Kívánságkollázs #9

(Képek forrása: moly.hu)

Skandináv, mégis magyar | Szántó Dániel - Revans

Szántó Dániel – Revans

Mi is a Revans? A Revans kérem szépen gyakorlatilag egy skandináv krimi – csak éppenséggel Budapesten.

Tökéletesen hozza ugyanis azt az atmoszférát, amelyet a skandináv krimik nagy nevei – Jo Nesbø, Jussi Adler-Olsen, vagy éppen Camilla Läckberg – nyújtanak. Már-már túl tökéletesen. Persze időnként jó kis magyar sajátosságokkal megfejelve.

Hogy miért mondom ezt?

Az utóbbi években kialakult ez a baromi nagy őrület a skandináv krimik körül – amely mellesleg engem is beszippantott, hiszen tényleg iszonyat jók, aki még nem olvasott, semmiképp se hagyja ki -, Szántó Dániel pedig jól ráérezve erre (és maga is mint a műfaj nagy szerelmese) ügyesen meglovagolta ezt a hullámot, így megteremtve a magyar skandináv krimit.

Anatómia, történelem, bűncselekmények | Jordi Llobregat - Vesalius titka

Jordi Llobregat – Vesalius titka

[El secreto de Vesalio]

Sosem gondoltam volna, hogy ez - a kissé furcsa nevű - Jordi Llobregat első könyve. Mert egy dolgot már most kijelenthetek: a pasinak tényleg van érzéke az íráshoz. A Vesalius titka ugyanis egy majdhogynem vérprofi, első osztályú történelmi orvosi krimi. Szóval rendesen belevágott.

A könyv érdekes elegye az ügyesen adagolt – és meglehetősen felkavaró – orvosi részleteknek, amely számomra, mint kívülálló számára óvatosan egyensúlyoz a realitás és szürrealitás (vagy nevezzük inkább misztikumnak) határán, időnként át-át billenve egyik vagy másik oldalra, továbbá a történelmi érdekességeknek, valamint az elmaradhatatlan bűntényeknek.

Llobregat fogta mindezen összetevőket, és gyúrt belőlük egy kétségtelenül igen erős bemutatkozó regényt.

Hidegre hangolva: fantasztikus téli könyvborítók

Egy ideje már nem volt róla szó, de én személy szerint továbbra is imádom a szebbnél szebb könyvborítókat, és nem győzöm hangsúlyozni egy jól eltalált borító fontosságát. És bár kis hazánkban is látom a fejlődő tendenciát, és abszolút adott is lenne hozzá minden - elképesztő tehetséges emberek bőséggel akadnak nálunk is -, de még mindig lenne hova fejlődni, ha megnézünk egy-egy külföldi könyvborítót. És nem arról van szó, hogy legyen minél csiricsárébb egy borító, sőt, én általában inkább a letisztultabb, egyszerűbb stílus híve vagyok. Alapvetően abban hiszek, hogy minden történet más-más stílust kíván meg, és egy jó grafikus/tervező dolga, hogy erre ráérezzen és a könyv, úgy ahogy van, kívül-belül egy harmonikus egységet alkosson, és az olvasó azt kapja, amit vár.

Túlélni a túlélhetetlent | Julia Heaberlin - Véres margaréták

Julia Heaberlin – Véres margaréták

[Black-Eyed Susans]

Előre leszögezem, hogy aki egy klasszikus, akciódús, fejkapkodós thrillert vár a Véres margarétáktól – ahogy a fülszöveg sugallja -, az minden bizonnyal csalódni fog. Ennél ugyanis kicsit összetettebb, és szavakba önthetetlenebb a könyv.

Alapvetően egy meglehetősen misztikus atmoszférába csöppenünk, és ez a kicsit borzongatós misztikum vegyül egy amolyan lány a vonatonos érthetetlenséggel és zavarodottsággal, amely minden oldalt átjár, és sokáig nem tudjuk, hogy mi is ez valójában, mit fog ebből kihozni a szerző.

A texasi Tessa Cartwright életébe fejébe kapunk bepillantást, aki első ránézésre kiegyensúlyozott felnőtt nőnek tűnhet, azonban élete korántsem nevezhető vidámnak. És most roppant finoman fogalmaztam.