Tragédia a luxus árnyékában | Noah Hawley - Zuhanás előtt

Noah Hawley – Zuhanás előtt

[Before the Fall]

Végre ismét egy igazán eredeti olvasmány akadt a kezembe a Zuhanás előtt formájában, amelyet tényleg nehéz bekategorizálni, illetve szavakba önteni, mert valahogy annyira megfoghatatlan és összetett és érdekes, amit leginkább érzésekkel, benyomásokkal tud megérteni az ember, pusztán a szavak kevésnek bizonyulnak. De azért megpróbálom.

Szóval hivatalosan egy thrillerrel van dolgunk, azonban ez közel sem fedi a teljes könyvet, ennél jóval többről van szó. Valahogy úgy mondanám, hogy van egy thrillerszerű alapunk, és erre építünk. Az építőkockák között pedig nagyon változatos elemeket találhatunk, van itt társadalomkritika, némi politika, de mindenekelőtt rendkívül sok pszichológia. Emberek, életek, sorsok.

Aktuális könyves akciók

Egyszer már volt egy hasonló jellegű poszt, ahol azt szedtem össze, hogy hol/hogyan érdemes könyvet vásárolni, ha nem feltétlenül szeretnénk csődbe menni, ellenben imádunk olvasni (a bejegyzésért kattintsatok ide), ahol összegyűjtöttem néhány - akkor éppen aktuális - akciós ajánlatot is.

Ezúttal csakis az akciós ajánlatokra koncentrálok, és igyekszem olyan könyveket összeszedni innen-onnan, amelyek érdekesnek tűnnek, és - most jön a lényeg - igen kedvező árúak (értsd: többnyire párszáz forintért megvehetjük őket, de mindenképp 1800 Ft alatt maradunk). 

Family Guy-humor vs. vadnyugat | Seth MacFarlane - Hogyan rohanj a vesztedbe

Seth MacFarlane – Hogyan rohanj a vesztedbe

[A Million Ways to Die in the West]

Viszonylag ritkán csinálok olyat, hogy először nézem meg a filmet, majd csak utána olvasom el a könyvet, de jelen esetben ez történt. Hogy miért, arról lehetne elmélkedni, de voltaképp roppant egyszerű a válasz: mert a regény teljes mértékben a film forgatókönyvére épült. És ez abszolút érződik is, amit aztán mindenki eldönthet, hogy jó-e vagy rossz.

Számomra picit túl sok volt. (A film is, de most a könyvről van szó.) Túl forgatókönyves. És bár a filmet már régebben láttam, és a regény elolvasása előtt viszonylag kevés részletet tudtam belőle felidézni, mégis ahogy elkezdtem olvasni, egy az egyben visszajött a film. A filmbeli karaktereket láttam, az ő hangjukat hallottam, a film atmoszférájában éreztem magam.

Szerzemények, avagy üdv a polcomon #5

Már-már pofátlannak érzem, hogy újból előrukkolok a szerzeményes rovattal, ugyanis utoljára szégyenszemre május végén volt ilyen. Ne kérdezzétek miért, valahogy nem éreztem át utána ezt a rovatot, emiatt hanyagoltam. Azóta szerencsére könyvek jöttek-mentek, panaszra nincs okom, rengeteg újdonságot sikerült betáraznom így vagy úgy. Szóval ha minden újdonságot megpróbálnék összeszedni május óta, arra nem lenne kapacitásom, és bevallom, kicsit el is vesztettem már a fonalat, úgyhogy ezúttal azokat a könyveket szedtem csak össze, amelyek többnyire tényleg az elmúlt 1-2 hónapban kerültek hozzám.

Van itt most is mindenféle stílus, természetesen ismét túlteng nagy kedvencem, a krimi/thriller vonal, de ezt már megszokhattátok tőlem, lehet, hogy kicsit elborult az ízlésem, van ez így.

Kedves és szelíd, de őrült | John Fowles - A lepkegyűjtő

John Fowles – A lepkegyűjtő

[The Collector]

Vajon elég jó felvezetés-e a könyvnek, ha azt mondom, miután hajnalba nyúlóan befejeztem, alig jött álom a szememre? Aztán mikor jött, az minden volt, csak nem nyugodt.

John Fowles ugyanis felkavart a maga szépirodalmi módon gyönyörű köntösbe csomagolt, hatvanas években íródott rettenetével. És a rettenetet nem magára a regényre értem, hanem arra a sok gonoszságra, fájdalomra, megnemértésre, amit A lepkegyűjtő rejt.

Azt hiszem, ez a könyv tényleg minden pszicho-thrillerek atyja. Méghozzá olyan, amely végtelenül nemes, kifinomult, és elegáns, nem akar sokkoló részletekkel megbotránkoztatni, hanem a maga „egyszerű összetettsége” rejti a zsenialitását. Szép, fájdalmas, szomorú, és nyugtalanító.

Kívánságkollázs #8

(Képek forrása: moly.hu)

A nagymamák és az LSD esete | M. C. Beaton - Agatha Raisin és a gyilkos lekvár

M. C. Beaton – Agataha Raisin és a gyilkos lekvár

[A Spoonful of Poison]

Korábban már írtam összefoglalóan az Agatha Raisin-sorozatról, ezúttal pedig a legújabb (mármint nálunk legújabb, úgy egyébként sokkal előrébb jár a sorozat) részéről szólnék röviden. Merthogy aki most kapcsolódna be Agatha Raisin világába, az akár ezzel a kötettel is nyugodtan megteheti, világmegváltó dolgokról ígérem nem marad le.

A könyv egyébként az a tipikus halál könnyed olvasmány, amit mondjuk vízparti dögléshez ajánlanék, ha nem október lenne - de kit érdekel.

Nem különösebben dolgoztatja meg a kis szürke agysejteket, cserébe viszont maximálisan kikapcsol. És pont ezt várom el, ha M. C. Beaton nevét meglátom.