül mégsem igazi képaláírásokból született meg a könyv: az írónő emlékezete „hívta elő” azt a sosem volt fényképet, amely albumbeli fotóknál is élesebben örökít meg egy pillanatot. Az emlékképbe az vésődött bele, hogy Marguerite Duras tizenöt és fél éves korában a saigoni kompon megismerkedett egy nála tíz évvel idősebb, dúsgazdag kínai férfival…



Az első szeretővel való szeretetlen-szenvedélyes viszonyáról, a családi tűzfészekről, a 20-as, 30-as évek Indokínájáról szól a regény, amely az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban: több mint másfél millió példányban kelt el, és 1984-ben elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t.


186 o.



LJUDMILA ULICKAJA: SZONYECSKA

Ljudmila ​Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában (egy 2006-os felmérés szerint ma ő a legnépszerűbb kortárs szerző Oroszországban), és ez a könyv volt az, amelynek külföldi megjelenésével először Franciaországban, majd szerte a világon a legnevesebb kortárs orosz íróvá vált. A Szonyecska Chilétől Japánig több mint húsz nyelven jelent meg, s ez nem véletlen, hiszen a kritikusok szerint nem kisebb elődök, mint Csehov és Turgenyev szerelmes történeteit idézi meg a nálunk is népszerű írónő nagyszerű regénye.



A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell…


92 o.



LUIS SEPÚLVEDA: AZ ÖREG, AKI SZERELMES REGÉNYEKET OLVASOTT

Az öreg Antonio José Bolívar Proano évi két ünnepnapot tart nyilván: amikor a félévenkénti hajójárattal megérkezik fogorvos barátja, s meghozza neki egy finom lelkű nagyvárosi örömlánytól a kiolvasott szerelmes regényeket. Az öreg ugyanis az Amazonas-síkságon, egy El Idilio nevű ki településen él az őserdő mélyén. Fiatal korában költözött oda, s telepedett meg a shuar indiánok között. Az évtizedek során megtanult tőlük minden megtanulhatót az erdőről és lakóiról: állatokról, bennszülöttekről és betolakodókról.



A shuarok egy napon egy szőke férfi holttestét találják a folyóparton. Egy felbőszült nagymacska tépte szét, hogy értelmetlenül elpusztított kölykeiért bosszút álljon. S bosszúszomja a vértől nemhogy csillapodna, újabb és újabb áldozatokat kíván. Az öreg vadász az állat keresésére indul…


Sepúlveda ezt a szép és izgalmas, élőlénypárti regényt az ismert ökológusnak, Chico Mendesnek ajánlja, akit nem sokkal a könyv megjelenése után gyilkoltak meg.


134 o.



ALESSANDRO BARICCO: NOVOCENTO

A Virginian nevű gőzhajó a két világháború között járt Európa és Amerika között – fedélzetén milliomosokkal, emigránsokkal és egyszerű, hétköznapi emberekkel.



A fennmaradt legenda szerint a hajón esténként egy különös tehetséggel, páratlan improvizációs képességgel megáldott zongorista szórakoztatta a közönséget. Semmihez sem fogható muzsikájával valósággal elbűvölte hallgatóságát. Azt is mondják, egész életét a hajón töltötte, ott született, és lábát soha nem tette szárazföldre. Hogy miért, senki sem tudja, életének talányos rejtélyét magával vitte – örökre.


72 o.



SZABÓ T. ANNA: SENKI MADARA

Az első nagy szerelem örök. Szárnyakat ad, átformál, megtanít a másikra és önmagunkra. De mi történik, ha annak, akit szeretünk, titka van? Ha nem akar egészen a miénk lenni? Ha feláldozza magát értünk, de közben mégis megtartja a szabadságát?



Szabó T. Anna (japán nevén Kyoko) egy érzékeny magyar fiú és egy rejtélyes japán festőlány szerelméről mesél egy keleti legenda alapján, egyszerre mutatva be a kamasz-szerelem időtlen idilljét és a művészlét küzdelmes mindennapjait. Mindenkinek szól, aki nem fél az ölelés erejétől, és kész megtanulni a lényeget: ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.


54 o.



STEFAN ZWEIG: SAKKNOVELLA

Ez a „mesternovella” Stefan Zweig utolsó szépirodalmi alkotása, és még halála évében, 1942-ben megjelent; azóta is az író egyik legnépszerűbb, legtöbbet olvasott műve.



Az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának izgalmas megjelenítése, és az író alteregójának tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja. A novella egyik főhőse a New Yorkból Buenos Aires-be tartó óceánjáró gőzösön a majdnem végzetessé váló sakkjátszma kapcsán így meditál: „A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá –, s ezáltal végül embertelenné…”


98 o.



MARK TWAIN: ÁDÁM ÉS ÉVA NAPLÓJA

A világhírű amerikai író két esszéjét – Ádám naplója, Éva naplója – szerkesztői lelemény társította igen találó módon a kitűnő francia művész, Jean Effel rajzaival.



Mindketten sajátos humorral, mély emberséggel ábrázolják az első emberpár ismerkedését egymással, környezetükkel, a világ jelenségeivel. Jean Effel rajzai remekül egészítik ki a szellemes Mar Twain-i szöveget: mondanivalójá kiemelik, humorát felerősítik. A naplóforma különösen alkalmas arra, hogy feltárja a női és férfimentalitás legmélyebb titkait, s a kétféle látásmód különbözőségét finoman ütköztesse.


72 o.



NÁDAS PÉTER: AZ ÉLET SÓJA

Hogyan fonódik össze személyes érdek és egyéni ösztönkésztetés a társadalom mélyén és a szellem magasabb régióiban bekövetkező lassú elmozdulással, hogy a kettő kölcsönhatásából korszakos változás szülessen?



Az először a litera.hu portálon folytatásokban megjelent szöveg, amelyet az olvasó most Forgách András rajzaival ékes könyvként vehet a kezébe, egy délnémet kisváros keletkezésének, történetének és szokásainak élvezetes és rendhagyó leírása: valós mese, városlegendárium és történelmi esszé egyszerre. A szöveg mögött felsejlő, nem túl derűlátó történetfilozófia a néhány évvel korábban íródott drámával, a Szirénénekkel rokonítja a művet, itt azonban a Luther kezdeményezte spirituális megújuláshoz illeszkedő polgári önzés, ha kivételesen is, kedvező végkifejlethez vezet.


116 o.



FELDMÁR ANDRÁS: FÉLELEM, DÜH, AGRESSZIÓ ÉS SZEX

Óriási csoda, amikor nem bántjuk egymást. A szeretet legegyszerűbb definíciója az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak. Csoda, hogy ezt meg lehet ígérni. Te, én, mi elhatározhatjuk, hogy nem fogjuk bántani egymást, vagy nem fogunk bántani valakit.



„Amitől félek, az már megtörtént. Valami az adott helyzetben emlékeztet arra, ami már megtörtént, és emlékszem, hogy rossz volt nekem. Tehát ha bármi van itt, ami emlékeztet engem arra, ami rossz volt, akkor elkezdek félni.”

128 o.



HAN KANG: NÖVÉNYEVŐ

„Sohasem ​látott még testet, amely ennyire sokat tudna mesélni, mégsem több önmagánál.”

Jonghje álmában vér, nyers hús és a halál kísért. Másnap az asszony, akinek élete és házassága is átlagos, kitakarít minden állati eredetűt az otthonukból. És az életükből eltűnik az íz.


A férje elkeseredett részletességgel beszéli el, hogy a növényevés feldúlja a házasságukat, és egyre abszurdabb események láncolatát indítja el. A szűkebb család mindent megtesz ez ellen, először a nő lelkét, majd a testét veszik célba, de Jonghje megszállottan halad a maga választotta úton… az elidegenedés felé. Közben a történet társadalmi szokások, nemi szerepek és legális hétköznapi bántások mélyén gyökerező organikus emlékművet emel egy szabadulni vágyó életnek: egy nő életének ezen a világon.



A nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Növényevő világszerte átütő irodalmi sikert aratott. A koreai Han Kang csodálatos és felkavaró regénye tabukról és lázadásról, erőszakról és erotikáról, a lélek metamorfózisáról szól; igazi kafkai történet.


184 o.


GEORGE ORWELL: ÁLLATFARM

Orwell ​1943/44-ben írott műve – amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik.



Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul… 


136 o.


FREDRIK BACKMAN: A HAZAVEZETŐ ÚT MINDEN REGGEL EGYRE HOSSZABB

Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel.



Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt.


Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.


88 o.


RUMENA BUZSAROVSZKA: A FÉRJEM

Van ​egy férj. Költő, gyermekét dédelgető apa, a feleségét elhanyagoló nagykövet, nőgyógyász, rendőr, hűtlen házastárs, impotens vagy éppenséggel halott. Egy férj tizenegyszer. Ez a könyv azonban mégsem róluk szól.



A férjem Alice Munro világát megidéző ragyogó novelláiban különböző nők – feleségek, szeretők, anyák, özvegyek – mesélik el saját történeteiket a hétköznapjaikról, férjekről, gyerekekről, szülőkről, kollégákról és barátokról, hol tragikusan, hol pedig fanyar humorral. És a mesélés felszabadító ereje révén ezek a nők többet mutatnak önmagukról, a környezetükről, félelmeikről, titkaikról, vágyaikról, valamint azokról a konkrét társadalmi normákról, amelyek meghatározzák az életüket. Buzsarovszka a legintimebb térben mutatja be a balkáni régió változóban lévő posztkommunista, patriarchális valóságát, a szereplők mindennapjai, dilemmái, frusztrációi és fájdalmai ugyanakkor nagyon ismerősek lehetnek a magyar olvasók számára is.


208 o.


ANNE CATHRINE BOMANN: AGATHE

Franciaország, 1940-es évek. Egy idősödő pszichoterapeuta türelmetlenül számolja a nyugdíjig hátralévő terápiás üléseket, és rezignáltan hallgatja a díványra fekvő unatkozó háziasszonyok apró-cseprő problémáit, miközben madárkarikatúrákat készít róluk. Már abban sem biztos, jó szakember volt-e valaha is, tudott-e segíteni bárkin.



Egy nap megjelenik nála Agathe, egy fiatal német nő, aki nem talál örömöt az életben, nem akar mást, csak eltűnni az emberek szeme elől… A doktor minden tiltakozása ellenére felvéteti magát a páciensek közé, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a terapeuta maga is kénytelen szembenézni az intimitástól és a haláltól való félelmével.


144 o.


OLIVIER BOURDEAUT: MERRE JÁRSZ, BOJANGLES?

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből?



Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.


160 o.


BABARCZY ESZTER: A MÉRGEZETT NŐ

Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és elfogadtatásáért. Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben, amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival.



Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel, érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz, gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról.


256 o.



➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése