A kérdőívben elsősorban - de nem kizárólag - az általános iskolai kötelező olvasmányokra helyeztem a hangsúlyt, azért, mert úgy gondolom, ilyenkor teremtjük meg az alapot, amire a későbbiekben (középiskolában, majd felnőttként) lehet építkezni. Ha már alapjaiban el van cseszve a dolog, akkor sokkal nehezebb lesz helyrehozni. Nem lehetetlen, viszont feleslegesen nehezítjük meg a saját dolgunkat. Kiemelkedően fontosnak tartom tehát, hogy milyen a gyerekek első találkozása az olvasással.
Saját példámmal is alá tudom támasztani: ha kizárólag a kötelezőkön múlt volna, én ma irreálisan nagy ívben kerülném a könyveket. Szerencsés vagyok azonban, hogy anyukám tudta, hogy ha olyan könyveket ad a kezembe, amik érdekelnek ÉS megfelelnek az érettségi szintemnek, életkori sajátosságaimnak, akkor rá fogok érezni az olvasás ízére. És láss csodát: így is lett. A kötelezőket pedig még akkor is utáltam, amikor egyébként már gyakorló könyvmoly voltam.
A FELMÉRÉS EREDMÉNYE
Na de, csapjunk is bele a lecsóba! Elsőként azonban tisztázzuk: ahogy az várható volt, persze a minta nem egészen reprezentatív, de ez nem is baj, csak érdemes vele tisztában lenni. Ugyanis a több száz kitöltő 96%-a nő volt, legnagyobb részük a 18-40 év közötti korcsoportból, akik főként abszolút könyvmolyként határozták meg magukat. Tehát az alábbiakban elsősorban ennek a rétegnek a meglátásait és tapasztalatait fogjuk megismerni a kötelező olvasmányokkal kapcsolatosan.
 |
| Életkori megoszlás |
A KEDVENC KÖTELEZŐK
A kérdőívben vizsgáltam néhány klasszikus és „modernebb” kötelező olvasmányt, és arra voltam kíváncsi, hogy azok, akik elolvasták ezeket (vagy legalábbis megpróbálkoztak vele), milyen arányban tartották élvezetesnek az adott olvasmányokat. Érdekesség - de sajnos nem váratlan fordulat -, hogy azok a könyvek, amiket az olvasók legnagyobb arányban élveztek, meglehetősen kevés iskolában szerepeltek kötelezőkként, így tehát az alábbiak szerint alakul a kedvenc kötelezők toplistája:
1. ABIGÉL (az ezt elolvasók 75,9%-a jelölte, hogy kifejezetten tetszett neki) – ugyanakkor mindössze a kitöltők 19%-ának volt kötelező olvasmány
2. TÍZ KICSI NÉGER (az ezt elolvasók 75,6%-a jelölte, hogy kifejezetten tetszett neki) – ugyanakkor mindössze a kitöltők 10%-ának volt kötelező olvasmány
3. A KÉT LOTTI (az ezt elolvasók 70%-a jelölte, hogy kifejezetten tetszett neki) – ezt már a kitöltők 47%-a olvasta kötelező olvasmányként
4. HARRY POTTER (az ezt elolvasók 65%-a jelölte, hogy kifejezetten tetszett neki) – ugyanakkor mindössze a kitöltők 9%-ának volt kötelező olvasmány
5. ÁLLATFARM (az ezt elolvasók 63%-a jelölte, hogy kifejezetten tetszett neki) – ugyanakkor mindössze a kitöltők 10%-ának volt kötelező olvasmány
A LEGUTÁLTABB KÖTELEZŐK
Természetesen azt is vizsgáltam, hogy mik voltak azok a kötelező olvasmányok, amik kiemelkedően rossz olvasmányélményként maradtak meg, és ennek eredménye – nem meglepő módon – összecseng azzal is, hogy mik azok a könyvek, amiket a kitöltők semmiképp sem tennének a kötelező olvasmányok listájára - vagy legalábbis nem ennyire fiatal korban. Lássuk tehát a legborzasztóbb kötelező olvasmányélményeket:
1. A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI (ez volt az a könyv, amit a legtöbben kiemeltetek, hogy semmiképp sem adnátok fel kötelezőként, illetve ehhez kapcsolódnak a legrosszabb olvasmányélmények is: az olvasók 60%-a jelezte, hogy nagyon nem nyerte el a tetszését, ezzel szemben pedig mindössze 26,5% tartotta élvezetes olvasmánynak)
2. EGRI CSILLAGOK
3. ÁBEL A RENGETEGBEN
4. KINCSKERESŐ KISKÖDMÖN
5. Holtversenyben: AZ ARANY EMBER és LÉGY JÓ MINDHALÁLIG
MI KERÜLJÖN A KÖTELEZŐK KÖZÉ, ÉS MI AZ, AMI SEMMIKÉPP?
Na, és mik azok a könyvek, amiket a legtöbben jó kötelező olvasmánynak tartanátok? Elsőként is, fontos itt megjegyezni, hogy nagyon sok kitöltő jelezte: már alapjaiban nem ért egyet a kötelező olvasmányok rendszerének jelenlegi formájával, és inkább ajánlott olvasmányként javasolnának könyveket. Na de, ha mégis választani kéne olyan darabokat, amik mennének a kötelező - avagy ajánlott - olvasmányok listájára, az alábbiak lennének a befutók:
1. HARRY POTTER – nem meglepő módon toronymagasan a HP-t emelték ki legtöbben
2. KORTÁRS IRODALOM – rengeteg válaszadó nem konkrét könyvet ajánlott, hanem azt írta, fontosabb lenne, ha inkább modernebb, mai, érthető nyelvezetű könyvek közül kerülnének ki a kötelezők
3. SZABÓ MAGDA REGÉNYEI – leggyakrabban az Abigél, a Születésnap, az Álarcosbál, a Tündér Lala, és Az ajtó merült fel
4. A PÁL UTCAI FIÚK
5. ERICH KÄSTNER KÖNYVEI – elsősorban A két Lotti, de az Emil és a detektívek, A repülő osztály, Május 35. is gyakran felmerült
Ezeken kívül ugyancsak népszerű volt kisebbeknek az Egy ropi naplója sorozat, Fekete István és Lázár Ervin könyvei, Rumini, Percy Jackson, az Időfutár könyvek, A Végtelen Történet, a Narnia, Micimackó, Janikovszky Éva és Varró Dániel könyvei, nagyobbaknak pedig A kis herceg, Leiner Laura regényei, a Zabhegyező, Janne Teller: Semmi című regénye, Agatha Christie, Orwell (1984, Állatfarm), Az ember tragédiája, valamint Márai Sándor, Rejtő Jenő, Grecsó Krisztián regényei.
[Azt egyébként meg kell jegyeznem, hogy bár a HP rengeteg ajánlást kapott, olyanok is akadtak (többen is), akik viszont azt írták, ők semmiképp sem tennék a kötelező olvasmányok közé. Volt, aki meg is indokolta: „azért nem, mert nem szépirodalom”. Itt azért álljunk meg egy szóra: vajon tényleg arra lenne szükség általános iskolában (főleg az alsóbb osztályokban), hogy a gyerekek mindenáron szépirodalmat olvassanak? Nem lenne vajon fontosabb az, hogy inkább megmutassuk nekik, hogy milyen remek élmény lehet az olvasás? Mindenki döntse el.]
Arra a kérdésre, hogy mely könyvek azok, amiket a legtöbben semmiképp sem adnának fel kötelezőként, fentebb már választ adtam (A kőszívű ember fiai, Egri csillagok, Ábel a rengetegben, Kincskereső kisködmön, Az arany ember, Légy jó mindhalálig), ugyanakkor ezek mellett gyakran felmerült még az Antigoné, Odüsszeia, Iliász is, illetve általában véve a régies nyelvezetű, mai fiatalok számára nehezen érthető és/vagy depresszív, „lehoz az életről-típusú” könyvek. Sokan írták, hogy úgy ahogy van, le kéne cserélni az összes kötelezőt.
KELLENEK-E EGYÁLTALÁN KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK ÁLTALÁNOSBAN?
Arra a kérdésre, hogy egyáltalán kellenek-e általános iskolában kötelező olvasmányok, a válaszadók legnagyobb része (64%) azt mondta: igen, kellenek kötelező olvasmányok általános iskolában, DE a gyerekek inkább meghatározott könyvek csoportjából választhassanak olyat, ami közelebb áll hozzájuk. A második leggyakoribb álláspont (21%) szerint is legyenek kötelezők, de abszolút egyéni döntés kérdése legyen, hogy ki mit olvas, ehhez maximum segítséget nyújtsanak a tanárok. Mindössze 14% gondolja úgy, hogy a jelenlegi rendszer szerint legyenek bizonyos könyvek, amit kötelező jelleggel igenis minden gyerek olvasson el, a válaszadók 1%-a pedig teljes egészében eltörölné a kötelező olvasmányokat általános iskolában.
 |
| Kellenek-e kötelező olvasmányok általános iskolában? |
OKÉ, EZ ÍGY NEM JÓ, DE MI A MEGOLDÁS?
Az eddigiekből tehát leszűrhetjük, hogy meglehetősen nagy igény lenne arra, hogy a jelenlegi rendszert megreformálják. Jó, de mégis hogyan? Az a helyzet, hogy szívem szerint továbbítanám az egész anyagot az Oktatási Hivatalnak, valamint minden iskolának, és különösen az irodalom tanároknak, mert rendkívül tanulságos. Most azonban kiemelnék néhány meglátást, ami szerintem különösen érdekes, és/vagy gyakran merült fel.
12 ÉVESEKNEK EGRI CSILLAGOK?
Eszméletlenül sokan írták, hogy alapvetően nem maguk a kötelező olvasmányként kijelölt könyvek a problémásak, hanem az, hogy az esetek nagy részében ezeket nem abban az életkorban kapják meg a fiatalok, amikor valóban képesek lehetnek értelmezni és élvezni. Gyakran felmerült példaként az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai, a Kincskereső kisködmön, de még A kis herceg is. Sokan jelezték, hogy ezek egyébként jó könyvek, de sokkal később kellene ilyesmit olvasni, mert a gyerekek nagy része egész egyszerűen – életkorából fakadóan – nem igazán érti, ennél fogva pedig nem is tudja értékelni.
„KÖTELEZŐ” = AUTOMATIKUS ELLENÉRZÉSEK?
Ugyancsak többen jelezték, hogy már ott problémába ütközik a dolog, hogy „kötelező olvasmányként” hivatkozunk valamire, ami automatikusan elveszi a gyerekek kedvét az olvasástól, hiszen muszáj. Inkább arra kéne rámutatni, hogy miért lenne jó szórakozás egy-egy könyvet elolvasni, mit adna az a gyereknek, és NEM a tanárnak.
TÉNYLEG AZT KELL SZÁMON KÉRNI, HOGY MILYEN CIPŐ VOLT TOLDIN?
Azt is többen felvetették, hogy az olvasottak feldolgozásának formája is elrettentő: ahelyett, hogy olvasónaplót kéne írni abból, hogy melyik fejezetben mi történt, illetve olyanokból íratnának dolgozatot, hogy milyen cipője volt Toldinak (ez valóban megtörtént az egyik válaszadó családjában az elmúlt hónapban), inkább arra kéne helyezni a hangsúlyt, hogy mindezt játékos formában tegyék meg: az olvasónapló lehetne kreatív, a gyerekek akár rajzolhatnának is, és a cselekmény leírása helyett az olvasás közben felmerült érzéseiket, gondolataikat örökíthetnék meg. Sokan írták, hogy remek ötlet lenne, ha könyvklub szerűen dolgoznának fel egy-egy olvasmányt, esetleg mindenki felkészülhetne egy adott könyvből, amiből prezentációt tart a társainak, amelyben azt igyekszik bemutatni, hogy mit adott neki a könyv, miért ajánlja vagy sem.
KREATÍV KIEGÉSZÍTŐ PROGRAMOK, AVAGY KONTEXTUSBA HELYEZÉS
Érkeztek olyan ötletek is, hogy jó volna, ha egyéb programok is kapcsolódnának egy-egy olvasmányhoz, így kontextusba helyezhetnék az olvasottakat: például megnézhetnék a belőle készült filmet, esetleg színdarabot, hogy összehasonlítsák; felfedezhetnék a cselekmény helyszíneit, egyfajta vitaklubot tarthatnának, ahol mindenki érvelhet, hogy melyik oldallal ért egyet, ezáltal pedig a vitakultúra és kritikai érzék is fejlődne; esetleg lehetnének a könyvhöz kapcsolódóan projektek, tematikus napok.
TÚLBONYOLÍTJUK
A sokadik tök hasznos javaslat elolvasása után találtam szembe magam egy rövid, ám velős véleménnyel, ami rádöbbentett, hogy a legkézenfekvőbb megoldást sem ártana figyelmen kívül hagyni, azaz: kérdezzük meg a gyerekeket, hogy ők mit akarnak olvasni. Nyilván ez nem ilyen egyszerű, de azt hiszem, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy esetleg hasznos lehet, ha az érintetteknek is van némi beleszólása a dologba. Mindenesetre egyetértek abban, hogy érdemes lenne jobban bevonni a gyerekeket a döntésbe.
DIGITALIZÁCIÓ: A KÖNYVEK ELLENSÉGE?
Remek felvetésnek tartom, hogy foglalkozzunk azzal is, hogy milyen hatással van a mai digitális világ a könyvekre. Igen, már a mi időnkben is léteztek a fantasztikus „Kötelező olvasmányok röviden” nevet viselő kötetek, amik egy-egy olvasmány zanzásított verzióját tartalmazták (nálam ez időnként életmentő volt), de manapság még ennél is kevesebb erőfeszítéssel jár, ha ilyesmit keresünk, ezt el kell fogadni. A digitalizáció korában a hagyományos könyvek nem feltétlenül tűnnek érdekesnek a gyerekek számára, pedig akár fel is használhatnánk ezt a „a jó ügy érdekében”: akár egy e-book olvasó formájában, akár hangoskönyvekkel. Ahelyett, hogy ellenségként tekintünk a digitalizációra, és arra, hogy mennyire függnek tőle már a gyerekek is, inkább azt nézzük, hogyan lehetne a segítségünkre.
A fentieken kívül is érkeztek még érdekes felvetések, megoldási javaslatok, valamint pozitív és kevésbé pozitív mai tapasztalatok, ezekből szemezgetek még az alábbiakban:
ÖSSZESÍTSÜNK
Összességében tehát kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy igenis, fontos lenne foglalkozni a témával, igenis, ráférne a megreformálás, és igenis, itt az ideje belátni, hogy azok a kötelező olvasmányok, amik már több évtizede tartják magukat, nagyrészt alkalmatlanok arra, hogy a gyerekekkel megszerettessék az olvasást.
Véleményem szerint speciel A kőszívű ember fiai-Egri csillagok-Ábel a rengetegben-Kincskereső kisködmön-Az arany ember-Légy jó mindhalálig kombót úgy ahogy van, ki kéne venni a tananyagból, de minimum jó néhány évvel csúsztatni, mert ahogy láthatjuk: a felmérés alapján többet árt, mint használ. És nem, nem magukkal a könyvekkel van baj, hanem azzal, hogy rosszkor és rossz módon akarják ráerőltetni a gyerekekekre, ami ilyen formában kontraproduktív.
Sajnos nem vagyok tisztában azzal, hogy mekkora mozgástere van pontosan a tanároknak a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy azért valamennyi van, így tehát én elsősorban a tanárok (illetve döntéshozók, szakemberek) „edukációját” tartanám kulcsfontosságúnak. Már az is baromi sokat segíthetne, ha elolvasnák ezen felmérés eredményét...
Érdekes felmérés, az eredmények, amiket felmutat pedig nem meglepőek. Valami mégis sántít a konklúzióval. A magyartanárok képzetlenségében látod a hibát, holott a kérdőív kitöltői a 18-40 év közötti korosztályból kerültek ki. Ennek értelmében a többségük nem a mai oktatási viszonyokat tapasztalta meg, vagy legalábbis nagy eséllyel olyan magyartanára volt, akit még a rendszerváltás előtti idők termeltek ki. Hiányolom, hogy nem tájékozódtál a tanárképzés aktuális szemléleteiről, hiszen a fiatal generáció igényei és életkori sajátosságai, akárcsak a kortárs és szórakoztató irodalom, mind nagy hangsúlyt kapnak a fiatal tanárok gyakorlatában.
VálaszTörlésKedves fiatal magyartanár!
TörlésKöszönöm a meglátásodat. Sehol nem állítottam olyat, hogy képzetlenek lennének a tanárok. Mivel nekem nincs a jelenlegi rendszerről személyes tapasztalatom, így a kérdőív végén arra kértem a válaszadókat, hogy amennyiben van a mai viszonyokról közvetlen vagy közvetett tapasztalatuk, azt osszák meg velem, hogy így legyen nekem is fogalmam arról, hogy változott-e a helyzet. Nagyon sokan írták meg a jelenlegi rendszerrel kapcsolatos tapasztalataikat: a többségük szülő, akinek a gyerekét érinti jelenleg, de jelenlegi iskolások, családtagok, és tanárok is írtak. A többség azt jelezte, hogy nagyjából semmi nem változott, vagy csak minimálisan, ugyanakkor azt is láthatod, hogy azoktól is idéztem, akik pozitív tendenciákról számoltak be (lásd pl. a finn módszer szerint tanító fiatal tanár esetét, vagy a baglyos megoldást) – ebből ugyanakkor jóval kevesebb volt.
Én ezt a kérdőívet saját szabadidőmben, rengeteg energiát és sok-sok órát belerakva állítottam össze, nem azért, hogy azon pampogjak, hogy „milyen szar a rendszer”, hanem azért, hogy hasznunkra váljék, és mert kíváncsi voltam. Sajnálom, ha szerinted nem tájékozódtam megfelelően a tanárképzés megfelelő szemléleteiről.
Vártam már az eredményeket! Ahogy végig olvastam a posztot két dolog kívánkozott elő belőlem. Egyrészt, hogy Leiner Laura könyveit semmiképpen sem ajánlanám kötelező, vagy ajánlott olvasmánynak. Nem az a bajom vele, hogy nem szépirodalom, hanem, hogy vacak. Az én időmben volt még a Denise magazin, afféle tinilányoknak írt Romana. Hát, azok voltak olyanok, mint most L.L., csak nem könyv képében árulták őket. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy igenis fontos kérdés, hogy vajon tényleg csak hard core szépirodalmat kell-e kötelezőnek megtenni az iskolában. Pro és kontra is sok érv van.
VálaszTörlésA másik, ami eszembe jutott a poszt alapján, hogy érdemes lenne komplexebben feltárni az okait annak, hogy miért olvasnak keveset a mai gyerekek. Mert nagyon fontos, hogy mit kellene olvasniuk, de az a helyzet, hogy mást SEM olvasnak. Még L.L.-t vagy Percy Jacksont, sőt még a Ropit se olvassák tömegesen. A saját fiaim (12 és 11 évesek) számára a videók jelentik a legnagyobb hátráltató tényezőt. Ők nem elolvasnak egy cikket (mint én, pl), hanem megnéznek róla egy videót. Ha nem felsorolás jellegű egy poszt, vagy bármilyen írás (természetesen digitális formában), akkor már nem olvassák el. Akkor olvasnak, ha nem engedem, hogy a telefonjukat piszkálják. Akkor viszont az egyik nagyon sokat és szívesen olvas, a másik viszont akkor is csak a Ropi magasságáig emelkedik, max.
Egyszóval, a digitális tartalmak színvonala egyre alacsonyabban van, mivel (és NEM CSAK a gyerekek részéről!) az igény ez; így viszont nem nevelik arra a fiatalokat (és az idősebbeket sem), hogy kitartóan, odafigyelve olvassanak egy témában. Nem olvasnak el hosszú cikket, kell bele a kép, a lista, stb. Akkor hogyan várható el, hogy nekiálljanak egy EGÉSZ könyvet elolvasni?
Egyébként könyvtáros vagyok egy faluban, és az a helyzet, hogy nem állnak tömött sorokban az olvasók. Se a gyerekek, se a felnőttek.
Több hasonló poszt jó lenne!
Köszönöm, hogy megírtad a meglátásaidat! :)
TörlésLeiner Laurával kapcsolatban én sajnos nem tudok nyilatkozni, az a helyzet, hogy sosem olvastam tőle, ugyanakkor elég sokan írták a könyveit, így felkerült ő is a leggyakrabban ajánlott regények közé. (Én speciel sajnálom, hogy gyerekkori kedvencemet, Jacqueline Wilsont viszont senki nem ajánlotta, pedig rám anno az ő könyvei voltak nagy hatással, komoly szerepet játszott abban, hogy elindultam a könyvmolyság felé vezető úton.)
Nagyon jó felvetéseket írsz, sajnos én is úgy látom, hogy ijesztően sok fiatalt szinte kizárólag a videók motiválnak, ez pedig aggasztó. Abba is érdekes belegondolni, hogy vajon, ha "az én időmben" is ennyire mindennapjaink része lett volna az internet (és nem a betárcsázós-20 percet kell várni, mire betölt bármi is típusú), akkor vajon ma mennyire olvasnék?
Úgyhogy köszönöm a magvas gondolataidat, igyekszem több hasonló jellegű posztot is hozni! :)