Krimikomédia svéd nyugdíjasokkal | Catharina Ingelman-Sundberg - Rablás uzsonnára

Catharina Ingelman-Sundberg – Rablás uzsonnára

[Kaffe med rån]

Catharina Ingelman-Sundberg engem már akkor megvett, amikor elolvastam, hogy a Rablás uzsonnára nem más, mint egy krimikomédia NYUGDÍJASOKKAL. Mert mi más kellhet az embernek egy forró nyári napon, amikor picit már talán megcsömörlött az egymás után olvasott sokadik véres thrillertől? Naná, hogy svéd nyugdíjasok!

Az írónő regénye ugyanis halálkönnyed, igazán szórakoztató, miközben mégsem butuska, viszont segít az embernek kicsit kikapcsolni és fellélegezni, amikor picit már kezd elegünk lenni, és másra sem vágyunk, csak valami habkönnyű, ám minőségi kikapcsolódásra.

A könyv egy tündéri nyugdíjas bandáról szól, akik a Gyémánt Kft. diktátori vezetősége által üzemeltetett nyugdíjas otthonban laknak, és egy nap rájönnek, hogy még a börtönben is nagyobb jólét várna rájuk, mint az otthonban. 

Két ártatlan kis hazugság | Jane Corry - A férjem felesége

Jane Corry – A férjem felesége

[My Husband’s Wife]

Igen, tudom, kiszámítható vagyok a thrillereimmel, és most is ezzel készültem, na de szerencsére mostanság bővelkedünk jobbnál jobb darabokban, ami igazán jó hír a műfaj rajongói számára. 

Persze egy ponton túl olyan nagyon újat elképzelhető, hogy nem lehetséges már mutatni, de igazából az sem probléma, ha a jól bevált receptet kapjuk igazán ütős, élvezhető formában.

Valami ilyesmiről van szó A férjem felesége esetében is. Mert voltaképp nem igazán nevezhető innovatívnak vagy meglepőnek, ugyanakkor Jane Corry mégis nagyon ügyesen szövi a szálakat, és egy baromi szórakoztató, izgis thriller-élményt ad az olvasónak.

A boldogság új neve | Meik Wiking - Hygge

Meik Wiking – Hygge

[The Little Book of Hygge: The Danish Way to Live Well]

Mit is jelent a hygge? Nehéz ezt szavakba önteni, de nagyjából azt az életérzést öleli fel, amelyet leginkább a boldogsággal, a harmóniával, a jólléttel azonosíthatunk. A hygge egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja az élet mindennapi apró örömeit, azt, amikor valóban megéljük a pillanatot, amikor tudatosan igyekszünk kialakítani az életünkben azokat a momentumokat, amelyek a biztonságot jelentik, amelyek – legyünk nyálasak és mondjuk ki – a lelkünket simogatják.

Mivel mindannyian mások vagyunk, így értelemszerűen mindannyiunk számára mást jelent a hygge is. Nincs erre bevált recept, inkább érdemes úgy tekinteni rá – és a könyvre is – mint egyfajta alapreceptre, amit ki-ki a maga ízlésére formál a saját kultúráját és preferenciáit figyelembe véve.

A női princípium orwelli beteljesedése | Margaret Atwood - A szolgálólány meséje

Margaret Atwood – A szolgálólány meséje

[The Handmaid’s Tale]

Az egyszer teljesen biztos, hogy Ákos és Kövér Laci álma válna valóra, ha megvalósulna Atwood ijesztő – és mostanában (hála a könyvből készült sorozatnak) nem véletlenül és szerencsére felkapott – disztópiája, amelyben a nők mindössze egyetlen célra redukálódtak: a szaporodásra. Írniuk, olvasniuk, véleményt formálniuk nem hogy nem kell, hanem egyenesen tilos, aki megszegi a szabályokat, az súlyos megtorlásra számíthat - de most őszintén mindez kit érdekel, ha egyszer úgyis rendeletileg ki van adva, hogy az a legnagyobb dicsőség számukra, ha minél több gyereket szülnek...

Szóval Atwood igen erős – és mondhatni genderspecifikusan orwelli – világot vázol fel, amely a maga nyers egyszerűségével és brutális szabályaival zsigeri módon ijesztő.