Hygge, Lagom, Sisu, Lykke…
hogy mi van?! Az van, hogy a Hygge
után a továbbra is vicces nevű Meik Wiking újabb könyvét, a Lykkét is imádtam – sőt! Azt kell
mondjam, hogy instant kedvencemmé avattam és maximálisan szívembe zártam.
Ez pedig nem csupán annak köszönhető, hogy a borítóba
ezúttal is beleszerettem (most komolyan: zseniális dizájn, hibátlan
kivitelezés), hanem annak is, hogy a pasi tökéletesen elérte a célját, valódi
motivációval szolgált, és a boldogság kereséséről szóló könyvét olvasva én
magam is valami boldogságoz hasonló érzést tapasztalhattam. Ennél többet pedig azt hiszem, nem is
várhatok.
Na de jöjjön a válasz arra a remek kérdésre (ami
olvasás előtt bennem is felmerült), hogy vajon mégis miben más a Lykke a
Hyggéhez képest? Őszintén szólva eleinte fogalmam sem volt, hogy mégis mi újat
mondhat Meik Wiking a témában, aztán persze csakhamar letisztult a kép, és
megállapítottam: a két könyv valójában egészen különböző. Persze, vannak
hasonlóságok, valamilyen szinten összekapcsolódik a két dolog, de higgyétek el,
a Lykke közel sem a Hygge újracsomagolva és átfogalmazva. Ennél sokkal-sokkal
több, egy zseniális (és csodaszép) kis könyvecske, amit szívem szerint
mindenkinek a kezébe nyomnék.
Alapvetően az a különbség, hogy míg a Hygge egy
bizonyos életérzéssel foglalkozik (aminek ugyan része az, hogy boldogabbnak
érezzük magunkat), addig a Lykke magát a boldogságot kutatja, és teszi ezt a lehető
legérdekesebb, tudományosabb, és legkevésbé sablonos módon, számtalan
statisztikai adatot, csodálatos fotót, infografikát, tippet, trükköt,
esettanulmányt, személyes történetet és véleményt tartalmazva. Konkrétan kettőt
pislogunk, és máris azt vesszük észre, hogy az egyébként nem rövid könyv
felénél járunk, annyira bele lehet feledkezni.
A boldogságról olvasni könnyedén frusztrálóvá válhat –
főleg, ha érzelmileg labilisabb időszakunkat éljük -, ám a Lykke szerencsére
nem kelt ilyen érzéseket az olvasóban, épp ellenkezőleg: bemutatja, hogy a
boldogság, mint olyan mennyire megfoghatatlan dolog, és mégis milyen egyszerű,
hétköznapi dolgokból nyerhetünk motivációt ahhoz, hogy egy picikét jobban
érezzük magunkat a bőrünkben. Nem attól leszünk boldogok, hogy megszállottan
kergetjük a boldogságot. A boldogság nem egy megfogható dolog. A boldogság
szépsége abban rejlik, hogy számtalan kis összetevője van, amelyek ahhoz
segíthetnek hozzá bennünket, hogy egy harmonikusabb életet éljünk, ez pedig mindenkinek mást jelent. És ez jelenti a valódi boldogságot: olyan életet élni, amire - hangozzék bármennyire is spirituálisan - valójában születtünk. Nem folytonosan azon igyekezni, hogy másoknak megfeleljünk. Egyetlen embernek kell megfelelnünk, egyetlen emberrel kell teljes harmóniában élnünk, ez pedig mi magunk vagyunk.
Meik Wiking a koppenhágai Boldogságkutató Intézet
alapítója, sok éves munkája során az alábbi összetevőket azonosította –
és ezek alapján bontotta fejezeteire is a könyvet -, mint a jóllétünk
szempontjából általában lényeges tényezők:
- együttlét/összetartozás
- pénz
- egészség
- szabadság
- bizalom
- jóság
Természetesen ezen összetevők különböző mértékben
nyomnak latba az általános boldogságunk szempontjából, de kétségtelenül mind
fontosak valamennyire, valamiért. Tetszik, hogy Meik Wiking nem tagadja azt,
hogy bizony bármennyire is hangoztatják, hogy „a pénz nem boldogít”, bizonyos
mértékben mégis fontos szempont. A mondás szerintem helyesen inkább ekképpen
szólna: „a minél több pénz nem boldogít” vagy „önmagában a pénz nem
boldogít”. Ugyanakkor az anyagi biztonság megteremtése, az, hogy nem kell
folyamatosan azon aggódnunk, hogy vajon marad-e pénzünk hónap végén, van-e miből fizetni a hitelt, igenis
fontos, ezt pedig a Maslow féle szükséglet-piramis is remekül bizonyítja.
Nemzetközi összehasonlításokból sincs hiány a könyvben,
kis hazánk – ahogy az várható volt – sajnos többnyire nem remekel ezen
statisztikákban, de azért kivételek is akadnak. Meik Wiking személyiségét is
megismerhetjük, ami a hasonló jellegű könyveknél ritka, ettől pedig még
szerethetőbbé válik a könyv, és maga az ember is. Nagyon élveztem az
esettanulmányokat, amelyek során mindig egy-egy olyan történetet ismerhettünk
meg, amelyek különböző módon formálták egy kicsit jobb hellyé a világot, ezek pedig remekül
szemléltetik, hogy a boldog élet valójában apróságokon múlik.
Még folytathatnám az ömlengést hosszasan, de így is
indokolatlanul hosszúra nyúlt már ez az értékelés, így zárásképpen csak annyit
mondanék: adjatok egy esélyt a Lykkének – megérdemli, és ahogy a Libri szlogen
is tartja: ez a könyv tényleg hozzánk
tesz valamit.
„E könyvnek is ez a legfőbb célkitűzése: kincsvadászatra hívni az olvasót; a boldogság kék madarának nyomába eredni; rálelni a jóra, mely igenis létezik e világban – és főként fényt deríteni a boldogság eszméjére, hogy aztán mindnyájan együtt terjeszthessük azt. A könyvek csodás magvetők.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése