Ha nem megfelelően szeretsz, mehetsz átnevelő táborba ✦ Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

Bár jelenleg a csapból is Cameron Post folyik – nem kis mértékben a könyv alapján készült film sikerének köszönhetően -, aki nem ismerné, mi is ez a sztori, annak röviden bemutatom: Cameron Post a ’90-es években nőtt fel Montanaban, és igen hamar ráébredt arra, hogy más, mint a többiek a környezetében. Ahogy a fülszöveg is fogalmaz: „a szerelem az szerelem – de aki nem az elvárt módon szeret, az átnevelő táborban találhatja magát”.

Már megint egy „tini-thriller”? ✦ Karen M. McManus: Lehull a lepel

Azok számára, akik kedvelik a népszerű Tizenhárom okom volt (akár a könyv, akár a sorozat), illetve Sarah Pinborough 13 percének hangulatát – mint ahogy én is –, íme egy újabb szuper olvasmány, amit ugyancsak egyfajta „tini-thrillerként” aposztrofálnék, a szó legjobb értelmében.

Az új kedvenc könyvsorozatod ✦ Christelle Dabos - Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban

Ha még nem olvastad A tél jegyeseit, akkor irigyellek, mert most egy garantáltan szuper olvasmányélménybe vághatsz bele - ehhez első lépésként >>ezt<< a bejegyzést ajánlom figyelmedbe, a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban ugyanis A tükörjáró sorozat második része. Ha pedig már olvastad, akkor ne gondolkozz tovább, csapj le erre a könyvre is - már ha még nem tetted -, ugyanis ESZMÉLETLENÜL ZSENIÁLIS!

Őrült mentális hajsza - young adult köntösben ✦ Barry Lyga - Gyilkosokra vadászom

Olvastatok már young adult krimit? Én még tudtommal nem, úgyhogy Barry Lyga új könyvsorozatának első kötete természetesen azonnal felkeltette a figyelmemet, már csak azért is, mert Goodreadsen az egész sorozat rendkívül jó kritikákat kapott. Úgyhogy az előzetes elvárásaim igen komolyak voltak. És vajon sikerült-e teljesítenie a könyvnek?

Nos, részben...

Levesz a lábadról ✦ Christelle Dabos - A tél jegyesei

Christelle Dabos – A tél jegyesei

[Les fiancés de l’hiver]

Még egy hónap se telt el az évből, és lehet, hogy máris 2018 legnagyobb meglepetéséhez volt szerencsém?! Egyelőre legalábbis igen esélyes a dolog, pedig bevallom, ezt nem gondoltam volna, amikor kézbe vettem Christelle Dabos könyvét. Sőt, még az első egynéhány oldalon sem. Aztán puff, jött valami, ami lesöpört a lábamról.

Na jó, de mi is ez a könyv, ami annyira nem tűnik az én világomnak, és mégis úgy imádtam, hogy már tűkön ülök, hogy olvashassam a következő részét?

A tél jegyesei egy elképesztően kreatív és eredeti történet, amire ráfoghatjuk, hogy ifjúsági meg azt is, hogy fantasy, de valójában ezeket a besorolásokat mind meghaladja, és az olyan szkeptikusok szívébe is simán belopja magát, mint amilyen én is vagyok, akit amúgy az előbbiekben említett egyik műfaj sem hoz lázba. Sőt.

Bizarr és furcsa, de működik | April G. Tucholke - Wink Poppy Midnight

April Genevieve Tucholke – Wink Poppy Midnight

Az biztos, hogy a Wink Poppy Midnight eddig az év legfurcsább olvasmánya.

Hihetetlenül megosztó a könyv: egyszer imádtam, máskor utáltam, de az kétségtelen, hogy magába szippantott azzal a roppantul egyedi, picit nyomasztó, picit álomszerű, és nagyon misztikus hangulatával. Annak a tipikus esete, amikor az ember nem csupán látja maga előtt a történetet, hanem érzi az illatokat, az ízeket, a textúrákat - miközben mintha fátyolos köd borulna mindenre, mintha folyamatosan álom és ébrenlét határán lebegnénk.

A könyvre nincs jobb szó, mint az, hogy különleges - a szó mindenféle értelmében. Olyan az egész mint valami kissé morbid álomszerűség mesékkel, titkokkal, érzésekkel, és rengeteg furcsasággal.

Szépség és a Szörnyeteg & görög mitológia | Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

Rosamund Hodge – Kegyetlen szépség

[Cruel Beauty]

A Kegyetlen szépség egyfajta görög mitológiai elemekkel gazdagított újraértelmezése egy klasszikus Disney-történetnek, a Szépség és a Szörnyetegnek, mindezt egy meglehetősen sötét, nyomasztó környezetbe helyezve.

Romantika keveredése démonival. Nem éppen egy klasszikus tündérmese.

Valahogy így tudnám kifejezni, hogy miről is van szó. Szóval, aki vevő a hasonló átdolgozásokra, az mindenképp adjon neki egy esélyt. 

A Kegyetlen szépség számomra vegyes érzéseket hozott: egy jó kiindulás, de megvannak a maga gyenge pontjai. Mármint persze szerintem.

Hogy miért?

Románc, szenvedés, halfarkak | Anna Banks - Poszeidón

Anna Banks – Poszeidón

[Of Poseidon]

Huhú, íme egy újabb könyv, amelynek az értékelésénél problémába ütközöm. Hogy miért? Mert alapvetően nem gondolom azt, hogy egy rossz könyv lenne, sőt, a maga kategóriájában egészen korrekt, bár azért így is vannak vele kisebb gondok. A hangsúly azonban azon van, hogy a maga kategóriájában, amiről pedig kiderült, hogy nem kifejezetten passzol ahhoz, amit én a magam kategóriájának neveznék. De azért igyekszem amennyire csak tudom objektíven értékelni.

Tehát. Ha valaki tényleg nem akar gondolkodni, nem akar olyan történettel szembesülni, amely esetlegesen gondolatokat ébreszt benne, ellenben nincsenek ellenére a különböző fajokon átívelő szerelmi történetek, akkor annak feltétlenül ajánlom a Poszeidónt. Aki azonban úgy érzi, hogy ez nem elég – ahogyan én is éreztem -, az ne várjon csodát a könyvtől.

Köszönjük, ilyet inkább ne | Danielle Paige - A Gonosz ébredése

Danielle Paige – A Gonosz ébredése

[The Wicked Will Rise]

Danielle Paige „újrahasznosított”, feje tetejére állított Óz-sztorijának első kötetétét, a Dorothynak meg kell halniát (halniát?) imádtam. De tényleg. Szóval iszonyatosan izgatott voltam, amikor végre megérkezett a második rész.

És iszonyatosan csalódott, amikor végül az utolsó lap elolvasása után becsuktam a könyvet.

Mert mégis mi a franc volt ez? Mindaz, ami az első rész zsenialitását, esszenciáját adta hiányzott ebből a könyvből. És nem pótolta semmi mással, pusztán ürességet hagyott maga után. Valahogy annyira vérszegényre sikeredett, hogy egyszerűen nem találom a szavakat.

De, csak a húszéveseké a világ | Lauren DeStefano - Hervadás

Lauren DeStefano – Hervadás

[Wither]

Szóval jöjjön egy újabb young adult utópia, mert úgy tűnik, mostanság ilyenekhez van hangulatom. Mert sokkal izgalmasabb egy egészen másként elborult világról olvasni, amelyben az emberek ugyanúgy nyomasztóan érzik magukat - csak éppen más dolgok miatt, mint mi. Ők nem a lakástakarék, a nyugdíj, meg a karrierjük miatt forgolódnak éjjelente álmatlanul.

Mégis egészen érdekes megfigyelni, hogy ahány szerző, annyiféle torz világkép, különböző problémák, ám legalább egy valami lényegében mindegyikben közös: az emberek stresszelnek. Hol emiatt, hol amiatt, de a mindennapok - időnként kicsinyes - problémái folyamatosan elkísérik őket, úgy tapadva rájuk, mint valami agresszív pióca.

A világ, amelyben érdemes elmerülni | Laura Ruby - Bone Gap

Laura Ruby – Bone Gap

[Bone Gap]

Hatalmas zsákbamacska volt számomra a Bone Gap, és emiatt picit halogattam is az olvasását, ám végül csak rászántam magam. Na és azt nyújtotta, amit vártam? Nem.

Sokkal jobbat.

Halogatásom oka a következő volt: egyszerűen nem értettem, hogy mi ez a könyv. De bevallom, most, az elolvasása után sem igazán értem, hogy mi is volt ez a furcsa világ, amelybe belecsöppentem, de minden pillanatát imádtam. Nem kell mindent megfejteni. El kell merülni benne, és magunkkal vinni belőle, azt, amit arra érdemesnek találunk. Ilyen a Bone Gap.

Utópia, nyomor, glamour | Amy Ewing - Az Ékkő

Amy Ewing – Az Ékkő

[The Jewel]

Azért büszke vagyok magamra, hogy ha nem is túl gyakran, de időnként képes vagyok kikacsintani valamelyest a komfortzónámból és olyan olvasmányokat is kézbe venni (sőt nem csak kívülről megcsodálni, hanem el is olvasni), amelyek abszolút kívül esnek az érdeklődési körömön. Oké, Az Ékkő azért nem abszolút esik kívül, de lássuk be, azért meglehetősen eltér a megszokott olvasmányaimtól.

Hogy miért? Mert hercegnők és grófnők vannak benne, és egy tizenhat éves lány szemszögéből láthatjuk ennek az egészen furcsa berendezkedésű világnak a működését. Eddig elég tiniregényesen hangzik, ugye? De elhiszitek, ha azt mondom, hogy nem az?

Könyvértékelő: Demi Kirschner - Öld meg Jana Robinst!

Demi Kirschner – Öld meg Jana Robinst!

Az a helyzet, hogy elég sokáig agyaltam azon, hogy írjak-e erről a könyvről. Hogy miért? Mert hosszú-hosszú idő után először ez volt az a könyv, amit egyszerűen nem bírtam befejezni. Küzdöttem, igyekeztem, próbálkoztam, és szégyenszemre nagyjából 350 oldal elolvasása után, az utolsó 60 oldalon elvéreztem.

Hogy ezek után miért gondoltam mégis úgy, hogy írnom kell a regényről? Mert így érzem magamat hitelesnek. Lesznek könyvek, amelyek számomra nem nyújtják azt, amit én elvárok egy könyvtől, nem nyerik el a tetszésemet, nem kapják el a hangulatomat. Emberi mivoltunkból fakadóan mások vagyunk: míg egyesek számára egy adott könyv maga a tökély, másoknak lehet, hogy kibírhatatlan szenvedést jelent az elolvasása. Úgy gondolom azonban, hogy azzal, hogy megírom, hogy számomra miért egy nagy nem ez a könyv, talán gazdagíthatom a vélemények skáláját, és segíthet átfogóbb képet kapni.

Könyvértékelő: Anna Woltz - Black Box

Anna Woltz – Black Box

Üdvözöllek a Black Box-ban, egy erősen deformált, felelősség-hárító, elborult értékrendű társadalom tökéletes szimbólumában.

Hogy mi az a Black Box? Elég, ha azt mondom Big Brother? Az egész Black Box-jelenség lényegében a valóságshow struktúrára épül - csak éppen gyerekekkel. A Black Box maga a ház, amit alaposan bekameráztak, majd összezártak benne hét – egészen különböző életkorú és viselkedésű - gyereket. Köztük egy börtönt is megjárt kislányt, egy két lábon járó Ticket-reklámbabát, valamint egy milliárdos üzletembert, aki éppenséggel épp csak elhagyta a pelust.

Könyvértékelő: Danielle Paige - Dorothynak meg kell halnia

Danielle Paige – Dorothynak meg kell halnia

[Dorothy Must Die]

Mindenki ismeri a klasszikus Óz történetet. Adott a mi kis jólelkű, naiv kansasi lánykánk, Dorothy, akit egy nap tornádó repít el Ózföldére, ahol aztán felkarolja a Madárijesztőt, a Bádogembert, no meg az Oroszlánt, és együtt indulnak el Smaragdvárosba, hogy mindenki megkapja a maga kis kívánságát a Varázslótól. Közben dalolnak a mumpicok, ragyog az ég, és varázslatos színekbe burkolózva csillog-villog a táj. A végén minden szép és jó.

Nem úgy Danielle Paige kifordított világában. Ózfölde megváltozott, már közel sem az a mesebeli hely, amelyet jól ismerünk: itt bizony kőkeményen hullanak a fejek és a szárnyak, ha valaki nem követi a szigorú előírásokat, vagy akár csak csúnyán néz.

Könyvértékelő: Ruta Sepetys - Kalitkába zárt álmok

Ruta Sepetys – Kalitkába zárt álmok

[Out of the Easy]

Tyűűha… Az a helyzet, hogy egész más elvárásokkal kezdtem bele a könyvbe - és végül sokkal többet adott, mint amit vártam.

Bár a magyar címválasztás elsőre talán nem ezt sugallja, ez mégis egy nagyon különleges könyv. Tényleg. Viszonylag ritkán teszek ilyet, de impulzusvásárlás eredményeként került hozzám, és sokáig csak pakolgattam ide-oda a polcomon, valahogy mindig más könyv után nyúltam. Azt gondoltam, hogy majd kapok egy talán túlságosan tiniregénybe hajló történetet, jópofa New Orleans-i hangulattal, meg kissé bugyutácska cselekménnyel. És ó, de előítéletes voltam! Tudtom nélkül egy igazi drágakőre bukkantam. A sors iróniája, hogy még maga a könyv is megmondta: „Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.”