2017/01/29

Időutazás családi titkokban | Diane Setterfield - A tizenharmadik történet

Diane Setterfield – A tizenharmadik történet
[The Thirteenth Tale]

Hűűű, na ez a könyv aztán meglepett! Őszintén nem gondoltam volna, hogy ennyire imádni fogom, és kérdés nélkül bekerül a kedvencek közé. Na de mégis így történt.

A tizenharmadik történet ugyanis sokkal többet ad az olvasónak, mint amit a fülszöveg alapján gondolnánk. Egyszerűen nem lehet visszaadni azt a sok-sok érzelmet, az egyedülálló atmoszférát, és úgy en bloc a könyv szerethetőségét ebben a pár sorban, pedig tényleg bővelkedik mindezekben.

Diane Setterfield regénye egy végtelenül kedves könyv, valódi mélységekkel, titkokkal, izgalmakkal, és mondanivalóval. Nem csupán egy felszínes történelmi-romantikus krimiféleség. Komolyan, ennél jóval, de jóval több.



A tizenharmadik történet egyszerre családregény, lélektani könyv, történelmi, romantikus, és picit még bűnügyi is. Ezeket az összetevőket pedig az írónő csodás érzékkel adagolja, semmiből sincs túl sok, mindenből a megfelelő arányokat tette hozzá, ennek eredményeképp pedig egy igazán zseniális regény született, amelybe öröm belemerülni, és az ember alig várja, hogy újra és újra elolvashasson néhány oldalt. Ha csak öt perce van két megálló között, akkor is. Olvastatja magát, és közben érzi az ember, ahogy feltöltődik. Na, ez elég jó kis könyvnek hangzik, ugye?

A fiatal könyvmoly és életrajzíró Margaret Lea szemén keresztül ismerhetjük meg egyrészt saját történetét, másrészt a népszerű, ám annál titokzatosabb, idős írónő, Vida Winter történetét is, aki felkéri a lányt, hogy menjen el hozzá, és hallgassa meg őt. Őszintén.


Vida Winter kitárulkozása pedig egészen beszippantja Margaret Lea-t és az olvasót is, egészen messzire vezeti az embert, hogy aztán apránként adagolva mindent megismerjünk, mindenre választ kapjunk. Ez pedig egyedülálló felismerésekhez vezet.

Ahogy a fiatal lány egyre alaposabban megismeri az írónőt, úgy ez saját magában is elindít bizonyos folyamatokat. Neki sem egyszerű ugyanis a múltja, Vida Winterhez hasonlóan óriási fájdalmakat hordoz magában, amelyeket eddig elnyomott, ám annak a bizonyos tizenharmadik történetnek a hatására egyre inkább kezdenek belőle is előtörni a múlt árnyai. Elkezd végre ő is szembenézni a sok-sok fájdalommal.

A lány egyszerre bolyong a jelenben és a múltban, amely egy egészen érdekes elegyet alkot. Ez talán bonyolultnak tűnhet azok számára, akik nem szeretik az összevissza ugrálós sztorikat (bár sok ilyet olvasok, ez gyakran engem is zavar), de ígérem, itt ez nem bonyolult, teljesen követhető a logikája, és így kapunk egy kerek egész történetet a végére.


Szóval felesleges szócséplés helyett még annyit mondanék: a könyv egészen zseniális a műfajában - és bár nem egyszerű beszerezni (nem véletlenül), aki csak teheti, azt javaslom, olvassa el, mert megéri. Tényleg. Csodálatos mélységekbe és szívmelengető magasságokba repíti az olvasót – mindezt pedig anélkül, hogy feleslegesen érzelgős lenne.

Eleinte az életünk nem igazán a mi történetünk, hanem valaki más történetének a folytatása.

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése