Mindig érdekes kettősséget érzek, amikor az évösszegző bejegyzéseket írom (immáron 7. éve). Bár, gondolom, nem vagyok ezzel egyedül: mintha egyszerre tartana indokolatlanul hosszú ideje az év - hogy történhetett ennyi minden mindössze egyetlen év alatt?! -, és közben mintha kis túlzással hármat pislogtam volna, és már el is telt. Közhelyes vagy sem (szerintem nem), de év végén nálam (is) elkerülhetetlen a visszatekintés, könyves és kevésbé könyves szempontból is. A visszatekintés pedig egyet jelent a lelassulással, a dolgok számbavételével, átgondolásával. A visszanézés egyúttal magában hordozza az előretekintést is, hiszen (számomra) a múltbeli történések, érzések, tapasztalatok értelmezése segít abban, hogy újrakalibráljam az én saját, belső iránytűmet.
Szóval, következzen hetedik alkalommal a szokásos év végi, elsősorban - de nem kizárólag - könyves szempontú évösszegző vissza- és előretekintés. Természetesen az év legkedvesebb olvasmányaival a fókuszban.
