2016/12/31

2016 könyvekben: évzáró összegzés

Hatalmas léptekkel közeleg az év vége, így készítettem egy gyors számadást az évemről, amely egyúttal a blog első - és véletlenül sem az utolsó - éve. 

Ezúttal kizárólag a pozitívumokra koncentrálok, nem szedtem össze a legnagyobb könyves csalódásaimat, csakis azokat, amik a legtöbb pluszt jelentették nekem. Emellett év vége lévén, ha nem is fogadalom, de egyfajta jövőbeli iránymutatás is helyet kap.

Akit érdekel hány könyvet olvastam idén, melyik 10 volt az abszolút kedvenc, illetve milyen olvasmányokra szeretnék mindenképp sort keríteni 2017-ben, annak ajánlom figyelmébe a teljes poszt elolvasását. 

2016/12/25

Pszicho-thriller felsőfokon | Megan Miranda - Minden eltűnt lány

Megan Miranda – Minden eltűnt lány
[All the Missing Girls]

Megan Miranda aztán feladja a leckét a Minden eltűnt lánnyal, még egy gyakorlott krimi/thriller-rajongónak is. 

A könyv ugyanis nem csupán amolyan pszicho-thrilleresen agyafúrt, hanem erős koncentrációs képességet is igényel az olvasó részéről - hiszen nem pusztán a cselekménye összetett, hanem még az idősíkokban is többszörösen összevissza ugrálunk. Na de aggodalomra semmi ok, van ám benne logika, ámbár kétségtelenül jelent némi kihívást, meg kell érte dolgoznunk, nem kínálja magát tálcán a megoldás.

Hogy is van ez akkor? Úgy, hogy az írónő a feje tetejére állította a történetmesélést. Elindulunk normális idősíkban, majd paff, megfordítja az egészet, és visszafelé fejti ki a történetet, a végéről a kezdetek felé haladva, hogy aztán könyv utolsó oldalain ismét visszatérjünk a normál kerékvágásba.

2016/12/20

Egy bölcs macska életvezetési tanácsai | Homonnay Gergely - Puszi, Erzsi!

Homonnay Gergely – Puszi, Erzsi!

Aki esetleg - valami rejtélyes oknál fogva - nem ismerné Magyarország legbefolyásosabb macskáját, Erzsébet Fenevadovát, jövendőbeli elnökasszonyt és jelenlegi életviteli tanácsadót, annak első körben javasolnám, hogy szégyellje el magát, majd hiányosságait pótolandó, pillantson rá itt, hogy egy kis ízelítőt kapjon Őfelsége mindennapi bölcsességeiből. Aki pedig ismeri… hát annak nem kell bemutatni a bűbájos, bár teljes mértékben öntörvényű Erzsit, és hűséges személyzetét, Gergelyt.

Na de mi ez a sok hűhó Erzsi körül? Homonnay Gergely nagyon jó érzékkel felépített egy komplett brandet a macskája, Erzsi köré, és tette mindezt úgy, hogy közben maximálisan Erzsi érdekeit helyezte előtérbe, nem kihasználva őt. Nem csupán a könyvben, hanem a Facebook- és Instagram-posztoknál is érződik, hogy Gergely a végletekig imádja az ő Erzsébetét (úgy amúgy ez teljesen érthető).

2016/12/17

Élet az atombomba után | Robert Merle - Malevil

Robert Merle – Malevil

Oké, tehát: a lehető legjobb döntésem volt elolvasni Merle klasszikusát, a Malevil-t. Ez a könyv ugyanis minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bőven túlszárnyalja a zseniális jelzőt.

A regény egy 70-es évekbeli posztapokaliptikus utópia, erősen megspékelve társadalomkritikával és kalandokkal, amely egy olyan kombináció, ami gondoskodik róla, hogy hihetetlenül olvasmányos történetet kapjunk, miközben erőteljesen megjelenik az a bizonyos hozzáadott érték is.

Hogyan is kell ezt érteni? Úgy, hogy Merle amellett, hogy egy baromi ütős alaptörténetet vázol fel, ami pusztán csak a szórakoztatás mércéjével mérve is igen élvezetes és érdekes, pluszban olyan gondolatokat ágyazott bele a könyvbe, amely fontos kérdéseket vet fel az olvasóban, azáltal például, hogy megjeleníti a mikro – és makrotársadalmak működését. 

2016/12/13

Szépség és a Szörnyeteg & görög mitológia | Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

Rosamund Hodge – Kegyetlen szépség
[Cruel Beauty]

A Kegyetlen szépség egyfajta görög mitológiai elemekkel gazdagított újraértelmezése egy klasszikus Disney-történetnek, a Szépség és a Szörnyetegnek, mindezt egy meglehetősen sötét, nyomasztó környezetbe helyezve.

Romantika keveredése démonival. Nem éppen egy klasszikus tündérmese.

Valahogy így tudnám kifejezni, hogy miről is van szó. Szóval, aki vevő a hasonló átdolgozásokra, az mindenképp adjon neki egy esélyt. 

A Kegyetlen szépség számomra vegyes érzéseket hozott: egy jó kiindulás, de megvannak a maga gyenge pontjai. Mármint persze szerintem.

Hogy miért?

2016/12/11

Egy összeomló nemzet története | William R. Forstchen - Egy évvel később

William R. Forstchen – Egy évvel később
[One Year After]

Anno ódákat zengtem az Egy másodperccel későbbről, na ennek a folytatásáról, az Egy évvel későbbről lesz ezúttal szó, amelynek megjelenését (nyilván) iszonyatosan vártam. Főleg azért, mert kerek egésznek éreztem a történetet, kíváncsi voltam, mit lehet még ebből kihozni.

Röviden felvázolva a helyzetet: Amerikát olyan elképzelhetetlen katasztrófa érte, amely gyakorlatilag szinte pillanatok alatt megbénított mindent, összeomlott az alapvető infrastruktúra, ezáltal pedig visszatértek a középkori állapotok. A jelenség neve, amely ezt kiváltotta: EMP (Electro-Magnetic Pulse) robbanás, vagy magyarul: elektromágneses hullám - amely tönkretesz minden elektronikai alkatrészt. Az ember nem is gondolná így első blikkre, hogy ez mivel jár a gyakorlatban, de ne aggódjunk, a könyv segít ezt alaposan az eszünkbe vésni, hogy rájöjjünk: baromira elkényelmesedett világunkban elképesztően kiszolgáltatottak vagyunk.

2016/12/06

Karácsonyi könyvötletek - kategóriák szerint

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a magam részéről továbbra is nagy rajongója vagyok a listáknak. Szóval tök jó, hogy most újabb okot találtam arra, hogy listázzak dolgokat - méghozzá természetesen könyveket, mi mást. 

Lényeg a lényeg: én itt most nem különböző embertípusok szerint szeretnék ajándék ötleteket adni (ahogy sok női magazin előszeretettel teszi), hanem magukat a könyveket igyekeztem valamiféle kategóriába sorolni - persze, ezek is sokkal árnyaltabbak valójában: egy klasszikus sem CSAK klasszikus, ahogy egy romantikus történet is lehet egyszerre humoros is, azonban igyekeztem kiemelni a könyvek legfőbb jellemzőjét - egyfajta ötletadó gyanánt.


2016/12/03

Lemony Snicket, Tim Burton, és egy talpraesett szobalány | Caleb Krisp - Ivy Pocket és az Óragyémánt

Caleb Krisp – Ivy Pocket és az Óragyémánt
[Anyone But Ivy Pocket]

Időnként tényleg nem árt kilépnie az embernek a komfortzónájából, ami pillanatnyilag azt jelentette, hogy vérben tocsogós, kegyetlenkedős thrillerek (na jó, tényleg szoktam mást is olvasni) helyett ezúttal egy „gyerekkönyv”-féleséget (de tényleg csak féleséget, gyerekkönyv-voltát ugyanis terveim szerint módszeresen megcáfolom az elkövetkezendőkben) vettem a kezembe.

És milyen jól tettem!

Egyfelől ha valami, hát Ivy Pocket tényleg igazi felüdülést és kikapcsolódást jelentett. Leginkább közvetlenül alvás előtt. Ilyenkor – még ha előtte valami fajsúlyosabb regényt is olvastam – afféle záróakkordként felcsaptam még Ivy történetét néhány oldal erejéig, és tényleg meglehetősen jól esett belemerülni kissé együgyű kalandjaiba.