2017 könyvekben: évzáró összegzés

Ahogy azt tavaly is megtettem, ebben az évben sem maradhat el a nagy könyves évzáró összegzés.

A posztban összegyűjtöttem mindenféle adatokat:

• hány könyvet olvastam idén,
• melyek voltak a legnépszerűbb posztok és könyvek,
• melyik volt a személyes kedvenc bejegyzésem,
• melyek voltak a legnépszerűbb Instagram posztok,
• na meg természetesen az idei 10 kedvenc olvasmányom sem hiányozhat,
• továbbá néhány tervet is találtok 2018-ra.

》Olvasmányélményeim 2018《 letölthető olvasástervező

Hohohóó, rohamtempóban közeleg az év vége, én pedig ennek örömére még készültem egy meglepetéssel, amely remélem sokak számára hasznos, praktikus és egyúttal szórakoztató is lesz. Ez pedig nem más, mint a saját tervezésű Olvasmányélményeim fantázianevet viselő olvasástervezőm, amelyet bárki szabadon letölthet és olvasmányélményeivel megtölthet!

De hogy mi is pontosan az az olvasástervező, hol lehet letölteni, hogyan is működik, és hogy érdemes használni, azt az alábbiakban kifejtem kicsit részletesebben.

Borítómámor #3

Ééés igen, eljött az ideje egy újabb borítóválogatásnak, mert csodaszép/furcsa/megdöbbentő/egyedi könyvborítókból sosem elég!

(Aki lemaradt volna: a sorozat első részét itt, a második részét pedig itt találhatjátok.)

Ezúttal is igyekeztem vegyesen mindenféle szemkápráztató remekművet összeválogatni a klasszikus értelemben vett széptől elkezdve, az elborultakon át, egészen a minimalistáig.

Na de szavak helyett most beszéljenek inkább a könyvborítók!

Az év egyik legnagyobb meglepetése ✦ Fiona Barton - A gyermek

Fiona Barton – A gyermek

[The Child]

Fiona Barton neve sokak számára ismerős lehet, és nálam is olvashattatok már bemutatkozó regényéről, Az özvegyről, ami tetszett ugyan, de azért nem ájultam el tőle. Na, hát nem úgy A gyermektől!

Talán épp az előzetes ismereteim miatt nem vártam egy óriási durranást, de beismerem: baromira meglepett a nő, zseniális pszicho-thrillert rittyentett – a gondolkodósabb fajtából.

A fene se gondolná, hogy lehet még újat mutatni a műfajban, valahogy a fülszöveg sem sejteti, hogy micsoda izgalmak és nagy leleplezések várnak az emberre, de láss csodát: mégis ezt kapjuk.

Egyébként Barton könyve egy átlag pszicho-thrillernek tűnhet, és egy darabig ebben a hitben is éltem, de minél inkább magával ragadott a cselekmény, annál inkább éreztem, hogy na kérem, ez tényleg ütős lesz.

Örökzöld karácsonyi mese minden korosztálynak ✦ Matt Haig - A lány, aki megmenti a karácsonyt

Matt Haig – A lány, aki megmenti a karácsonyt

[The Girl Who Saved Christmas]

Elsőként is senkit ne riasszon el a könyvtől az, hogy a borítón feltüntetik, hogy a könyv A fiú, akit Karácsonynak hívnak folytatása, ugyanis a történet tökéletes megállja a helyét önmagában, az előzmények ismerete nélkül is. Ezt onnan tudom, hogy én magam sem olvastam (még) az első kötetet. Továbbá az se szegje senki kedvét, hogy a borító, illetve fülszöveg alapján ez egy gyerekkönyvnek tűnik. Ugyanis biztosíthatok róla mindenkit, hogy felnőtt fejjel is zseniális regényhez van szerencsénk, Matt Haig könyve ugyanis egy minden korosztálynak szóló, végtelenül bájos és jópofa örökzöld.

Magamat is megleptem, hogy mennyire élveztem a regény olvasását, pillanatok alatt beszippantott, és nagyjából két oldal után tudtam, hogy nagyon fogom élvezni. És így is lett. Ideális karácsonyi olvasmányt kerestek? Ne keressetek tovább.

Családon belüli gyilkosság ✦ Agatha Christie - A ferde ház

Agatha Christie – A ferde ház

[Crooked House]

Számomra Agatha Christie egyet jelent két híres nyomozójának, Miss Marple-nek vagy Poirot-nak valamelyikével, és állandóan hiányérzetem van, ha olyan történetet olvasok tőle, amelyikben egyikük sem szerepel.

Na de, nem így A ferde ház esetében! Ez esetben ugyanis hiába nem kapnak szerepet sem a kíváncsi öreglány hóbortjai, sem a különc nyomozó kis szürke agysejtjei, mégis kerek egész a sztori.

Valamiért eleve van egy furcsa vonzódásom az olyan krimik iránt, amelyek egy kötött helyszínen játszódnak, különösen, ha a helyszín egy különös házikó – mint ahogy ez esetünkben is van. Ráadásul a gyilkosság – a tehetős nagypapa megmérgezése – is családon belül történik, a kérdés csak az, hogy a népes családka mely tagja (na meg persze miért?) csapott le vajon?

Nemek közti egyenlőség: valóság vagy fikció? ✦ Philip Zimbardo & N. D. Coulombe - Nincs kapcsolat

Philip Zimbardo – Nikita D. Coulombe – Nincs kapcsolat

[Man (Dis)connected]

A Nincs kapcsolat nem egy túlságosan könnyen emészthető olvasmány a laikusok számára, ugyanis ez leginkább egy szociálpszichológiai tanulmány féleség, picit csalóka (al)címmel, ám rém fontos, valamint aktuális témákkal, és mondjuk úgy, többé-kevésbé közérthetően.

Az alcím (Hová lettek a férfiak?) egyébként elég harcosfeminista jellegűen hangozhat, ami szerintem nem egészen helytálló, de ne riasszon el senkit - aki ugyanis veszi a fáradtságot, és valóban belemélyed a könyvbe, az hamar meglátja, hogy alapvetően nem erről van szó. Persze, „hibásak” a pasik is, na de mi, nők is, meg úgy en bloc az egész társadalom. A szülők, az iskolák, a média, a kormány. A könyv szépen atomjaira szedi mindezt nekünk, hogy ráébredjünk, és bőszen bólogassunk, hogy igen-igen, ez így igaz, ebbe bizony én is beleestem, holott fel sem tűnt.

Instant ünnepi hangulat ✦ Dorothea Benton Frank - Karácsony receptre

Dorothea Benton Frank – Karácsony receptre

[The Christmas Pearl]

Fúha, na szóval az a helyzet, hogy ez a könyv annyira nem stílusom, hogy csak na, viszont van az évben egy időszak, nevezetesen a karácsony, ami alapvetően írja felül az én kis elveimet könyvek és filmek terén is. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ilyenkor ezerrel jöhetnek a mindenféle nyálas/gagyi/semmitmondó történetek is, nem érdekel, csak legyen karácsonyi.

A Karácsony receptre egyébként a fent említett kevésbé pozitív jelzők közül nem volt egyik sem, vagy inkább mindegyik egy hangyányit (éljen az önellentmondás!), de tökéletesen megfelelt azon elvárásomnak, hogy abba a bizonyos áldásos karácsonyi hangulatba ringasson, amikor az ember egy picikét elfelejti a magánéleti nehézségeit, a vizsgaidőszakot, az előttünk álló akadályokat és elvégzendő feladatokat. Számomra pedig ez az igazi karácsonyi olvasmány (és film) lényege. 

Boldogság = arany középút? ✦ Linnea Dunne - Lagom

Linnea Dunne – Lagom

[Lagom: The Swedish Art of Balanced Living]

A Hygge nálam nagy szerelem volt, és alig vártam, hogy ismét egy hasonló könyv kerüljön a karmaim közé, a hygge svéd változata, a Lagom pedig egész jó kis alternatívának tűnt.

Nos, nem egészen ugyanaz – ahogy várható volt, és ez így is van jól, ezzel együtt ugyancsak nagyszerű kikapcsolódást és megszívlelendő gondolatokat nyújtott. (Bár bevallom, számomra a Hyggét nem überelte.)

A könyvnek egyébként nemis célja, hogy ugyanazt adja, mint az említett könyv. A lagomnak bár hasonló a lényege, mégis más irányból közelíti meg magát a jóllétet. A svédeknél ugyanis elsősorban a kiegyensúlyozottságon, azon a bizonyos nem túl sok, nem túl kevés, éppen elég állapoton van a hangsúly, ebből indul ki minden.

Szerzemények, avagy üdv a polcomon #8

Reményfosztottság és ültetvény-terror ✦ Colson Whitehead - A föld alatti vasút

Colson Whitehead – A föld alatti vasút

[The Underground Railroad]

Morbid vagy sem, valamiért vonzódom a rabszolgaság témáját feldolgozó művekhez, bár eddig könyv formájában viszonylag kevéshez volt szerencsém. Colson Whitehead Pulitzer-díjas műve azonban akkorát ütött, hogy úgy érzem, mintha máris a rabszolgaság-irodalom nagymestere lennék.

A könyv kőkemény.

Nem könnyed olvasmány, ugyanis a szerző sem finomkodik. Ebben a témában pedig azt hiszem, nem is szabad. Kell, hogy a maga nyers valójában érzékeljük, hogy miről van szó, hiszen csak így tudjuk elkezdeni valamennyire megérteni, hogy az elnyomás bármilyen fajtája milyen elképesztően képes megnyomorítani nem pusztán az egyént, hanem magát a társadalmat is.

Három nő, egyetlen sors ✦ Michael Cunningham - Az órák

Michael Cunningham – Az órák

[The Hours]

Íme a könyv, aminek kicsit sem élveztem az olvasását, de mégis megérte elolvasnom.

Ez így paradoxonnak hangozhat, de tényleg erről van szó. Cunningham díjnyertes regénye egyáltalán nem hosszú, egyáltalán nem bonyolult nyelvezetű vagy összetett cselekményű, mégis mondhatni szenvedtem vele, ééés ezek után mégis úgy csuktam be a könyvet, hogy azt éreztem: ez a könyv hozzám tett valamit. Örülök, hogy legyűrtem. De még egyszer nem fogom elolvasni.

Ha létezik olyan, hogy művészfilm, akkor miért ne létezne olyan is, hogy „művészkönyv”? Nos, számomra Az órák az volt. Nyomasztó és kissé elvont. De nagyon érdekes. És persze elgondolkoztató.