Mindig megállapítom, amikor egy ideig nem olvasok
krimit/thrillert, hogy mennyire hiányozni tud a műfaj - kétségtelenül igazi
komfortolvasmányt jelent számomra egy jó kis fordulatos thriller, avagy épp egy
elvetemült krimi. Így hát hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az ...És én téged el nem hagylakba - amely az előbbi műfajt képviseli -, és
magam is meglepődtem, végül mennyire hamar ledaráltam. Hogy miért? Mert ez a
könyv valóban letehetetlen...
... pedig vannak azért hibái, nem azt mondom, mégis a
szerzők úgy csűrik-csavarják a sztorit, hogy a regény szinte hozzáragad az
ember kezéhez, azonnal tudni akarjuk, hogy ebből mégis mit lehet kihozni.
Sok-sok váratlan fordulat, izgalmas cselekményvezetés
jellemzi a könyvet, amely aztán pszicho-thriller a javából. Bár látszólag
egyszerűen, érthetően indul a cselekmény, nagyon oda kell figyelnünk itt, hogy a későbbiekben ne vesszünk el
a történetben, a szerzők ugyanis orrunknál fogva vezetnek, aztán egy jól
irányzott csapással leterítik a gyanútlan olvasót, hogy aztán újragondoljunk mindent, amit korábban hittünk. Hoppá.
A könyv középpontjában egy házasság, és annak romjai
állnak: két nő, akikben sokkal több a
közös, mint azt gondolnánk, illetve egy már-már gyanúsan tökéletesnek tűnő
férfi...
A cselekményről – spoilerveszély miatt – nem árulnék el
többet, de higyjétek el, tényleg izgi. Engem ici-picit emlékeztet B.A. Paris: Zárt ajtók mögött című
thrillerére, akinek az tetszett, szerintem az ...És én téged el nem hagylakban sem fog csalódni. A könyv abszolút
kimaxolja a pszichológiai thriller fogalmát, én a magam részéről imádom, amikor
rájövök, hogy a történet elejétől kezdve tévedésben éltem, bizony rendesen megvezettek – ettől a
regénytől pedig pontosan ezt kaptam.
Könnyedén válhatott volna belőle ötcsillagos könyv is,
ugyanakkor a legvégén számomra valami hiányzott belőle: nem érzem úgy, hogy a
szerzők minden szálat elvarrtak volna, amit felvetettek, viszont nem is úgy
hagyták nyitva, mintha függővég lenne, nekem pedig valamelyik hiányzott volna
még oda. Ez azonban eltörpül a könyv többi részéhez képest, így tényleg
őszintén tudom ajánlani a regényt azoknak, akik hozzám hasonlóan epekedve
vágynak egy jó kis lélektani thrillerre, és arra, hogy a szerzők az orránál fogva vezessék.
„Az én házasságomban háromféle igazság volt, háromféle alternatíva, és néha egymással vetélkedő valóságok. Ott volt Richard igazsága. Ott volt az én igazságom. És ott volt a tényleges igazság, amelyet mindig a legnehezebb feismerni. Minden kapcsolatban úgy lehet, hogy azt hisszük, egyesültünk egy másik emberrel, amikor – igazából – egy háromszög alakul ki, amelynek egyik végpontját egy néma, de mindent látó bíró, a valóság rögzíti.”
4.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése