15 tavaszváró könyvújdonság

Nem mondom, hogy különösebben elsiettem, mindenesetre itt van 2023 első blogbejegyzése, amellyel már rögtön a tavaszt várom. Összegyűjtöttem 15 izgalmasnak ígérkező könyvújdonságot, illetve hamarosan megjelenő kötetet, ezúttal is vegyes merítésből válogatva: természetesen akad itt örök kedvencemből, a krimiből, továbbá találsz a válogatásban szépirodalmat, disztópiát, történelmi fikciót, ökothrillert (ilyen is van), de még fákat is!

                                                             

Meg Mason: Bánat ​és öröm

Martha Frielt mindenki okosnak és szépnek tartja. Azt mondják neki: zseniális író vagy, és életed minden napján szeret téged egy férfi, Patrick, a férjed. Martha anyja szerint nincs mindenkinek ilyen szerencséje.

Akkor mégis mi a gond? Tizenhét éves korában bomba robbant az agyában, és egyszerre minden megváltozott. Most lassacskán negyvenéves. Nincsenek barátai, gyakorlatilag munkája sincs, és gyakran szomorkodik. És miért dönt úgy Patrick, hogy kilép a házasságból?

Vajon sikerül Marthának helyrebillentenie az életét? Képes lesz rá, hogy mindent elölről kezdjen, és egy boldogabb véget írjon az eddigi történethez?

 

Lucy Maud Montgomery: Kilmeny ​a gyümölcsöskertben 

Eric Marshall fényes jövő előtt álló fiatal férfi, egy vagyonos család sarja, aki – azért, hogy szívességet tegyen egy barátjának – helyettes tanári állást vállal a Prince Edward-sziget egy kisvárosában, Lindseyben.

Nem számít túl sok izgalomra, arra meg különösen nem, hogy az élete éppen ezen a helyen változik meg gyökeresen. Pedig pontosan ez történik vele, amikor az egyik sétája során egy titokzatos, régi gyümölcsöskertre bukkan, ahonnan elbűvölő hegedűszó hallatszik.

Ezen a varázslatos helyen ismerkedik meg egy tragikus sorsú, szép és különleges lánnyal, Kilmenyvel, s ez a találkozás olyan események láncolatát indítja el, amelyek során rég eltemetett titkok látnak napvilágot, s amelyek alaposan megbolygatják a békés kisváros nyugalmát.

 

Anja Mugerli: A ​méhcsalád 

A bomlás különböző fázisaiban lévő családokkal lehet megismerkedni a szlovén szerző Európa Unió Irodalmi Díjas kötetének hét novellájában. Van közöttük olyan, amelyik már családdá válás előtt szétesik, egy másikat a történelem viharai vernek szét, van amelyik hosszú idő után egyesülhet, és van amelyik, bár nagyon szeretné, soha többé nem képes újra teljessé válni.

Bár mindegyik novella szlovén környezetben játszódik, át- meg átszőve a helyi kultúra rituáléival és hagyományaival, a történetek mégis univerzálisak, Anja Mugerli pedig oly virtuózan vonja be az olvasót ebbe az egyszerre ismerős és közben annyira idegen világba, amelyben folyamatosan át kell lépni a nyelvi, kulturális, politikai, földrajzi, de legfőképpen a valóság és a tudattalan közötti határokat, hogy annak hatása – miután becsukta ezt a karcsú kötetet – még sokáig elkíséri olvasóját.

 

Guy Morpuss: Öt ​elme

A ​jövőben a túlnépesedés problémájára radikális megoldás születik: az emberek 17 évesen négyféle lehetőség közül választhatnak. Lehetnek hedonisták, akik fényűző életet élnek, ám 42 évesen meg kell halniuk. Lehetnek dolgozók, akiknek kemény munkával és nyomorúságos fejadagokkal kell beérniük. Választhatnak androidtestet, amelynek alacsony a fogyasztása, élettartama pedig 80 év. Vagy ha úgy tetszik, csatlakozhatnak egy „kommunához”, amelyben egy testben ötödmagukkal, egymást négyóránként váltva töltenek ki öt életet, mielőtt 142 évesen meghalnának.

Alex, Kate, Mike, Ben és Sierra az első életükben járnak Mike kisportolt testében, amely a ciklusa végéhez közeledik. Négyük szavazata alapján egy ún. halálparkban kötnek ki, ahol különböző virtuális játékokkal extra időt nyerhetnek a többi játékostól. Veszíteni azonban egyet jelent a halállal. Kate ciklusában felbukkan egy titokzatos android, aki visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki, de veszélyes dolgot kér cserébe… Egyre rejtélyesebb játék veszi kezdetét, amelyben egyes testtársak eltűnnek, és a többiek nem tudják, belső vagy külső ellenséggel állnak-e szemben. Végül az is kérdésessé válik, a még élők megbízhatnak-e egymásban, és helyesen döntöttek-e egyáltalán, amikor felosztották az életüket.

 

Avni Doshi: Égett ​cukor

A ​múlt emlékét Tárá is őrzi valamiképp, Antárá is, de máshogyan. Mindketten állhatatosan nyalogatják az egymástól kapott sebeiket.

Tárá zűrös lány volt annak idején. Szerelem nélküli házasságából előbb egy ásramba menekült, aztán egy ideig koldusként tengődött, hogy jómódú szüleit bosszantsa, majd éveken át futott egy toprongyos, hajléktalan művész után – és közben végig ott volt vele a kislánya. Most azonban utolérte a demencia, kétszer ad fizetést a bejárónőnek, és egész éjszakára nyitva felejti a csapot. Antárára vár a feladat, hogy gondoskodjon az anyjáról, aki soha nem gondoskodott róla.

Az Égett cukor emlékekről és mítoszokról szól, arról, hogy a saját magunknak mesélt történetek miképp válnak valóságosabbá a tükörképünknél is. Féltékenység, megszállottság, árulás témáit járja körül. Éleslátó szarkazmus szövi át, és arra keresi a választ, hogy vajon mennyire ismerjük a hozzánk legközelebb állókat és végső soron saját magunkat.

 

Sarah Penner: A ​Londoni Szeánsz Társaság 

A ​méregkeverő patikárius bestsellerszerzőjének lebilincselő új alkotása az igazságról, a szemfényvesztésről és a bátor nőkről, akik bármire képesek, hogy elégtételt vegyenek szeretteikért. Mentsen meg az ég minden bosszúszomjas közvetítőtől!

1873. Egy elhagyatott párizsi kastélyban szeánszra készülnek az elismert spiritualista, Vaudeline D’Allaire vezetésével. A világszerte híres tehetség képes megidézni a gyilkosság áldozatainak szellemét, ami által fény derül az elkövető személyére. Nem véletlen, hogy sok özvegy és nyomozó kéri a segítségét.

Lenna Wickes Párizsba utazik, hogy megtudja, ki ölte meg a húgát. Ehhez viszont el kell fogadnia, hogy léteznek természetfeletti jelenségek, amelyekre nincs logikus magyarázat. Amikor Vaudeline-t Angliába hívják, hogy segítsen kideríteni egy nagy horderejű gyilkosság körülményeit, Lenna tanítványként vele tart. A két nő találkozik a Londoni Szeánsz Társaság magas rangú tagjaival, hogy közösen oldják meg az ügyet. Már ekkor gyanús nekik, hogy a férfiak nem közreműködőként vannak jelen, hanem ők maguk is érintettek a bűntény elkövetésében…

 

Peter Handke: Kísérlet ​a sikerült napról

Ki élt már meg egy sikerült napot? Miben különbözik mondjuk a széptől vagy a gondtalantól? Tevékeny? Tökéletes? Boldog? Handke számára alapvetően mást, többet jelent. Nem valamiféle útmutatót, vezérfonalat a jobb élethez, sokkal inkább a magunknak feltehető kérdések sorát, egyfajta önvizsgálatot, rátekintést arra, ahogyan élünk.

1989 és 1991 között írott esszétrilógiájának utolsó darabjában is költői eszközökkel veszi szemügyre mindennapi létünk látszólag periferikus és jelentéktelen mozzanatait: ez a banalitást egzisztenciálfilozófiailag megközelítő, óvatosan tapogatódzó kísérlet az érzékelés és a nyelvi megjelenítés virtuózaként állítja az olvasó elé a szerzőt. A szöveg lazán összefűzött töredékeit az ábrázolás precíziója és a sikerült nap mibenlétére irányuló, makacsul újra és újra feltett kérdés szövi egybe – az elbeszélővel együtt az olvasó is új és új kezdetekre kényszerül: „Föl a változásra.”

 

Rose Tremain: Lily

1850-ben egy fiatal rendőr egy londoni parkban talál egy csecsemőt. Lily Mortimer árvaházban cseperedik, aztán vidékre kerül, nevelőszülőkhöz. Gyermekkorát Suffolkban tölti. Amikor dolgozni kezd, Belle Prettywood londoni parókaszalonjában talál munkát. Látszólag minden rendben, de Lily mindeközben borzasztó titkot őriz.

Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

 

Peter Wohlleben: Ha ​a fák lélegzethez jutnának 

„Ha ​hagyjuk, az erdő mindenhol gyorsan visszatér, és megerősödik. Csupán fel kellene ismernünk, hogy mi, emberek nem tudunk erdőt csinálni, legfeljebb ültetvényeket.”

A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén „nevelni” is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.

Bámulatos alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal.

 

Maddie Mortimer: Káprázatos ​testünk térképe

Lia ​testében növekszik valami rosszindulatú és kárörvendő, bentről kifelé teszi magáévá az életét. Alakváltó. Katasztrófaturista. Utazgat fel-alá a teste csatornáin és a partok mentén. Terjed. A testünkön minden nyomot hagy.

Amikor egy hirtelen diagnózis felforgatja Lia mindennapjait, a múlt és a jelen közötti elválasztóvonal szertefoszlik. Mélyen eltemetett titkok ébredeznek. A hang, amely áldozatra éhesen portyázik a testében, átveszi a történet irányítását, a külső táj megkülönböztethetetlenné válik a belsőtől. Liának és a családjának nagyon nehéz kérdésekkel kell szembenéznie: hogyan lépjünk tovább olyan események után, amelyek átformáltak bennünket? Mit jelent az, hogy méltóságteljesen meghalni, ha egyszerűen még nem állsz készen arra, hogy elengedd mindazt, ami itt körülvesz?

A Káprázatos testünk térképe bemutatja, milyen jellemfejlődés játszódik le az emberi élet végén. Szívbe markoló történet, a maga sötét módján mégis mulattató; Maddie Mortimer kötete szimfonikus utazás egy nő testén keresztül; egyszerre vad és lírai hangokon ünnepli a vágyat, a megbocsátást és a sötét késztetéseket, amelyek mindnyájunkban jelen vannak.

 

Francesca Giacco: Hat ​nap Rómában

Emilia, ​az amerikai festőnő szerelmi bánattól sújtva érkezik az Örök Városba, hogy számot vessen a múlttal. A Michaellel való váratlan szakítás után, a kettesben tervezett romantikus utazás helyett egyedül vág neki az izgalmas kalandnak. Emlékekkel a szívében járja be Róma tágas tereit és zegzugos sikátorait, hogy a város zenéje, művészete és kulináris élményei szabad utat engedjenek a gondolatainak, és szembe tudjon nézni önmagával.

Róma bohémnegyedében, a Trasteverén találkozik a szintén amerikai Johnnal, aki egy idilli élet reményében telepedett le Rómában. A kölcsönös vonzalom hamarosan intim kapcsolattá mélyül, felszínre hozva mindkettőjükben múltjuk legfájóbb emlékeit. Emilia ugyanakkor – életében először – szembesül saját gyengeségével, amely arra kárhoztatja, hogy rockzenész apja sikereinek árnyékában alábecsülje saját művészi kvalitásait. El kell fogadnia ezt az örökséget és minden korábbi döntését, hogy végigjárja azt a belső utat, amelynek során meglepő változásokon megy keresztül.

 

Frédéric Gros: A ​gyaloglás filozófiája

Frédéric ​Gros francia filozófiaprofesszor, emellett elkötelezett túrázó, aki a gyaloglást nem sportnak tekinti. Nagyközönségnek szóló filozófiai esszéje a gyaloglás, sétálás, kóborlás, kószálás, túrázás mibenlétét tárja fel. Irodalom- és filozófiatörténeti alakok (Rimbaud, Rousseau, Hölderlin, Kant, Nietzsche, Thoreau, Ghandi) életrajzát és írásait idézi meg a gyaloglás fonalára fűzve, miközben mindvégig arról az alapvető életfilozófiai kérdésről töpreng, hogy mi a jó gyaloglásban, hogyan visz minket el a mindennapi élet szerepeivel, feladataival terhelt életünkből az „igazi” lényünkhöz.

A gyaloglás Gros értelmezésében az elme felszabadítása, megtisztítása, a valóság megtapasztalása. A táj belakása a gondolkodás metaforája. A gyaloglás menekülés az identitás konstrukciója elől; egyfajta nyugalom megtapasztalása, a tiszta élet egyik formája. A gyaloglás filozófiája sajátos kérdésfelvetésének köszönhetően hamar sikerkönyv lett, szórakoztató kiáltvány, miért is tegyük egyik lábunkat a másik elé.

 

Frank Schätzing: Mi ​van, ha megmentjük a világot?

Egy ​thrillerben vagyunk. Mindannyian. De nem olvasóként és nem szerzőként. Hanem szereplőként. A szóban forgó thriller emberemlékezet óta íródik, és közben folyamatosan váltogatja a címeit. Jelenleg az a címe, hogy Klímaválság. Járvány. Digitalizáció. Terror. A múltban olyan címei voltak, mint Hidegháború, fegyverkezés, előtte pedig: Második világháború meg Első világháború. De még sohasem voltunk egyszerre annyi lehetséges borzalomnak kitéve, mint napjainkban. A járvány, a háborúk, a globális felmelegedés és az ezzel sokszor együtt járó klímaszorongás fenyegető jelensége ellen az a jó hír, hogy tudással, akaraterővel, pozitív gondolkodással, kreativitással, a földi élet szeretetével és némi személyes hősiességgel meg tudunk felelni a kihívásoknak – ahogy egy valamirevaló thriller főszereplőjeként muszáj is. Márpedig mostantól mindenki főszerepet játszik, te is!

A neves német ökothriller-szerző, Frank Schätzing (Raj, Híradás egy ismeretlen univerzumból, Az ördög temploma, HangTalan, Limit) tudományosan megalapozottan, izgalmasan és a humort sem nélkülözve vázol fel különféle jövőbeli forgatókönyveket, amelyekben néha kudarcot vallunk, néha győzünk. Megismerjük a jó és a rossz szereplőket, a politikában, a gazdaságban és társadalomban tevékenykedő felelősöket, összefutunk aktivistákkal, klímaváltozás-tagadókkal és összeesküvéselmélet-hívőkkel, mielőtt a tekintetünk előtt megnyílik az elvégezhető feladatok széles panorámája, és a szerző megmutatja a lehetőségeket, amelyek révén elkerülhetjük a klímakatasztrófát. A világunk pedig jó marad – nem, még jobb lesz. A világot meg lehet menteni – csak akarni kell.

 

Jørn Lier Horst: Holttér

Sofie Lund szeretné újrakezdeni az életét, ezért kislányával beköltözik a nagyapjától örökölt staverni házba. Csakhogy az öreg bűnözői múltjának nyomai ott maradtak a pincében, pontosabban egy masszív, régi széfben. Sofie új barátnője, Line, William Wisting rendőrfelügyelő lánya meggyőzi őt, hogy adja át a rendőrségnek a páncélszekrényben talált tárgyakat.

A bizonyítékok felbukkanása új lendületet ad a Wisting által vezetett, folyamatban lévő gyilkossági nyomozásnak, ugyanakkor kétségeket ébreszt egy másik, hamarosan bíróság elé kerülő ügy következtetéseivel kapcsolatban is. Wisting úgy dönt, hogy újraindítja a nyomozást, de nincs könnyű dolga: minden tudását és tapasztalatát be kell vetnie, hogy felfejtsen egy olyan bűnügyet, amelyet a kollégái rég lezártnak hisznek.

Gunnar Garfors: Ahol csak a madár jár

Gunnar Garfors legújabb könyve a világ 20 legkevésbé látogatott országába kalauzolja el az olvasót. Bissau-Guinea, Mauritánia, Líbia, Türkmenisztán, Afganisztán, Kiribati, Nauru, Sao Tomé és Principe vagy Dél-Jemen – helyek, ahová az egyszeri turista nem jut el, a szerző mégis bejárta őket. Milyenek a mindennapok, hogyan élnek a hétköznapi emberek a Föld legeldugottabb vidékein, legyenek azok anarchiába süllyedt, állam nélküli államok, őrült diktatúrák, vagy egyszerűen csak mindennaptól távol eső, alig megközelíthető apró szigetek?

A norvég világutazó saját fotóival gazdagon illusztrált, élvezetes stílusban megírt műve elrepít oda, ahol tényleg csak a madár jár.

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon!