Agatha Christie: két regény a rejtélyes krimiíró nem mindennapi életéről

Sokadjára futok neki, hogy megpróbáljam szavakba önteni, mit is jelent nekem Agatha Christie (és munkássága), de valahogy rendre cserben hagynak a szavak, és valami steril, lélektelen ömlengés lesz a dologból. Pedig AC igazán nem ezt érdemelné: nem is tudom például, hogy ma azt jelentenék-e számomra a könyvek, amit (szóval nagyjából mindent), ha nem találok rá tizenéves koromban Agatha Christie regényeire, és nem szippant be két kedvenc nyomozóm, Miss Marple és Hercule Poirot világa.

Szóval picit szégyellem is, hogy – mostanáig – nem olvastam egy árva könyvet sem Agatha Christie-RŐL, csak –től. Arról ugyan volt némi fogalmam, hogy nem csupán regényei, hanem élettörténete is tartogatott rejtélyeket, de igazán most szembesültem azzal, hogy milyen kivételes személyiség volt. Íróként, nőként, emberként.

Az utóbbi hetekben két – részben valóságon alapuló, részben fiktív – regényt olvastam AC életének egy-egy igen meghatározó szakaszáról, amelyek, ha lehet, még közelebb hozták hozzám az írót.

Mit tanulhatunk egy terapeuta önismereti utazásából? ✦ Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?

Lori Gottlieb író és terapeuta Akarsz beszélni róla? című új könyvében voltaképp egyesíti a nem hagyományos értelemben vett önismereti-önfejlesztő műfajt a memoárral – mindezt pedig teszi rendkívül olvasmányosan: hol könnyeket csalva az olvasó szemébe, hol heves helyeslő bólogatásra késztetve, hol pedig megnevettetve minket.

Emellett arra is remekül rávilágít a könyv, hogy a mentális egészségünkkel foglalkozni alapvető ahhoz, hogy valóban jól éljünk.

Kim Dzsongun: a könyv ✦ 13 bizarr tény az észak-koreai rezsim működéséről

Anna Fifield tényfeltáró könyve viszonylag olvasmányosan, némi iróniával - máshogy nem is nagyon lehet Észak-Koreáról beszélni, annyira szürreális - mutatja be nem csupán azt, hogy miként került hatalomra Kim Dzsongun, illetve mit lehet tudni az előéletéről, hanem azt is, hogy nagyapja, Kim Ir Szen hogyan alapozta meg, majd fiának, Kim Dzsongilnek vezetővé választásával hogyan szilárdította meg a Kimek hatalmát, hogy működött és működik az észak-koreai rezsim, illetve milyen (meglepő) módszerek felé kezdett el nyitni újabban a „Szeretve Tisztelt Vezető”, Kim Dzsongun.

Motiváció útkeresőknek ✦ Deborah Feldman: Unortodox

Nagyot robbant a brooklyni ultraortodox szatmári zsidó közösség szigorú szabályai között fuldokló fiatal lány történetét bemutató Unortodox mind Netflixen, mind könyvben, a népszerűsége pedig abszolút jogos. A sztori nem csupán egy, a legtöbbünk számára ismeretlen világ kulisszái mögé vezeti az olvasót, hanem valódi fejlődéstörténet is, amelyben együtt szorongunk, izgulunk, sírunk és nevetünk a könyv főszereplőjével: magával a szerzővel.

Zárt vallási közösség, látszatboldogság, korai házasság, elnyomás, traumák és hagyományok keverednek Deborah Feldman bátor memoárjában.

Egy elképesztő élettörténet ✦ Michelle Obama: Így lettem

Hogy mikor olvasd el Michelle Obama könyvét?

Ha úgy érzed, hiányzik némi motiváció az életedből, és a hagyományos életmód könyveket inkább kihagynád.

Ha szimpatikusnak találod az Obama családot.

Ha nem találod szimpatikusnak az Obama családot.

Ha érdekel egy egészen elképesztő élettörténet.

Ha úgy gondolod, csodák nincsenek.

Vagy ha épp úgy gondolod, hogy márpedig vannak.

Szabó Magda rajongóknak kötelező ✦ Gurul a sok-sok pillanat

Íme: az első fotóalbum a blogon. Vajon gondoltam-e volna, hogy a könyvet végiglapozgatva lényegében ugyanúgy egy élettörténet rajzolódik ki előttem, mintha csak szöveges formában olvastam volna mindezt? A kötet ugyanis részletesen, időrendi sorrendben mutatja be a közkedvelt írónő egész életét: pici korától elkezdve haláláig.

Nem attól szeretet a szeretet, hogy azt mondom „szeretlek” ✦ Bob Goff: A szeretet cselekszik

Meglehetősen hullámzóan alakult a kapcsolatom ezzel az egyébként első ránézésre nagyon kis szimpatikus - ám némileg megtévesztő - könyvvel. Bevallom, eleinte voltak olyan pillanatok, amikor inkább félreraktam volna, ez pedig nem kifejezetten segített az alapból is némileg szkeptikus hozzáállásomon. Aztán sikerült ezt az érzést legyűrnöm, aminek nagyon örülök, mert a kezdetleges nehézségek után sokkal kellemesebb benyomások értek.

Hogy lehet ilyen jó egy FOCIKÖNYV? ✦ Csepelyi Adrienn: Belemenés

Vajon mi keresnivalója van egy focis könyvnek a blogon? – tettem fel a kérdést magamnak (is), amikor a szerző, Csepelyi Adrienn megkeresett, hogy olvastam-e már a könyvét. Jeleztem is neki, hogy na a foci, az nekem nagggyon nem. Ennek ellenére Adrienn profi értékesítőket megszégyenítő módon „adta el” nekem a könyvét, én pedig máris arra ocsúdtam, hogy hopp, a kezemben a könyv, hát akkor már lapozzunk is bele, hogy mégis mit tudhat. És onnantól kezdve el sem engedett. Bizony.

Oké, ez mégis hogyan lehetséges?

Ármánykodások és belharcok, avagy ez zajlott a felszín alatt ✦ Antonio Caprarica: Diana utolsó nyara

Egy beismeréssel kezdem: Diana története sosem érdekelt túlzottan, keveset tudtam róla, és a nagy port kavart tragikus halála idején is még kisgyerek voltam, így nem kavart fel különösebben, hiszen kevésbé értettem a jelentőségét. Ugyanakkor mindig szeretek új élettörténeteket megismerni, és bár korlátozott információim voltak a hercegnőről, alapvetően szimpatikusnak tartottam. A Diana utolsó nyara arra tett kísérletet, hogy bemutassa Diana valódi arcát - a kevésbé vonzó oldalát is -, anélkül, hogy szenzációhajhásznak éreznénk, miközben a szerzővel együtt igyekszünk felfedni a halálos balesetet közvetlenül megelőző időszakot: vajon mi vezetett idáig?

Lehetne, hogy ezt a könyvet elolvassa mindenki? | Szamer - Rakka-naplók

Szamer – Rakka-naplók

[The Raqqa Diaries]

Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. És nem teszem hozzá, hogy szerintem, mert nem, hiába szubjektív az ember véleménye, ezt én most tényszerűen, kérdőjelek nélkül állítom.

És alá is támasztom itt nagy hirtelenjében. A könyv igaz történet, egy fiatal szíriai férfi története, méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos a magyarok ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, merthogy „menekült”. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… annyi mindent rásüthetnénk, olyan jelzőket, amelyek mára abszolút negatív csengést kaptak, pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert, senki nem lesz kevesebb vagy több általuk, csak más.

Miért ijesztő, ha valaki más?