Szerzemények, avagy üdv a polcomon #2

2016 március

Ebben a rovatban - ki gondolná - összegyűjtöm, hogy az adott hónap(ok) során milyen könyvújdonságokat vettem/kaptam/cseréltem/loptam/szereztem valamilyen formában. Egyfajta ötletadónak, összegzésnek szánom, egyúttal némi betekintést nyújt, hogy milyen könyvértékelőkre lehet számítani az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok, évek, évtizedek folyamán. Ez nem jelenti azt, hogy ebben a sorrendben érkeznek az értékelések, - eléggé összevissza olvasok ilyen szempontból -, de (majdnem) mindennek eljön az ideje. Egyszer.

Könyvértékelő: Chuck Palahniuk - Beautiful You

Chuck Palahniuk – Beautiful You

Hajaj.

A Beautiful You egyfajta disztópia: kalandozások egy szexuálisan erősen túlfűtött, de azon már jóval továbbmutató, szürreális, abnormális, feje tetejére állított világban, ahol a férfiak kiéhezett, tehetetlen „zombikká” redukálódtak, vagy radikális, gyűlölködő hordákban gyülekeznek, a nők pedig felszívódtak és önkéntelen kéjelgések közepette vergődnek élet és halál határán.

Erős, mi?

Könyvértékelő: Roboz Léna - Balkáni árnyak

Roboz Léna – Balkáni árnyak

Nem értem.

Roboz Léna könyve igazi finomságokat ígér: ezredfordulós Budapest, balkáni szál, gyilkosság, nyomozás, korrupció, szörnyű titkok a múltból. Úgy voltam vele, hogy na, ide vele, ezt imádni fogom.

De nem.

Az a helyzet, hogy nagyon sok hibája van ennek a könyvnek. Szerintem. Elnézést, ha valakit megbántok ezzel, nem célom, csupán nem tudok még mindig magamhoz térni a hitetlenkedésből. Hiába tűnt rettentően ígéretesnek, mégis bennem hatalmas űrt hagyott.

De talán mégis értem.

Könyvértékelő: Octave Mirbeau - Egy szobalány naplója

Octave Mirbeau – Egy szobalány naplója

[Le Journal d'une femme de chambre]

„Célestine, a szobalány mesél tucatnyi tisztes polgárcsaládnál töltött szolgálatának éveiről, a nevetséges és elviselhetetlen emberi alávalóságról.” - így szól a fülszöveg, és pontosan ezt is nyújtja a könyv. Ne várjunk többet, mert csalódni fogunk.

Habár mostanság igencsak felkapták a könyvet - hála az új filmnek, ami nemrég került mozikba - ez a könyv bizony nem egy mai darab – eredetileg 1900-ban adták ki. Most azonban ilyen csudiszépséges új borítót kapott, juhu! (Borító-fetisizmus vége) 

Kívánságkollázs #3

Képek forrása: moly.hu

Könyvértékelő: Anthony Capella - A kávék költője

Anthony Capella – A kávék költője

[The Various Flavours of Coffee]

Első lépés: vegyünk egy csésze jóféle kávét (kukába az instant sza löttyökkel!), ízlelgessük-szaglásszuk meg alaposan, azonosítsuk benne a pörkölt mogyoró és a füst aromáját, akár egy tapasztalt kávé-sommelier, majd helyezzük magunkat kényelembe, és csak ezek után nyissuk ki a könyvet.

A századforduló idején Londonban járunk, ahol egy igazi ficsúr, Robert Wallis pénztelenül éli a nagyvilági életet, és nem vet meg semmit, ami kellően erkölcstelen. Mondhatnánk, szinte fürdik a hedonizmusban: kávéházból bordélyházba jár, és drága ruhákat halmoz fel, amiket nem engedhet meg magának. Ám ő is tudja, hogy gondtalan napjai meg vannak számlálva. Ezt elkerülendő lesz aztán belőle „a kávék költője”.

Könyvértékelő: Caroline Kepnes - Te

Caroline Kepnes – Te

[You]

Első megállapítás: Ez a könyv b-e-t-e-g. Mondom ezt mindenfajta vádaskodástól vagy lesajnálástól mentesen, puszta ténymegállapításként.

Második megállapítás: Ez a könyv elérte a célját. Ugyanis adott a mi kis főszereplő pszichopatánk, aki iránt a könyv elejétől a végéig sokkal inkább éreztem sajnálatot és együttérzést, mintsem megvetést.

Harmadik megállapítás: Ez a könyv aktuális. Bemutatja a közösségi média függő társadalom gyengéit, valamint hogy milyen könnyen elvezethetnek az apró digitális lábnyomok az egyén bukásához. Ugyanakkor arra is rámutat, hogy mennyire félrevezető lehet a virtuális élet egyre nagyobb térnyerése, és mennyire képes bedarálni az embereket a környezetüknek való kényszeres megfelelési vágy.

Könyvértékelő: Jo Nesbø - Fejvadászok

Jo Nesbø – Fejvadászok

[Hodejegerne]

A Fejvadászok mindenkinek szól, aki:

a) Nesbø-rajongó, mert hozza a tőle megszokott színvonalat
b) még Nesbø-szűz, és rájött, hogy ezen bizony sürgősen illene változtatni 
c) szereti az akciófilmeket, mert komolyan olyan az egész könyv, mintha moziban ülnénk
d) nem riad vissza igazán gusztustalan jelenetektől, mint például a belsőségek hangsúlyos megjelenítése (amiből egyébként nincs sok, de ami van, az elég intenzív)
e) nem szeretne mély filozófiai mélységekbe süllyedni, az élet nagy dolgairól elmélkedni, vagy éppen megváltani a világot, hanem mindössze csak tömény szórakozásra vágyik

Könyvértékelő: Elif Shafak - A bolhapalota

Elif Shafak – A bolhapalota

[The Flea Palace]

Mit kell tudni A bolhapalotáról?
Azt, hogy inkább nevezném szépirodalomnak, mintsem szórakoztató irodalomnak. Rendkívül igényes a nyelvezete, tényleg gyönyörűséges, cifra mondatokat kreált az írónő.
Azt, hogy sokkal több annál, mintsem egyszerű bepillantás egy társasház lakóinak életébe.
Azt, hogy tele van visszaemlékezésekkel.
Azt, hogy sok benne a szemét meg a csótány.
Azt, hogy néha olyan egyszerű, mégis pont emiatt rendkívül eltalált meglátások vannak benne.
Azt, hogy biztosan el fogunk gondolkozni olyan témákról, amik lehet, hogy sosem jutottak volna eszünkbe.
Azt, hogy újszerű.
És azt, hogy ha nem érzünk rá a ritmusára, akkor bizony meg fogunk küzdeni vele.