Nagyot robbant a brooklyni ultraortodox szatmári zsidó
közösség szigorú szabályai között fuldokló fiatal lány történetét bemutató
Unortodox mind Netflixen, mind könyvben, a népszerűsége pedig abszolút jogos. A sztori nem csupán egy, a legtöbbünk számára ismeretlen világ kulisszái mögé vezeti az olvasót, hanem valódi fejlődéstörténet is, amelyben együtt szorongunk, izgulunk, sírunk és nevetünk a könyv főszereplőjével: magával a szerzővel.
Zárt vallási közösség, látszatboldogság, korai házasság, elnyomás, traumák és hagyományok keverednek Deborah Feldman bátor memoárjában.
Elsőként is leszögezem: a sorozat nem a könyv pontos adaptációja, ez egy másik irányt követ, így érdemes mindkettőre sort keríteni, bármilyen sorrendben. Míg a négy részes minisorozat a közösségből való kilépés utáni új, berlini életre összpontosít (megjegyzés: ez szándékosan fikció, és nem a szerző valódi életét mutatja be), addig a könyvben túlnyomó részben Deborah williamsburgi zárt zsidó közösségbeli életét ismerhetjük meg: azt, hogy mennyire nem találja a helyét, hogyan keresi önmagát, és hogyan fuldoklik egy diszfunkcionális, korai házasságban. Persze helyet kap az is, hogy miként alakul az élete miután elhagyta a közösséget - amely korántsem volt egyszerű -, de alapvetően nem ez a hangsúlyosabb része.
Bevallom, én egyébként nem különösebben vonzódom az önéletrajzi kötetekhez, de az a helyzet, hogy Deborah Feldman története rendkívül inspirálóan hatott rám, azt vettem észre, hogy nem is úgy olvasom, mintha memoár lenne.
ABSZOLÚT ELVONATKOZTATTAM MIND DEBORAH – EGYÉBKÉNT SZIMPATIKUS – SZEMÉLYÉTŐL, MIND A SZÉLSŐSÉGES VALLÁSI KÖZÖSSÉGTŐL, ÉS A MINDENKIRE ÉS MINDEN HELYZETRE VONATKOZTATHATÓ ÁLTALÁNOSSÁGOKAT LÁTTAM MEG BENNE: AZT, HOGY UGYANÚGY FULDOKOLHATSZ A SAJÁT, ELVILEG „SZABAD” ÉLETEDBEN, A KÖRNYEZETED, A CSALÁDOD, A TÁRSADALOM ELVÁRÁSAITÓL, AHOGY DEBORAH TETTE AZ Ő HELYZETÉBEN, ÉS UGYANOLYAN BELSŐ KÉTSÉGBEESÉSSEL KERESHETED A SAJÁT UTADAT.
Ezeket a párhuzamokat meglátni igazán felszabadító élményként hatott rám, és ebből fakadóan rendkívül motiváló olvasmányélményt jelentett.
(fotó: Zac Ong/Unsplash)
A könyvajánlónak tehát nem véletlenül adtam a Motiváció útkeresőknek címet. Mert igen, azt hiszem, sokan elsősorban talán azért érdeklődnek Deborah Feldman története iránt (legyen szó akár a könyvről, akár a sorozatról), mert egy olyan világba kaphatnak bepillantást, amely legtöbbünk számára teljesen idegen, és lássuk be: gyakran sokkoló, ugyanakkor az Unortodox ennél jóval több. Nem a megbotránkoztatás a célja - és egyébként nem is gondolom, hogy megbotránkoztatna, inkább helyenként meghökkent -, hanem az, hogy egy ilyen szélsőségesebb példán keresztül bemutassa az önazonosság fontosságát, és azt, hogy az értelmes élet alapját csak az jelentheti, ha a saját utunkat járjuk. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy a könyv egy másik fontos üzenete az, hogy az irodalom mindig hűséges társunk útkeresésünk során. Nos, ennél jobban nem is tudnék egyetérteni Deborah Feldmannal.
Zárszóként pedig nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy a könyv még véletlenül sem egy zsidó közösség (vagy
bármilyen vallási közösség) ellen felszólaló írás. A mondanivalója nem az, hogy egy vallási közösség
szükségszerűen megnyomorítja az embert. A történet azt mutatja be, hogy élni
csak úgy érdemes - bármilyen közösségben, legyen szó akár vallási csoportról,
akár nem -, ha az ember megélheti a saját szabadságát, önazonosságát.
És elfogadják így. Pont.
„Mintha az egész irodalom a gyerekekért lenne, furcsa, meg nem értett gyerekekért, amilyen én is vagyok; mintha azért születnének a könyvek, hogy elrepítsék a gyerekeket abba a varázslatos seholországba, ahova valójában valók. Ott aztán ráébrednek, hogy a régi életük csak tévedés volt, hogy sokkal szebb és fontosabb dolgok várnak rájuk, mint amilyeneket addig láttak.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése