Időutazás családi titkokban | Diane Setterfield - A tizenharmadik történet

Diane Setterfield – A tizenharmadik történet

[The Thirteenth Tale]

Hűűű, na ez a könyv aztán meglepett! Őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom, és kérdés nélkül bekerül a kedvencek közé. Na de mégis így történt.

A tizenharmadik történet ugyanis sokkal többet ad az olvasónak, mint amit a fülszöveg alapján gondolnánk. Egyszerűen nem lehet visszaadni azt a sok-sok érzelmet, az egyedülálló atmoszférát, és úgy en bloc a könyv szerethetőségét ebben a pár sorban, pedig tényleg bővelkedik mindezekben.

Diane Setterfield regénye egy végtelenül kedves könyv, valódi mélységekkel, titkokkal, izgalmakkal, és mondanivalóval. Nem csupán egy felszínes történelmi-romantikus krimiféleség. Komolyan, ennél jóval, de jóval több.

Kisvárosi gyilkosságok és kisállat nyomozók (!) | Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown - Bárcsak itt lennél

Rita Mae Brown & Sneaky Pie Brown – Bárcsak itt lennél

[Wish You Were Here]

Könnyed kisvárosi történet, gyilkosságok, napsütés, krimiíró háziállatok (hogy mi?!). Azt gondoltam, hogy na, ennél tökéletesebb „limonádé-könyv” nem létezik számomra.

Hát… de.

A könyv tényleg roppant könnyed és egyszerű, jók az alapok, jó a kiindulás, és ha valamikor érdemes olvasni, hát azt mondanám akkor, amikor valami nagyon felszínes, agysejteket meg nem erőltető szórakozásra (és beszélgető háziállatokra!) vágyunk.

A sztori alapvetően semmi újat nem mutat, nagyjából az ötezredik kisvárosi, jópofa krimi, ami azonban értékelendő számomra, az az, hogy az írónő próbált hozzáadni valamit: ezt a valamit pedig - nagy örömömre - néhány háziállat testesíti meg, akik szerves részeit képezik a történetnek.

Ez tényleg megfekszi a gyomrot | Herman Koch - A vacsora

Herman Koch – A vacsora

[Het diner]

Tényleg nem tudtam, mire számítsak A vacsorától. Mi lesz ez? Egy krimi, egy thriller, egy szatíra, vagy valami egészen más? Befejezvén a könyvet még mindig nem egészen világos, hogy hogyan sorolhatnám be, ugyanis a könyv egyaránt tartalmaz mindezekre hajazó elemeket, mindemellett pedig erősen bírálja a társadalmunkat, valamint roppantul megosztó, és mondjuk úgy: politikailag nem éppen korrekt karaktereket helyez a középpontba (ahogy tette azt Koch a Nyaraló úszómedencével esetében is).

Ami azonban kétségtelen, az az, hogy A vacsora hihetetlenül olvastatja magát, kis túlzással kettőt pislogtam, és már a végére is értem. És bár nem egy kifejezetten hosszú olvasmány, mégsem ez volt ennek az elsődleges oka. Egyszerűen annyira hamar, annyira könnyen bedarált és magával ragadott a történet, hogy mire felocsúdtam, már benne is voltam a sűrűjében. Ez kérem szépen egy jó könyv ismérve.

Dilemmák a hullámok hátán | Cserháti Éva - Palackposta

Cserháti Éva – Palackposta

Ismét egy meglehetősen különleges könyv került a kezembe, ezúttal Cserháti Éva jóvoltából, aki egy olyan regényt írt, amiről aztán még azután sem igazán tudtam eldönteni, hogy valójában micsoda, miután befejeztem. 

Ahogy az alcím fogalmaz: „Egy különös vitorlásregény” – nos, ennél pontosabb meghatározása nem is lehetne a könyvnek, ugyanis tényleg különös, és tényleg nagyon erősen - már-már a szakkönyvek határát súrolva - a vitorlázás áll középpontjában. Ezzel akkor sok újat mondtam, ugye?

Amúgy tudtátok, hogy a vitorlázás nem feltétlenül csak egy hobbi, hanem sokak számára életforma is? Én nem igazán. Vagy talán sosem elmélkedtem ezen, de a Palackpostának hála most már komoly ismereteket szerezhettem a témáról. Az ugyanis kétségtelenül átjön a könyvet forgatva, hogy a szerző nem pusztán szerelmese ennek a sportnak/életformának, hanem igazi tudósa is.

Függőségek, vallás, zárt osztály | Chuck Palahniuk - Fulladás

Chuck Palahniuk – Fulladás (Cigányút)

[Choke]

Chuck Palahniukra nem véletlenül szeretnek „sokk-íróként” hivatkozni, ugyanis a pasi tényleg eléri, hogy a gyengébbek kisebbfajta sokkot kapjanak, ahogy bizonyos témákhoz hozzányúl.

Első Palahniuk-könyvem, a Beautiful You számomra elég meggyőző volt: ugyanis én a magam részéről maximálisan nyitott vagyok az elvetemült, szabadszellemű, de mégsem öncélú, meglehetősen beteg olvasmányokra - így nem is volt kérdés, hogy bele kell kóstolnom az író további munkásságába is, amely jelen esetben a Fulladást jelentette.

Kétségtelenül megállapítható, hogy ez a bizonyos Palahniuk-stílus a Fulladás (ami Cigányút címmel is megjelent) esetében is jól felismerhető, és a perverziók, abnormális szituációk, valamint humor felszíne mögött nagy igazságokat találhatunk elrejtve.

Szerzemények, avagy üdv a polcomon #6