Rafinált, lendületes, kegyetlen ✦ Jo Nesbø - Hóember

Jo Nesbø – Hóember

[Snømannen]

Tudom, hogy közel sem ez a lényeg, de én most akkor is azzal kezdem, hogy mennyire csodaszép már a Hóember új díszkiadása! Instant szerelem. Nekem speciel sokkal jobban bejön ez az irány, mint a hagyományos piros-fehér-fekete borítós skandináv krimi vonal, azzal együtt, hogy a belbecs nyilván ugyanaz.

Túllépve a külsőségeken: a regény meglehetősen brutálisra sikeredett, viszont ez a fajta kegyetlenség mégsem öncélú. Nesbø-re jellemző módon iszonyat fordulatos és végtelenül komplex a cselekmény, engem a mai napig lenyűgöz, hogy hogyan képes a pasi átlátni ezeket a többszörösen összetett szálakat, a rengeteg szereplőt, a kidolgozott pszichés hátteret, és végezetül úgy összeterelni a különböző irányokat, hogy aztán kerek egész legyen belőlük, mi pedig a fejünket fogjuk, hogy aztamindenségit!

Zseniális, na.

Morális dilemmák és az Üdvhadsereg ✦ Jo Nesbø - A megváltó

Jo Nesbø – A megváltó
[Frelseren]

Mindig nagy-nagy elvárásokkal kezdek Nesbø-t olvasni, nálam ugyanis kétségtelenül ő a skandináv krimik műfajának elsőszámú képviselője, bár tény és való, hogy akadnak komoly kihívói – például Jussi Adler-Olsen se kutya azért.

A megváltó a Harry Hole-sorozat hatodik része (nálam csak az ötödik, mert az első részt kihagytam). Ez idáig a sorozat majd’ mindegyik része hozta is, illetőleg túlszárnyalta az elvárásaimat (a Vörösbegy mondjuk témájából kifolyólag annyira nem tudott megfogni, bár ennek sem vitatom nagyszerűségét), és előre lelövöm a poént: ez a könyv sem okozott csalódást. Sőt, sőt! Imádtam.

Lehetne, hogy ezt a könyvet elolvassa mindenki? | Szamer - Rakka-naplók

Szamer – Rakka-naplók

[The Raqqa Diaries]

Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. És nem teszem hozzá, hogy szerintem, mert nem, hiába szubjektív az ember véleménye, ezt én most tényszerűen, kérdőjelek nélkül állítom.

És alá is támasztom itt nagy hirtelenjében. A könyv igaz történet, egy fiatal szíriai férfi története, méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos a magyarok ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, merthogy „menekült”. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… annyi mindent rásüthetnénk, olyan jelzőket, amelyek mára abszolút negatív csengést kaptak, pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert, senki nem lesz kevesebb vagy több általuk, csak más.

Miért ijesztő, ha valaki más?

Egy csomagnyi apokalipszis | Richard Kadrey - A végítélet kis doboza

Richard Kadrey – A végítélet kis doboza

[The Everything Box]

A végítélet kis doboza is egyike azon könyveknek, amelyek azt a célt szolgálják elsősorban számomra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és a megszokott, jól bejáratott műfajokon és stílusokon kívül valami új felé is nyissak időnként. Ebből kifolyólag tehát a könyvet úgy fogom értékelni, hogy előre leszögezem: az ilyesmi abszolút nem a stílusom - de láss csodát, ezzel együtt mégis tetszett.

És mi az, ami abszolút nem a stílusom? Különböző természetfeletti, mutáns lények például. Amiből tényleg nincs hiány a regényben. Ellenben Kadrey olyan ötletes lényeket és jópofa karaktereket alkotott, hogy mégis élveztem róluk olvasni, és vártam, hogy legközelebb milyen furcsasággal rukkol elő. A pasi stílusa pedig lehet ugyan, hogy időnként kicsit erőltetett, de baromi vicces tud lenni a maga váratlan trágárkodásával és időnként elég meghökkentő hasonlataival. Én legalábbis többször felröhögtem.

Egy csepp nyár az őszben | Elizabeth Adler - Halál a tóparton

Elizabeth Adler – Halál a tóparton

[Last to Know]

Mindig nehezebb olyan könyvet értékelni, aminél azt érzem, hogy abszolút nem én voltam a célcsoport, mert sokkal tudatosabban szét kell választani az objektív és szubjektív meglátásokat.  Valami ilyesmi történt velem Elizabeth Adler új könyve esetében is, ahol azt gondoltam, hogy ez egy tökre nekem való valami lesz, de időközben kiderült, hogy mégsem tudom annyira átérezni ezt a könyvet.

Hogy miért lehet ez így, és akkor kiknek ajánlanám a regényt? Ezt igyekszem hamarosan részletesen kifejteni.

Ami azonban garantált a Halál a tóparton esetén, az az érzékletes tájleírás (legszívesebben én is a festői szépségű Evening Lake-ben olvastam volna a könyvet), a sármos, de kicsit különc nyomozó, és akkor már természetesen az elmaradhatatlan bűneset - na meg persze némi románc sem hiányozhat.

Borítómámor #1

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egy könyv értékéhez nagyban hozzá tud tenni, hogy mennyire sikerül eltalálni a borítóját - legyen szó akár új, akár régi kiadásról. A hangsúly azon van: átjön-e a hangulat? Ez a hangulat pedig lehet akár barokkosan túldíszített (persze ízlésesen tálalva), egészen minimalista, esetleg kifejezetten meghökkentő, vagy éppen bizarrsága miatt különleges - ezt már könyve válogatja. A lényeg az, hogy valamiért megfogja az embert.

Szerencsére a hazai megjelenések esetében is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a borítók, ami egy tök jó irány, külföldön azonban ezt már igen magas szinten űzik, én pedig nem győzöm csodálni ezeket a gyakran már-már külön műalkotásnak is beillő szépséges kiadásokat.