Magával ragad és mélyre ránt | Paula Hawkins - A víz mélyén

Paula Hawkins – A víz mélyén

[Into the Water]

Paula Hawkins új könyvének megjelenését rengetegen várták A lány a vonaton sikerének köszönhetően – és nem voltam ezzel másként én sem. Természetesen komoly elvárásaim is voltak a regénnyel kapcsolatban, de vajon beváltotta-e a hozzáfűzött reményeimet?

A kérdésre a válasz nem ilyen egyszerű, az alábbiakban azonban kifejtem részletesen a gondolataimat és meglátásaimat.

Mielőtt azonban nagyon titkolóznék, annyit elöljáróban elárulok: nálam működött a dolog.

Hawkins alapvetően maradt ugyan egyfajta pszichológiai thriller jellegű műfajnál, ezúttal azonban más koncepcióval dolgozott, és nem csak azt értem ezalatt, hogy egészen eltérő történetet kapunk. Kiforrottabb, átgondoltabb a történet, és alapjaiban olvasmányosabb módon tálalta mindezt nekünk.

Modernkori rabszolgaság | Ben H. Winters - Földalatti Légitársaság

Ben. H. Winters – Földalatti Légitársaság

[Underground Airlines]

Az már egyszer teljesen biztos, hogy a Földalatti Légitársaság egy egészen egyedi, és meglehetősen felkavaró koncepcióval foglalkozik, ami már önmagában felkelti az ember figyelmét – hát még ha maga a sztori is remekül van megírva.

Na de milyen koncepcióról is beszélek? 

Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a polgárháborúra sosem került sor, így pedig az USA négy államában (a hangzatos nevű Kemény Négyekben) mindmáig legális a rabszolgatartás – ezzel pedig sokan előszeretettel élnek is.

Szerintem már ez is rém izgalmas felvetés, de Winters csavart még egyet a dolgokon azáltal, hogy beépített a sztoriba egy kettős ügynököt, akiről néha mi sem tudjuk eldönteni, hogy voltaképp kinek az oldalán is áll.

Felkavaró és lenyűgöző | Jessie Burton - A babaház úrnője

Jessie Burton – A babaház úrnője

[The Miniaturist]

Eleinte csak sejtettem, mostanra azonban már határozottan állítom, hogy újabb kedvencet avattam A babaház úrnőjének hála. A regény ugyanis zseniális - méghozzá kívül-belül.

Egyébként rejtély, hogy miért halogattam eddig az olvasását, ugyanis még a tavalyi Könyvhéten került hozzám, idén azonban a Könyvfesztiválra megjelent az írónő új könyve, így gondoltam, na most már tényleg eljött az ideje. És milyen jó, hogy így gondoltam – a könyv ugyanis hatalmas élményt adott, vagy ahogy mondani szokás: jókor volt jó helyen. 

Jessie Burton előtt mélyen meghajolok, ugyanis tökéletes precizitással ötvözte mindazt, amely egy igazán jó és emlékezetes könyvhöz elengedhetetlen.

Bizarr és furcsa, de működik | April G. Tucholke - Wink Poppy Midnight

April Genevieve Tucholke – Wink Poppy Midnight

Az biztos, hogy a Wink Poppy Midnight eddig az év legfurcsább olvasmánya.

Hihetetlenül megosztó a könyv: egyszer imádtam, máskor utáltam, de az kétségtelen, hogy magába szippantott azzal a roppantul egyedi, picit nyomasztó, picit álomszerű, és nagyon misztikus hangulatával. Annak a tipikus esete, amikor az ember nem csupán látja maga előtt a történetet, hanem érzi az illatokat, az ízeket, a textúrákat - miközben mintha fátyolos köd borulna mindenre, mintha folyamatosan álom és ébrenlét határán lebegnénk.

A könyvre nincs jobb szó, mint az, hogy különleges - a szó mindenféle értelmében. Olyan az egész mint valami kissé morbid álomszerűség mesékkel, titkokkal, érzésekkel, és rengeteg furcsasággal.