2019/02/28

Norvég feminizmustörténeti képregény ✦ Marta Breen & Jenny Jordahl: Nagyszerű nők


Igazán rendhagyó könyvértékelőt hoztam mára: a Nagyszerű nők ugyanis egy norvég feminizmustörténeti képregény. Bizony. Hiánypótló, nem vitás. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy ezen néhányan megütköznek, és automatikusan azt képzelik, hogy ez amolyan harcosfeminista dolog lehet, és az a helyzet, hogy sajnos mára valóban kapott egy negatív színezetet a „feminizmus” kifejezés, holott valójában egyáltalán nem arról van szó, amire sokan (helytelenül) asszociálnak. És egyáltalán nem csak a nőket érinti.

2019/02/25

És te mit gondolsz a kötelező olvasmányokról? FELMÉRÉS!


Ezúttal egy rendhagyó felhívással jelentkezem: már régóta érlelődik bennem, hogy írjak az iskolai kötelező olvasmányok intézményéről - nem titok ugyanis, hogy egyik vesszőparipám a téma. Nekem speciel kifejezetten negatív tapasztalataim vannak, de ez egyrészről én vagyok, másrészről viszonylag régen érintett a kérdés, így kizárólag erre alapozva nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni.

2019/02/21

Álomszerű impresszionista lélektani krimi ✦ Michel Bussi: Fekete vízililiomok

Festői francia falucska, gyilkosság, Monet, női sorsok, impresszionizmus, szenvedély, noir fiction. Röviden ezekkel a címszavakkal tudnám jellemezni Michel Bussi hazánkban frissen megjelent regényét, amelyről kétségtelenül megállapítható, hogy vagy imádni fogja az ember, vagy egész egyszerűen nem tudja hova tenni ezt az egészet.
És hogy én mit gondoltam?

2019/02/18

Egy elképesztő élettörténet ✦ Michelle Obama: Így lettem

Hogy mikor olvasd el Michelle Obama könyvét?
Ha úgy érzed, hiányzik némi motiváció az életedből, és a hagyományos életmód könyveket inkább kihagynád.
Ha szimpatikusnak találod az Obama családot.
Ha nem találod szimpatikusnak az Obama családot.
Ha érdekel egy egészen elképesztő élettörténet.
Ha úgy gondolod, csodák nincsenek.
Vagy ha épp úgy gondolod, hogy márpedig vannak.

2019/02/13

Szabó Magda rajongóknak kötelező ✦ Gurul a sok-sok pillanat

Íme: az első fotóalbum a blogon. Vajon gondoltam-e volna, hogy a könyvet végiglapozgatva lényegében ugyanúgy egy élettörténet rajzolódik ki előttem, mintha csak szöveges formában olvastam volna mindezt? A kötet ugyanis részletesen, időrendi sorrendben mutatja be a közkedvelt írónő egész életét: pici korától elkezdve haláláig.

2019/02/09

Télbúcsúztató olvasmányok ✦ 13 KÖNYV FEBRUÁRRA

Lassan közeledik a tipikusan kuckózós téli időszak vége, ez azonban nem jelenti azt, hogy ígéretesnek tűnő friss megjelenésekből hiány lenne. Ezúttal a január végétől február közepéig megjelent könyvekből szemezgettem, amelyekből érdemes lehet válogatni, ha februárra keresel friss és ropogós olvasnivalót.

2019/02/06

Nem attól szeretet a szeretet, hogy azt mondom „szeretlek” ✦ Bob Goff: A szeretet cselekszik

Meglehetősen hullámzóan alakult a kapcsolatom ezzel az egyébként első ránézésre nagyon kis szimpatikus - ám némileg megtévesztő - könyvvel. Bevallom, eleinte voltak olyan pillanatok, amikor inkább félreraktam volna, ez pedig nem kifejezetten segített az alapból is némileg szkeptikus hozzáállásomon. Aztán sikerült ezt az érzést legyűrnöm, aminek nagyon örülök, mert a kezdetleges nehézségek után sokkal kellemesebb benyomások értek.

2019/02/05

Hogy lehet ilyen jó egy FOCIKÖNYV? ✦ Csepelyi Adrienn: Belemenés

Vajon mi keresnivalója van egy focis könyvnek a blogon? – tettem fel a kérdést magamnak (is), amikor a szerző, Csepelyi Adrienn megkeresett, hogy olvastam-e már a könyvét. Jeleztem is neki, hogy na a foci, az nekem nagggyon nem. Ennek ellenére Adrienn profi értékesítőket megszégyenítő módon „adta el” nekem a könyvét, én pedig máris arra ocsúdtam, hogy hopp, a kezemben a könyv, hát akkor már lapozzunk is bele, hogy mégis mit tudhat. És onnantól kezdve el sem engedett. Bizony.
Oké, ez mégis hogyan lehetséges?

2019/02/03

Ármánykodások és belharcok, avagy ez zajlott a felszín alatt ✦ Antonio Caprarica: Diana utolsó nyara


Egy beismeréssel kezdem: Diana története sosem érdekelt túlzottan, keveset tudtam róla, és a nagy port kavart tragikus halála idején is még kisgyerek voltam, így nem kavart fel különösebben, hiszen kevésbé értettem a jelentőségét. Ugyanakkor mindig szeretek új élettörténeteket megismerni, és bár korlátozott információim voltak a hercegnőről, alapvetően szimpatikusnak tartottam. A Diana utolsó nyara arra tett kísérletet, hogy bemutassa Diana valódi arcát - a kevésbé vonzó oldalát is -, anélkül, hogy szenzációhajhásznak éreznénk, miközben a szerzővel együtt igyekszünk felfedni a halálos balesetet közvetlenül megelőző időszakot: vajon mi vezetett idáig?