Íme, a Napsütötte Toszkána hangulatú regények ajánlójának következő állomása (a tavaly nyári gyűjtésemet ITT találod)! Idén A napsütötte Nightingale tér, tavaly a Villa a szigeten, azelőtt pedig a Szőlőskert Provence-ban volt az én aktuális „napsütötte toszkánám”. Ugyanis minden nyáron legalább egyszer rám tör, hogy annyira olvasnék valamit, ami visszaadja azt a klasszikus Napsütötte Toszkána hangulatot. Amiben egyszerűen csak elképesztően jól esik elmerülni, ami az érzékekre hat, ami simogatja a lelkem és lelassít. Ebben bejegyzésben ennek szellemében hoztam egy újabb könyvválogatást.
2022/07/03
2021/08/29
Olvass... Napsütötte Toszkána hangulatú könyveket!
Figyelem, figyelem! Ez most egy rendhagyó(bb) bejegyzés lesz, már így abból a szempontból mindenképp, hogy én is kértem
a blog olvasóitól, követőitől olvasmányajánlásokat, méghozzá egészen
specifikus témában. A jelige ugyanis a következő volt: minél Napsütötte
Toszkánásabb, annál jobb!
Minden nyáron legalább egyszer rám tör, hogy aaannyira olvasnék valamit, ami visszaadja azt a klasszikus Napsütötte Toszkána hangulatot. Amiben egyszerűen csak elképesztően jól esik elmerülni, ami az érzékekre hat, ami simogatja a lelkem és lelassít. Az alábbi bejegyzésben tehát ennek szellemében hoztam egy igen bőséges könyvválogatást.
2021/05/20
Agatha Christie: két regény a rejtélyes krimiíró nem mindennapi életéről
Sokadjára futok neki, hogy megpróbáljam szavakba önteni, mit is jelent
nekem Agatha Christie (és munkássága), de valahogy rendre cserben hagynak a
szavak, és valami steril, lélektelen ömlengés lesz a dologból. Pedig AC igazán nem
ezt érdemelné: nem is tudom például, hogy ma azt jelentenék-e számomra a
könyvek, amit (szóval nagyjából mindent), ha nem találok rá tizenéves koromban
Agatha Christie regényeire, és nem szippant be két kedvenc nyomozóm, Miss
Marple és Hercule Poirot világa.
Szóval picit szégyellem is, hogy – mostanáig – nem olvastam egy árva
könyvet sem Agatha Christie-RŐL, csak –től. Arról ugyan volt némi fogalmam, hogy
nem csupán regényei, hanem élettörténete is tartogatott rejtélyeket, de igazán
most szembesültem azzal, hogy milyen kivételes személyiség volt. Íróként, nőként,
emberként.
Az utóbbi hetekben két – részben valóságon alapuló, részben fiktív – regényt olvastam AC életének egy-egy igen meghatározó szakaszáról, amelyek, ha lehet, még közelebb hozták hozzám az írót.
2021/05/13
Lélekfröccs szkeptikusoknak (is) ✦ David Nicholls: Mi
Meg kell mondjam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy a Mi ennyire levesz majd a lábamról. Látszólag ugyanis egy házasságról szól – pontosabban annak válságáról –, benne egy „kezelhetetlen” kamaszfiúval, romantikus közegbe ágyazva. Na, ezekből engem nagyjából minden viszonylag hidegen hagy: a romantikusokat általában igyekszem messziről kerülni (oké, ért már mondjuk ezen a fronton is pozitív meglepetés, mondjuk Tasmina Perrytől A lánykérés, hogy csak egyet mondjak, de ez más lapra tartozik), illetve a házasság és a gyerektéma sem olyasmi, ami közel áll hozzám jelen pillanatban. Na, de ismétlem: látszólag erről szól a könyv.



















