A kék lagúna újratöltve | Tracey Garvis Graves - Kötelék

Tracey Garvis Graves – Kötelék

[On the Island]

Ha már komfortzónámon kívüli könyvekről esett szó mostanában, akkor folytatom is a sort a Kötelékkel. Ez a könyv ugyanis nagyjából mindaz, amit alapból nem olvasnék, mert nem az én világom, de aztán valahogy mégis hozzám került, és akkor már miért is ne. Kíváncsi voltam, hogy mit is tudhat a könyv, ugyanis nagyon sok jót hallottam róla, így hát túllépve aggályaimon előítéleteimen végül elolvastam. Meglepően gyorsan.

A Kötelék báját a hihetetlensége (de nem hiteltelensége!) adja: ez voltaképp ugyanis nem más, mint egy romantikus, lakatlan szigetes történet. Na jó, annál egy hajszálnyival több, hiszen - egyik kedvenc kifejezésemmel élve - ennek a könyvnek is van azért némi mélysége, nem csak a felszíni ultra-romcsi mázat kapargatja.

Lássuk tehát a mesébe illő alap sztorit. A fiatal tanárnő, Anna, valamint tanítványa, aki mellé nyárra felfogadták, T. J. egy trópusi szigetre igyekeznek hidroplánnal, ám a pilóta váratlanul szívrohamot kap és az óceánba zuhannak. Pilótájukkal ellentétben Anna és T. J. valahogy túlélik a szerencsétlenséget, és partra vetődnek egy lakatlan szigeten (so klisé). A kezdeti sokk és hiábavaló segítségkérés után lassan rádöbbennek, hogy ideje összeszedniük magukat, és elkezdik felépíteni új életüket, emellett pedig próbálják ismét felfedezni saját magukat is. 

A szigeten való élet fizikailag és lelkileg is erősen igénybe veszi őket, azonban ennek köszönhetően olyan oldalaikat is megismerhetik, amelyek létezéséről nem is tudtak. Nyilvánvalóan ez a szituáció olyan helyzeteket szül, amely teljesen felborítja eddigi értékrendjüket, a szokásos szabályokat, az illemet, és voltaképp a hierarchiát.

Ahogy telik az idő, tanító és tanítványa egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és végül – ezzel nem hiszem, hogy nagy meglepetést okozok, de azért szólok: vigyázat, potenciális spoilerveszély következik! – kialakul közöttük egyfajta románc, amely T. J. részéről csupa izgalom, azonban Annában erős lelkiismeret-furdalás okozója is.

Jó ötletnek tartom, hogy az írónő mindkét főszereplő gondolatait megjelenítette, méghozzá személyiségüknek megfelelően, de mégsem eltúlozva. Ennek megfelelően Anna részei picit hosszabbak és rendezettebbek, T. J. pedig kissé csapongóbb, amolyan tipikus tinédzserfiús, azonban az idő múlásával érezhető rajta a fejlődés, ahogy fiúból férfivá érik (csak, hogy folytassam a közhelyes megfogalmazást).

A Kötelék is olyan könyv, amelyen pikkpakk végigszalad az ember, akár egy délután alatt kivégezhető, nem különösebben nagy horderejű, de mégis sokkal több puszta „limonádénál”. Van tartalma, vannak mélységei (lassan kéne már erre találnom valami szinonimát), érdekes szituációt vázol fel, de nem kavarja fel túlságosan az olvasót. Nyárra, vízpartra tökéletes.

Végezetül egy kis „kulisszák mögötti bepillantás”, mert ilyen még nem volt a blogon. ↓ Nem mindig olyan egyszerű elkészíteni a könyvfotókat, ugyanis időnként beletrappol a képbe egy-egy kutya vagy macska.

Werk: ahhoz, hogy ez a kép megszülessen...

...előbb meg kell küzdeni az elemekkel (jelen esetben egy levélrágcsáló macskával)

„Néha, amikor figyeltem horgászás közben, vagy ahogy javította a házat, vagy amikor kilépett az erdőből, amit mellesleg már úgy ismert, mint a saját tenyerét, azon tűnődtem, vajon úgy érzi-e, hogy övé a sziget. Az a hely, ahol azt tehet, amit csak akar, és minden elfogadható mindaddig, amíg életben maradunk.”

4/5