Van időm olvasni – Olvasónapló ✦ Interjú Szabados Ágival (+ BELEOLVASÓ!)

Vajon akad-e még olyan könyvmoly, aki ne hallott volna Szabados Ági olvasásnépszerűsítő akciójáról, a Nincs időm olvasni kihívásról? Kötve hiszem. Ági pedig – mint az említett kihívás példája is mutatja, amely mára több, mint tízezer fősre duzzadt – nagyban gondolkodik: aktív és lelkes közösségén felbuzdulva úgy döntött, hogy készít egy gyönyörű olvasónaplót a grafomán könyvimádók legnagyobb örömére.

A posztban beleleshettek a könyvbe, valamint egy csomó izgalmas infót megtudhattok Ágitól az Olvasónaplóról.

EGY KIS HÁTTÉRSZTORI

Szabados Ágit onnan ismerem - az RTL Klub Híradóját leszámítva, de lássuk be, az azért elég egyoldalú ismeretség volt -, hogy anno az első Nincs időm olvasni kihívás találkozó kapcsán többek között engem is megkeresett, hogy lenne-e kedvem részt venni egy könyves blogokat elemezgető kerekasztal beszélgetésen. Ekkor hallottam először a kihívásról, ami azonnal megtetszett, be is léptem a csoportba, illetve természetesen a felkérésre is lelkesen rábólintottam – amit egyébként nagyon élveztem is. Azóta nincs megállás: a csoport elképesztő mértékben duzzad, Ágin pedig látszik, hogy valóban szívügye az olvasásnépszerűsítés, mindig töretlen lelkesedéssel beszél a témáról, amikor csak összefutunk valamilyen könyves eseményen.

AZ OLVASÓNAPLÓRÓL

Az Olvasónapló túlnyomó részben olvasmányélményeinket megörökítő adatlapokból áll, amelyeken feljegyezhetjük az adott könyvvel kapcsolatos véleményünket, kedvenc idézetünket, továbbá értékelhetjük, és azt is felírhatjuk, hogy mit adott nekünk. A „klasszikus könyvértékelő” oldalak mellett ismert emberek idézetei is helyet kaptak, a könyv végén pedig egy halom kreatív anyagot találunk: például olvasásmérőt, könyves kívánság- és várólistát, évszakokra lebontva téma ötleteket arra vonatkozóan, hogy mit olvassunk az adott szezonban, valamint a kihívás korábbi témáit.

A napló egyébként kifejezetten igényes darab: a mérete ideális, masszív, és jó bele írni, Kőfaragó Anna visszafogott illusztrációi pedig kifejezetten bájossá teszik, anélkül, hogy „túl csajos” lenne.

Na, de helyettem beszéljen inkább az ötletgazda végre...

INTERJÚ SZABADOS ÁGIVAL

↠ Hogyan született meg az Olvasónapló ötlete?

Bármilyen furcsán is hangzik, én mindig magamból indulok ki, magamat nézem - mint abszolút könyvmolyt -, mert ha nekem tetszik egy ötlet, akkor hátha másoknak is. Ebből született meg a Nincs időm olvasni kihívás, és aztán az olvasónapló gondolata is. Ez egész konkrétan úgy nézett ki, hogy tavasszal akadt meg a szemem a Libri pénztárához közel egy polcon, ami mindenféle naplóval volt tele: a hálanaplótól, a szakításnaplón keresztül a futós és esküvőtervező naplóig mindenféle kiadvány volt, de olvasónapló nem. Ekkor kezdtem el gondolkodni, hogy 

ha ilyen nincs, miért ne csinálhatnám meg? 

Szerintem nagyon sok könyvmoly egyben grafomán, én is az vagyok. Ugyan bullet journelhez nem vagyok elég rajz tehetséggel megáldva (bármennyire is szeretném), de a naptáram, amit kézzel írok elválaszthatatlan tőlem, mindenhová magammal viszem, és hiába az okostelefonok, képtelen vagyok ezekre átállni - már ami a naptárat illeti. Imádok jegyzetelni is kézzel, mégiscsak újságíró a szakmám.

↠ Oké, megvan az ötlet, na de innen merre tovább, mi a következő lépés?

Mertem nagyot álmodni, és megkerestem az ötlettel a Librit. Persze előtte egy-egy könyvmoly barátommal átbeszéltem a dolgot, kifaggattam őket, véleményeket kértem, és miután egyre több ember támogatott, hogy higgyek benne, felkerestem a kiadónál dolgozó kedves ismerősöm - azóta már barátom -, Németh Lucát, akivel szintén közös szenvedélyünk, a könyvek hoztak minket össze. Úgy éreztük, ez egy közös szerelem projekt, amit mindenképp végig kell csináljunk. Neki is sokat köszönhetek, hogy ez a könyv valamivel több, mint fél év leforgása alatt álomból valóság lett, és egyre több könyvmoly tarthatja kezében. Csucsorka barátnőm mondta: 

„te, én ilyen gyors álommegvalósulást még nem láttam!”

↠ Terveid között szerepelt, hogy egyszer könyvet fogsz írni, vagy spontán alakult így?

Valójában kicsit mindig furcsán érzem magam, ha ez a kérdés jön szembe, meg egyáltalán, ha dedikáltatja valaki velem az olvasónaplót, mert nem vagyok író... Nem álszerénységből mondom, de ez nekem tényleg furcsa, és talán nem is érzem helyénvalónak. Néhány napja tartottuk meg a 4. Nincs időm olvasni kihívás találkozót, és rengetegen eljöttek, itt mutattam be először a könyvet a szerkesztővel (az előbb már említett Lucával) és Kőfaragó Annával, aki a grafikusa volt a kiadványnak. Rengetegen eljöttek, és kígyózó sor állt, hogy dedikáljam! Furcsa, de persze iszonyúan megtisztelő és állati felemelő érzés volt. Na de, ettől ez „csak” egy ötlet, azért nem írtam könyvet, a szó író értelmében.  

Nagy álmom hosszú ideje az, hogy majd sikeres regényeket írok. 

Ehhez viszont azt hiszem, rengeteget kell még olvasni, írni tanulni, és tapasztalni az életről. Majd talán egyszer, később... 

↠ Mesélsz egy kicsit az alkotás folyamatáról? Hogyan lesz az elképzelésből hús-vér könyv?

Nagyon izgalmas volt belelátni abba, hogyan készül egy könyv - ez is nagy álmom volt. Kiválasztani a papírt (fontos volt, hogy jó minőségű papírból készüljön a napló, amire lehet, sőt jó jegyzetelni), eldönteni a színeket, a borítót, a pontos méretet. A méretre és a papírra különösen büszke vagyok, főleg arra, hogy külön figyeltem rá, hogy ki lehessen teljesen nyitni a könyvet, anélkül, hogy megtörne a gerince. Ez fontos szempont volt, hiszen az volt a célom, hogy tényleg használják majd a könyvmolyok, és öröm legyen bele jegyzetelni! Nagyon jó érzés volt, hogy az elképzeléseimet profi szakemberek valósították meg, és hatékonyan ment a munka. 

A legizgalmasabb az volt, amikor egy totál ismeretlen külsős grafikus megkapta a munkát, és hatalmas bizalmat kellett neki szavazni. Na akkor nagyon izgultam, hiszen addig tulajdonképpen egy word dokumentumban dolgoztunk.

Mi megcsináltuk a „lelkét”, de tudtam, hogy a grafikus legalább ennyire fontos: ő adja hozzá a „testet”, ami nélkül mit sem ér az egész. 

Na, ott nagyon izgultam, de hál'istennek Kőfaragó Anna személyében emberünkre találtunk. Nagyon ízléses lett, szerintem pont eltalálta azt, ami a cél volt: legyen minél inkább uniszex, még ha tudjuk is, hogy a vásárlók csaknem 90%-a nő, de igenis, a férfiak is vegyék meg (és sok olyan visszajelzést kapok, hogy veszik, van a férfiak között is egy réteg, aki szívesen töltögeti, ez hatalmas öröm), és legyen minél inkább kortalan. Ne legyen túl kislányos, de ne is csak adatlapokból álljon, mint mondjuk a Moleskine reading journalja. Annál adjon többet (fele annyiért mellesleg). Azt hiszem, ezt tökéletesen sikerült eltalálni.

↠ Beszéljünk egy kicsit a tartalmáról is!

A napló az adatlapok mellett (amelyek szempontjaihoz én ragaszkodtam, én álmodtam meg) olvasásra motiváló idézetekből áll. Ha valakinek egy kis inspiráció kellene, nemcsak a kedvenc idézeteim gyűjtöttük bele, de olyan írók és ismert személyek, mint Bödőcs Tibor, Vecsei H. Miklós (aki személyes kedvencem), Náray Tamás, Gárdos Péter, Kondor Vilmos, Péterfy-Novák Éva, Al Ghaoui Hesna, Puskás Peti, Fluor Tomi mind írtak bele egy-egy gondolatot arról, ők miért imádnak olvasni, miért gondolják úgy, hogy csodálatos világ a könyveké. Erre nagyon büszke vagyok, és jól esik, hogy ilyen formán az ügy mellé álltak!  

A kreatív anyagok a napló második felében kaptak helyet. Így találhatsz pl. olvasásmérőt - amit alig várok, hogy elkezdjem magam is színezgetni.

Arra vágyom, és buzdítom is az „olvasónaplózókat”, hogy vezessék minden nap az olvasásmérőt, majd az egyre színesebb olvasásmérők kerüljenek is fel instára #mutimennyitolvasol hashtaggel.

De benne van a kihívás összes eddigi témája, sőt helyet hagytunk a 2019-es évnek, van könyves várólista/kívánságlista, akad benne könyves naptár a könyves eseményeknek, illetve inspirációs oldalak arról, hol és miért jó olvasni. Sőt, olvasós bakancslistákat is „ki lehet végezni”!

↠ Volt kedvenc momentumod az alkotás során?

Az egyik legszebb és legnagyobb pillanat az volt, amikor Lucával tálaltuk az elképzelést a kiadó munkatársának, Gyuricza Eszternek, aki szerencsére látott benne fantáziát. Szerettem, amikor eldőlt, hogy lehet a címe NINCS/VAN IDŐM OLVASNI. Örülök, hogy ez kipattant a fejemből, mert ezzel az elmúlt 2 év munkája tulajdonképpen „feketén-fehéren” megjelenik a borítón. Gondolok itt arra, hogy köszönhetően a tízezer embernek, aki a csoportom tagja, a Nincs időm olvasni Van időm olvasni lett, és ezt szerettem volna hálából a borítón is megjelentetni. Arról nem beszélve, hogy baromi jól is hangzik:

ez voltaképp egy kiáltvány is a többi embernek, hogy „héjj, olvassatok ti is, nekünk is van rá időnk!” 

BELEOLVASÓ ↴

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊