Lehet-e érdekes egy rendrakós könyv? ✦ Marie Kondo - Tiszta öröm

A válasz: lehet. A fene se gondolta volna (főleg azok nem, akik ismernek), hogy egy rendrakásról szóló könyv ekkora hatással lehet rám. Pedig valóban ez történt: az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb olvasmányát valamilyen csoda folytán Marie Kondo rendteremtésről szóló könyve jelentette számomra.

De hogyan lehetséges az, hogy egy olyan embert, akit egyébként egyáltalán nem hoz lázba a rendrakás, sőt, meglehetősen nagy kupiban képes létezni, ennyire megfogjon és motivációs trénereket megszégyenítő módon inspiráljon egy rendrakós könyv?

A választ még mindig keresem, mindenesetre az egészen biztos, hogy nagyon sokat segített Marie Kondo (KonMari) egyedülálló hozzáállása és személyes hangvétele. Az, hogy képes beismerni, hogy ő is ember, tehát gyakran hibázik, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért nem léteznek kész receptek a témában, csak kapaszkodók, amiket magunknak kell személyre szabni, és az, ahogyan a dolgokhoz viszonyul. Ugyanis ő is úgy tartja, ahogy én is gondolom: a tárgyaknak is lelkük van, ezért fontos, hogy hogyan bánunk velük, mivel vesszük körbe magunkat, és hogyan viszonyulunk hozzájuk. A rendteremtés pedig sokkal többről szól, mintsem pusztán arról, hogy esztétikus, lakberendezési magazinba illő környezetben éljünk – a rendrakás lényege az, hogy az életünk minden területén rend legyen. Az pedig, hogy a környezetünkben megteremtjük ezt, az alapot biztosít ahhoz, hogy az életünk más-más területein is rendbe jöjjünk. Magunkkal is.

A könyv nagyon olvasmányos és számtalan praktikus, gyakorlati tanáccsal is ellátja az olvasót, minden elképzelhető témában, aminek csak köze lehet a rendteremtéshez. KonMari rengeteg példát is hoz saját és tanítványai életéből, amelyekből mi is okulhatunk, és megannyi inspirációt nyerhetünk. Néhány ruhahajtogatási tippet már olvasás közben kipróbáltam, még van hova fejlődnöm e téren, de azt hiszem, utazáskor ezek a tippek még nagyon jól fognak jönni, ha nem is állok neki most azonnal az egész szekrényemet újrahajtogatni. Íme néhány példa. ↓

Póló: előtte/utána

Farmer: előtte/utána

Top: előtte/utána

(Egyébként ezek után így is tároltam a ruháimat, és a kérdésre a válasz: nem, nem lettek gyűröttebbek, mint egyébként.)

Eleinte egyébként kissé diktátorszerűnek és fölényeskedőnek éreztem Marie Kondo stílusát, de ez az érzés később elmúlt, és csakhamar egy meglehetősen szimpatikus – ugyanakkor továbbra is igen határozott ember benyomását keltette, aki érti a dolgát, és érezhetően megtalálta életének célját. Az olyan emberre pedig, akiről érezzük, hogy valóban elemében van egy bizonyos témában, szívesen hallgatunk, megbízunk benne, hiszen zsigerileg érezzük, hogy – még ha elsőre furcsának is tűnnek - tippjeivel tényleg gyökeres változást érhetünk el az életünkben. De ehhez kizárólag KonMari akkor sem elég, bármennyire is megtesz mindent ahhoz, hogy motiváljon minket, itt rajtunk múlik a dolog: hogy meg merjük-e tenni az első lépéseket.

a pandás post-itekkel a leghasznosabb tippeket jelöltem be

Most, az értékelésem írásakor én még nem vágtam bele a rendrakó-maratonomba, de komolyan elhatároztam, hogy ezt bizony megcsinálom. Korábban is megfordult már a fejemben olykor-olykor egy ilyen nagy rendrakós/átrendezős dolog, de ez mindig nyomasztó érzésekkel töltött el, hiszen csak arra gondoltam, hogy úristen, mennyi időmbe és energiámba fog ez kerülni. Most azonban életemben először megtanultam meglátni az örömöt ebben: igen, kétségtelenül sok időt és energiát fog felemészteni, és időnként biztos a fejem verem majd a falba, ugyanakkor milyen jó lesz elmerülni a múltamban, végigsimítani a ruháimon, magamhoz ölelni azokat, és eldönteni, hogy mi legyen a további sorsuk. Milyen jó lesz, hogy a dolgaim a helyükre kerülnek – oda, ahol valóban otthon lehetnek, nem csak egymás hegyén-hátán, vagy elsuvasztva valahová, ahol meg is feledkezek a létezésükről.

Egyébként az elején KonMari leszögezi, hogy mindenképp az első könyvével kezdjünk, csak utána olvassuk a Tiszta örömöt, nos én ezt a lépést jó lázadó módjára (haha) mégis kihagytam, és így is úgy érzem, hogy teljességgel felvértezve vághatok bele a rendrakó maratonba, úgyhogy ez ne tartson vissza senkit.

A könyv legvégén van egy érdekes gondolat, ami engem nagyon megfogott, és azt hiszem, érdemes lehet mindnyájunknak megfogadni: ha rendszeresen nyugtalannak és kiegyensúlyozatlannak érzed magad, próbáld meg rendbe tenni a dolgaidat magad körül – innentől kezdve pedig jönni fog a többi. Ártani mindenesetre nem árthat.

„A rendrakás jóval több annál, mint eldönteni, mit dobjunk ki és mit tartsunk meg. Inkább egy tanulási lehetőség, aminek során felmérheted és finomra hangolhatod a viszonyod a tulajdonodban lévő tárgyakkal, és olyan életteret hozhatsz létre, ahol a legjobban érzed magad. Nem ez teszi a rendrakást még élvezhetőbbé?”

5/5