Ha még nem olvastad A
tél jegyeseit, akkor irigyellek, mert most egy garantáltan szuper olvasmányélménybe vághatsz bele - ehhez első lépésként >>ezt<< a bejegyzést
ajánlom figyelmedbe, a Rejtélyes
eltűnések a Holdvilágban ugyanis A tükörjáró sorozat második része. Ha pedig már olvastad, akkor ne gondolkozz tovább, csapj le erre a
könyvre is - már ha még nem tetted -, ugyanis ESZMÉLETLENÜL ZSENIÁLIS!
Christelle Dabos egy olyan különleges és magával ragadó
világot alkotott, amelybe az ember nem is tehet mást, minthogy egész egyszerűen
beleszeret. Bevallom hősiesen, én elvesztem, és komolyan kétségbe vagyok esve,
hogy hogyan fogom kibírni a harmadik rész megjelenéséig (- aminek várható megjelenése 2019 ősze). A tükörjáró sorozat ugyanis kegyetlenül
addiktív – akkor is, ha abszolút nem a te világod az ifjúsági fantasy.
Alapvetően nekem sem világom, aztán tessék.
A történet ott folytatódik, ahol A tél jegyesei véget
ért: szimpatikus, talpraesett hősnőnk, Ophélie – akarata ellenére - immáron
maximálisan belevetette magát a Légvár cselszövéseinek, intrikáinak közepébe,
amelyek rendszerint ellene, és/vagy újdonsült családja ellen irányulnak, így
nem különösebben kedves légkörben éli korántsem átlagos mindennapjait. Míg az
előző részben inkább megbújt a háttérben a lány, most aztán az egész udvar
figyelmének középpontjába kerül: ezek az emberek (vagy lények?) pedig alig
várják, hogy elbukjon.
 |
| ilyen szép lesz a harmadik rész borítója is - ami várhatóan 2019 őszén jelenik meg nálunk (kép: moly.hu) |
De nem csak Ophélienek akad félnivalója: egy újabb szál
is bekerül a képbe, amelynek köszönhetően a regény még sokoldalúbbá válik,
hiszen egyúttal némi misztikus krimi is helyet kap, ugyanis – ahogy a
cím is sugallja – rejtélyes eltűnések rázzák meg a Holdvilág népét. És ahogy az
a jó krimiknek egyébként is gyakori jellemzője: hősünk ezúttal is a nyomozás
kellős közepébe csöppen (mintha nem lenne elég baja enélkül is), hogy még több
izgalomban legyen részünk.
Szaporíthatnám a szót, de minek, hiszen azt hiszem,
elég ha csupán annyit mondok: ez a könyv valami egészen zseniális. Ha még nem
kezdted el A tükörjáró sorozatot, itt
a kiváló alkalom, én pedig megígérhetem, hogy nem fogod megbánni. Sőt.
„Komolyan sajnálom ezt az asszonyt – szólalt meg Roseline néni, akinek némi lökdösődés árán végre sikerült odaküzdenie magát az unokahúga mellé. – Nem lehet könnyű egy olyan férfit szeretni, akinek gyémántsmukkokra van szüksége ahhoz, hogy emlékezzen, kivel került bensőségesebb viszonyba.”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése