Lélekfröccs szkeptikusoknak (is) ✦ David Nicholls: Mi

Meg kell mondjam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy a Mi ennyire levesz majd a lábamról. Látszólag ugyanis egy házasságról szól – pontosabban annak válságáról –, benne egy „kezelhetetlen” kamaszfiúval, romantikus közegbe ágyazva. Na, ezekből engem nagyjából minden viszonylag hidegen hagy: a romantikusokat általában igyekszem messziről kerülni (oké, ért már mondjuk ezen a fronton is pozitív meglepetés, mondjuk Tasmina Perrytől A lánykérés, hogy csak egyet mondjak, de ez más lapra tartozik), illetve a házasság és a gyerektéma sem olyasmi, ami közel áll hozzám jelen pillanatban. Na, de ismétlem: látszólag erről szól a könyv.

Hogy lehet ilyen jó egy FOCIKÖNYV? ✦ Csepelyi Adrienn: Belemenés

Vajon mi keresnivalója van egy focis könyvnek a blogon? – tettem fel a kérdést magamnak (is), amikor a szerző, Csepelyi Adrienn megkeresett, hogy olvastam-e már a könyvét. Jeleztem is neki, hogy na a foci, az nekem nagggyon nem. Ennek ellenére Adrienn profi értékesítőket megszégyenítő módon „adta el” nekem a könyvét, én pedig máris arra ocsúdtam, hogy hopp, a kezemben a könyv, hát akkor már lapozzunk is bele, hogy mégis mit tudhat. És onnantól kezdve el sem engedett. Bizony.

Oké, ez mégis hogyan lehetséges?

A kormánypárti ellenzék meg a hülyegyerek Kálmánka szürreális kalandjai ✦ Spiró György - Kőbéka

Elkezdtem olvasni Spiró könyvét, és egyszerűen nem értettem, hogy miért ennyire megosztó. Hiszen ez zseniális! Már az első néhány oldal után sírtam a nevetéstől – meg egy picikét kínomban, mert olyan remek érzékkel fogta meg a mai magyar közélet jellegzetes hangulatát, hogy attól az embert hajlamos elfogni a szekunder szégyenérzet. Szóval rendkívül pozitívan indult megismerkedésem a Kőbékával – aztán a végére érve tökéletesen megértettem, hogy miért ennyire megosztó ez a könyv. Engem is megosztott.

Anti-önfejlesztő terápia ✦ Michael I. Bennett & Sarah Benett - Fr@ncba az érzelmekkel! (+ BELEOLVASÓ!)

Vannak olyan önfejlesztő könyvek, amelyek nagyjából bárkinek szólnak – és van a Fr@ncba az érzelmekkel!, amelyről nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy kinek is ajánlanám úgy igazán. Ha úgy érzed, hogy rendben van az életed, akkor ez még véletlenül sem a Te könyved. Ebben az esetben igazából ne is olvass tovább. Ha azonban van az életednek olyan területe, amelyben úgy érzed, káosz uralkodik, és fogalmad sincs, milyen irányba indulj a megoldás felé, akkor már feltétlenül érdemes egy pillantást vetni a könyvre.

Szórakoztató skandináv ifjúsági krimi ✦ Lars Joachim Grimstad - Eltűnt gyerekek

Olvastatok már skandináv ifjúsági krimit? Számomra az Eltűnt gyerekek volt az első a műfajban – de egész biztosan nem az utolsó - már csak azért sem, mert frissen és ropogósan megérkezett már a könyv folytatása is! Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka, hogy ennyire tetszett egy ifjúsági regény (amiket ritkán olvasok, mert alapvetően annyira nem az én világom), és arra jutottam, hogy ennek egyik legfőbb oka az lehet, hogy a szerző nem nézi hülyének a gyerekeket, bátran nyúl olyan témákhoz is, amelyek ifjúsági könyvekben viszonylag ritkán vannak ilyen formában tálalva.

„Gondolatkendő” az élet dolgairól ✦ Erich Scheurmann - A Papalagi

Azt hiszem, csinálni fogok már egy #táskábadobálós kategóriát a műfajok között azon könyveknek, amelyek méretüknél, jellegüknél fogva is tökéletesen alkalmasak erre a célra, sőt, érdemes kifejezetten ilyen alkalmakra tartogatni őket. És hát A Papalagi is maximálisan teljesíti eme kategória kritériumait. Merthogy...

Klasszikus népmesék újragondolva ✦ Világvége alsó

Nagyon ritkán olvasok amolyan tipikus mesekönyvet – és igazából a Világvége alsó sem nevezhető tipikusnak -, így kissé bajban is vagyok az értékeléssel. A könyv koncepciója (népmesék újragondolva) egyébként szerintem zseniális, a könyv is igényesen van kivitelezve, néhány szuper illusztrációval gazdagítva, a mesék színvonala ugyanakkor eltérő.

A macska, aki jobban politizál, mint bármely politikus ✦ Homonnay Gergely - Az elnökasszony

Elfogult leszek, ezt előre leszögezem, ugyanis menthetetlen Erzsi-rajongó vagyok. Ezzel együtt, a lehetőségekhez képest igyekszem objektíven értékelni a könyvet, ami bevallom, az első könyv (Puszi, Erzsi!) után számomra némileg meglepetést jelentett, mert kicsit más az irány, ezzel együtt így is élveztem.

Ifjúsági gasztrokrimi ✦ Fiala Borcsa - Bűntény a Dunán

Alapvetően ritkán olvasok ifjúsági regényeket, hát még ifjúsági gasztrokrimit – merthogy az általam egyébként igencsak kedvelt wmn.hu-szerző, Fiala Borcsa új könyve bizony ezt a számomra egészen újfajta műfajt képviseli. Formabontó na, értékelem.

Örökzöld karácsonyi mese minden korosztálynak ✦ Matt Haig - A lány, aki megmenti a karácsonyt

Matt Haig – A lány, aki megmenti a karácsonyt

[The Girl Who Saved Christmas]

Elsőként is senkit ne riasszon el a könyvtől az, hogy a borítón feltüntetik, hogy a könyv A fiú, akit Karácsonynak hívnak folytatása, ugyanis a történet tökéletes megállja a helyét önmagában, az előzmények ismerete nélkül is. Ezt onnan tudom, hogy én magam sem olvastam (még) az első kötetet. Továbbá az se szegje senki kedvét, hogy a borító, illetve fülszöveg alapján ez egy gyerekkönyvnek tűnik. Ugyanis biztosíthatok róla mindenkit, hogy felnőtt fejjel is zseniális regényhez van szerencsénk, Matt Haig könyve ugyanis egy minden korosztálynak szóló, végtelenül bájos és jópofa örökzöld.

Magamat is megleptem, hogy mennyire élveztem a regény olvasását, pillanatok alatt beszippantott, és nagyjából két oldal után tudtam, hogy nagyon fogom élvezni. És így is lett. Ideális karácsonyi olvasmányt kerestek? Ne keressetek tovább.

Egy csomagnyi apokalipszis | Richard Kadrey - A végítélet kis doboza

Richard Kadrey – A végítélet kis doboza

[The Everything Box]

A végítélet kis doboza is egyike azon könyveknek, amelyek azt a célt szolgálják elsősorban számomra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és a megszokott, jól bejáratott műfajokon és stílusokon kívül valami új felé is nyissak időnként. Ebből kifolyólag tehát a könyvet úgy fogom értékelni, hogy előre leszögezem: az ilyesmi abszolút nem a stílusom - de láss csodát, ezzel együtt mégis tetszett.

És mi az, ami abszolút nem a stílusom? Különböző természetfeletti, mutáns lények például. Amiből tényleg nincs hiány a regényben. Ellenben Kadrey olyan ötletes lényeket és jópofa karaktereket alkotott, hogy mégis élveztem róluk olvasni, és vártam, hogy legközelebb milyen furcsasággal rukkol elő. A pasi stílusa pedig lehet ugyan, hogy időnként kicsit erőltetett, de baromi vicces tud lenni a maga váratlan trágárkodásával és időnként elég meghökkentő hasonlataival. Én legalábbis többször felröhögtem.

Mindenki számára mást tartogat | Varga Bence - Köd előttem, köd utánam

Varga Bence – Köd előttem, köd utánam

Varga Bence regényének fülszövegét elolvasva igazából nem igen tudtam, mire is számíthatok. Aztán elolvastam a könyvet, és furcsamód valahogy új értelmet nyert a fülszöveg. Már jó néhány hete befejeztem egyébként, de még mindig nem igazán tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni. Mert Varga Bence könyve sokkal kevésbé szól a cselekményről, mint inkább egyfajta sajátságos hangulatról, benyomásokról.

A könyvet olvasva olyan érzés, mintha szemtől szemben ülnénk főhősünkkel, aki egy kötetlen beszélgetés keretében felidézné nekünk életének meghatározó momentumait - amelyek lehetnek akár egészen apróságok is -, hogy megértsük milyen motivációk vezérelték, hogy jutott oda, ahol most van, és vajon mikor jött el az a pillanat, ahonnan már tényleg nincs visszaút. Ködösen hangzik? Az is. De ez így a jó.

Krimikomédia svéd nyugdíjasokkal | Catharina Ingelman-Sundberg - Rablás uzsonnára

Catharina Ingelman-Sundberg – Rablás uzsonnára

[Kaffe med rån]

Catharina Ingelman-Sundberg engem már akkor megvett, amikor elolvastam, hogy a Rablás uzsonnára nem más, mint egy krimikomédia NYUGDÍJASOKKAL. Mert mi más kellhet az embernek egy forró nyári napon, amikor picit már talán megcsömörlött az egymás után olvasott sokadik véres thrillertől? Naná, hogy svéd nyugdíjasok!

Az írónő regénye ugyanis halálkönnyed, igazán szórakoztató, miközben mégsem butuska, viszont segít az embernek kicsit kikapcsolni és fellélegezni, amikor picit már kezd elegünk lenni, és másra sem vágyunk, csak valami habkönnyű, ám minőségi kikapcsolódásra.

A könyv egy tündéri nyugdíjas bandáról szól, akik a Gyémánt Kft. diktátori vezetősége által üzemeltetett nyugdíjas otthonban laknak, és egy nap rájönnek, hogy még a börtönben is nagyobb jólét várna rájuk, mint az otthonban. 

Egy bölcs macska életvezetési tanácsai | Homonnay Gergely - Puszi, Erzsi!

Homonnay Gergely – Puszi, Erzsi!

Aki esetleg - valami rejtélyes oknál fogva - nem ismerné Magyarország legbefolyásosabb macskáját, Erzsébet Fenevadovát, jövendőbeli elnökasszonyt és jelenlegi életviteli tanácsadót, annak első körben javasolnám, hogy szégyellje el magát, majd hiányosságait pótolandó, pillantson rá itt, hogy egy kis ízelítőt kapjon Őfelsége mindennapi bölcsességeiből. Aki pedig ismeri… hát annak nem kell bemutatni a bűbájos, bár teljes mértékben öntörvényű Erzsit, és hűséges személyzetét, Gergelyt.

Na de mi ez a sok hűhó Erzsi körül? Homonnay Gergely nagyon jó érzékkel felépített egy komplett brandet a macskája, Erzsi köré, és tette mindezt úgy, hogy közben maximálisan Erzsi érdekeit helyezte előtérbe, nem kihasználva őt. Nem csupán a könyvben, hanem a Facebook- és Instagram-posztoknál is érződik, hogy Gergely a végletekig imádja az ő Erzsébetét (úgy amúgy ez teljesen érthető).

Lemony Snicket, Tim Burton, és egy talpraesett szobalány | Caleb Krisp - Ivy Pocket és az Óragyémánt

Caleb Krisp – Ivy Pocket és az Óragyémánt

[Anyone But Ivy Pocket]

Időnként tényleg nem árt kilépnie az embernek a komfortzónájából, ami pillanatnyilag azt jelentette, hogy vérben tocsogós, kegyetlenkedős thrillerek (na jó, tényleg szoktam mást is olvasni) helyett ezúttal egy „gyerekkönyv”-féleséget (de tényleg csak féleséget, gyerekkönyv-voltát ugyanis terveim szerint módszeresen megcáfolom az elkövetkezendőkben) vettem a kezembe.

És milyen jól tettem!

Egyfelől ha valami, hát Ivy Pocket tényleg igazi felüdülést és kikapcsolódást jelentett. Leginkább közvetlenül alvás előtt. Ilyenkor – még ha előtte valami fajsúlyosabb regényt is olvastam – afféle záróakkordként felcsaptam még Ivy történetét néhány oldal erejéig, és tényleg meglehetősen jól esett belemerülni kissé együgyű kalandjaiba.

Family Guy-humor vs. vadnyugat | Seth MacFarlane - Hogyan rohanj a vesztedbe

Seth MacFarlane – Hogyan rohanj a vesztedbe

[A Million Ways to Die in the West]

Viszonylag ritkán csinálok olyat, hogy először nézem meg a filmet, majd csak utána olvasom el a könyvet, de jelen esetben ez történt. Hogy miért, arról lehetne elmélkedni, de voltaképp roppant egyszerű a válasz: mert a regény teljes mértékben a film forgatókönyvére épült. És ez abszolút érződik is, amit aztán mindenki eldönthet, hogy jó-e vagy rossz.

Számomra picit túl sok volt. (A film is, de most a könyvről van szó.) Túl forgatókönyves. És bár a filmet már régebben láttam, és a regény elolvasása előtt viszonylag kevés részletet tudtam belőle felidézni, mégis ahogy elkezdtem olvasni, egy az egyben visszajött a film. A filmbeli karaktereket láttam, az ő hangjukat hallottam, a film atmoszférájában éreztem magam.

A nagymamák és az LSD esete | M. C. Beaton - Agatha Raisin és a gyilkos lekvár

M. C. Beaton – Agataha Raisin és a gyilkos lekvár

[A Spoonful of Poison]

Korábban már írtam összefoglalóan az Agatha Raisin-sorozatról, ezúttal pedig a legújabb (mármint nálunk legújabb, úgy egyébként sokkal előrébb jár a sorozat) részéről szólnék röviden. Merthogy aki most kapcsolódna be Agatha Raisin világába, az akár ezzel a kötettel is nyugodtan megteheti, világmegváltó dolgokról ígérem nem marad le.

A könyv egyébként az a tipikus halál könnyed olvasmány, amit mondjuk vízparti dögléshez ajánlanék, ha nem október lenne - de kit érdekel.

Nem különösebben dolgoztatja meg a kis szürke agysejteket, cserébe viszont maximálisan kikapcsol. És pont ezt várom el, ha M. C. Beaton nevét meglátom.

Nagyon könnyed, nagyon brit | M. C. Beaton: Agatha Raisin-sorozat

M. C. Beaton: Agatha Raisin-sorozat

Rendhagyó könyvértékelő következik, ugyanis ezúttal nem egy darab konkrét könyvről lesz szó, hanem úgy en bloc egy könyvsorozatról szeretnék néhány szót szólni.

M. C. Beaton neve számomra már abszolút összefonódott a könnyed brit falusi krimikkel. Több sorozata is van hasonló témában, a Hamish Macbeth-sorozat nagyjából ugyanerre a sémára épül, csak női főszereplő helyett férfi főszereplővel, és Anglia helyett Skóciával. Ezúttal azonban Agatha Raisinre összpontosítok, ugyanis számomra ő a nagy kedvenc, és az ő történetén keresztül ismerkedtem meg M. C. Beaton munkásságával is.

Könyvértékelő: Csabai Márk - A hatlövetű

Csabai Márk – A hatlövetű

Egy író, aki azt hitte, összehozta élete nagy sztoriját.
Egy börtöntöltelék, akinek biztosan nincs ki mind a négy kereke.
Két kopasz, akik folyékonyan beszélik a pofonok nyelvét.
És valahol „a nagy szajré” - ami után fut mindenki.

Mi lesz ebből?

Magyar, pörgős, akciódús, gördülékeny, és borzasztóan szellemes. Ez a hatlövetű.

Csabai Márk könyve vérbeli magyar gengsztersztori, némi Bud Spenceres beütéssel, és bőségesen adagolt humorral. Azt hiszem, ilyen lehet egy igazi budapesti western.

Könyvértékelő: Mark Twain - Ádám és Éva naplója

Mark Twain – Ádám és Éva naplója

[Extracts from Adam’s Diary, Eve’s Diary; More Extracts from Adam’s Diary, Eve’s Diary, Part II.]

Kezdjünk ezzel az alapműnek mondható könyvvel. Ámbár igen aprócska könyvről van szó, így talán maradjunk inkább annál, amit maga a mű is mond magáról: egy napló. (Pontosabban kettő.)

Ez egy rövidke, ám annál kacagtatóbb és rendkívül kedves és szívmelengető regény napló. Mark Twain remekül nyúlt egy olyan témához, amely akár vaskalapos megközelítéssel egészen „mélyvallásos” irányba is elmehetett volna, de - hál'Isten (haha) - nem tette. Könnyed hangulatával és sziporkázó vallomásaival mind Ádám, mind Éva karaktere nagyon is szerethető és emberközeli. A könyv viszi magával az olvasót, mint a kedvenc húsz perces sorozataink, észre se vesszük és már a végére is értünk – ami mondjuk nem nehéz, hiszen a mű is nagyjából „20 perces” a maga nem egész 80 oldalával.