Hiánypótló, elképesztően árnyalt és igen megosztó történet a Szép sötét Vanessám, amely alapvetően fikció,
mégis a memoár határán mozog, ugyanis a szerző saját története inspirálta, amelyet
Kate Elizabeth Russel nem kevesebb, mint 18 évig (!) írt.
Efebofília, szexuális zaklatás, áldozattá válás, visszaélés, felelősség, kiszolgáltatottság, traumatizáltság, mélyre csúszás, szembenézés és feldolgozás. Ezek a témák állnak a regény középpontjában, amelyre tekinthetünk egyfajta modern Lolita-feldolgozásként is (és Nabokov legismertebb regénye egyébként végig fontos szimbólumként jelenik meg a történetben), ám ennél árnyaltabb és komplexebb a dolog.