KÖNYVFESZTIVÁL 2018 körkép & könyvajánló ✦ friss megjelenések, akciók, extrák [II. RÉSZ]

A Könyvfesztiválos ajánlóm 1. része után álljon most itt a folytatás. Ezúttal is egy hasonlóan gigantikus poszttal készültem - ugyanis szerencsére friss megjelenésekből és akciókból nincs hiány.

Ezt is megéltük: engem is beszippantott a varázslóvilág ✦ J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve

Sokáig agyaltam azon, hogy egyáltalán van-e értelme Harry Potterről értékelést írnom, hiszen valószínűleg a világon nincs olyan ember, aki ne ismerné. Aztán úgy voltam vele, hogy miért ne? Végül is egy könyv mindenki számára mást jelent, másfajta értékkel bír, és különböző okok miatt tetszik, vagy épp nem tetszik. Az irodalom egyik szépsége éppen a szubjektivitásában rejlik. Szóval megírtam.

Rafinált, lendületes, kegyetlen ✦ Jo Nesbø - Hóember

Jo Nesbø – Hóember

[Snømannen]

Tudom, hogy közel sem ez a lényeg, de én most akkor is azzal kezdem, hogy mennyire csodaszép már a Hóember új díszkiadása! Instant szerelem. Nekem speciel sokkal jobban bejön ez az irány, mint a hagyományos piros-fehér-fekete borítós skandináv krimi vonal, azzal együtt, hogy a belbecs nyilván ugyanaz.

Túllépve a külsőségeken: a regény meglehetősen brutálisra sikeredett, viszont ez a fajta kegyetlenség mégsem öncélú. Nesbø-re jellemző módon iszonyat fordulatos és végtelenül komplex a cselekmény, engem a mai napig lenyűgöz, hogy hogyan képes a pasi átlátni ezeket a többszörösen összetett szálakat, a rengeteg szereplőt, a kidolgozott pszichés hátteret, és végezetül úgy összeterelni a különböző irányokat, hogy aztán kerek egész legyen belőlük, mi pedig a fejünket fogjuk, hogy aztamindenségit!

Zseniális, na.

Morális dilemmák és az Üdvhadsereg ✦ Jo Nesbø - A megváltó

Jo Nesbø – A megváltó
[Frelseren]

Mindig nagy-nagy elvárásokkal kezdek Nesbø-t olvasni, nálam ugyanis kétségtelenül ő a skandináv krimik műfajának elsőszámú képviselője, bár tény és való, hogy akadnak komoly kihívói – például Jussi Adler-Olsen se kutya azért.

A megváltó a Harry Hole-sorozat hatodik része (nálam csak az ötödik, mert az első részt kihagytam). Ez idáig a sorozat majd’ mindegyik része hozta is, illetőleg túlszárnyalta az elvárásaimat (a Vörösbegy mondjuk témájából kifolyólag annyira nem tudott megfogni, bár ennek sem vitatom nagyszerűségét), és előre lelövöm a poént: ez a könyv sem okozott csalódást. Sőt, sőt! Imádtam.

Krimikomédia svéd nyugdíjasokkal | Catharina Ingelman-Sundberg - Rablás uzsonnára

Catharina Ingelman-Sundberg – Rablás uzsonnára

[Kaffe med rån]

Catharina Ingelman-Sundberg engem már akkor megvett, amikor elolvastam, hogy a Rablás uzsonnára nem más, mint egy krimikomédia NYUGDÍJASOKKAL. Mert mi más kellhet az embernek egy forró nyári napon, amikor picit már talán megcsömörlött az egymás után olvasott sokadik véres thrillertől? Naná, hogy svéd nyugdíjasok!

Az írónő regénye ugyanis halálkönnyed, igazán szórakoztató, miközben mégsem butuska, viszont segít az embernek kicsit kikapcsolni és fellélegezni, amikor picit már kezd elegünk lenni, és másra sem vágyunk, csak valami habkönnyű, ám minőségi kikapcsolódásra.

A könyv egy tündéri nyugdíjas bandáról szól, akik a Gyémánt Kft. diktátori vezetősége által üzemeltetett nyugdíjas otthonban laknak, és egy nap rájönnek, hogy még a börtönben is nagyobb jólét várna rájuk, mint az otthonban. 

Könyvértékelő: Jo Nesbø - Fejvadászok

Jo Nesbø – Fejvadászok

[Hodejegerne]

A Fejvadászok mindenkinek szól, aki:

a) Nesbø-rajongó, mert hozza a tőle megszokott színvonalat
b) még Nesbø-szűz, és rájött, hogy ezen bizony sürgősen illene változtatni 
c) szereti az akciófilmeket, mert komolyan olyan az egész könyv, mintha moziban ülnénk
d) nem riad vissza igazán gusztustalan jelenetektől, mint például a belsőségek hangsúlyos megjelenítése (amiből egyébként nincs sok, de ami van, az elég intenzív)
e) nem szeretne mély filozófiai mélységekbe süllyedni, az élet nagy dolgairól elmélkedni, vagy éppen megváltani a világot, hanem mindössze csak tömény szórakozásra vágyik

Könyvértékelő: Leena Lehtolainen - Egyszer úgyis meg kell halni

Leena Lehtolainen – Egyszer úgyis meg kell halni

[Tappava säde]

Igen, valóban úgy tűnhet, hogy újfent egy skandináv krimit hoztam. Igen, valóban a skandináv krimik sorozat részeként jelent meg nálunk a könyv. Na de! Leena Lehtolainen könyve mindezek ellenére nem egy skandináv krimi! Annál jóval több.
Ha sikerül túltenni magunkat eme tévedésen, és megpróbáljuk nem olyan elvárásokkal olvasni a könyvet, mintha ténylegesen skandináv krimi lenne, akkor meglehetősen újfajta olvasási élményt kaphatunk.

A könyv az én meglátásom szerint egy egészen rendhagyó „lélektani pszicho-krimi”. Itt nincs nyomozási szál, nem gondolkozunk azon, hogy vajon ki lehet a gyilkos, ugyanis hamar felfedi magát, de még csak a motivációin sem agyalunk. Mert az is egyértelmű. Egyértelműnek tűnik. Aztán idővel rájövünk, hogy talán még sem az áll a dolgok mögött, amit elsőre gondoltunk.