Könyvértékelő: Mark Twain - Ádám és Éva naplója

Mark Twain – Ádám és Éva naplója

[Extracts from Adam’s Diary, Eve’s Diary; More Extracts from Adam’s Diary, Eve’s Diary, Part II.]

Kezdjünk ezzel az alapműnek mondható könyvvel. Ámbár igen aprócska könyvről van szó, így talán maradjunk inkább annál, amit maga a mű is mond magáról: egy napló. (Pontosabban kettő.)

Ez egy rövidke, ám annál kacagtatóbb és rendkívül kedves és szívmelengető regény napló. Mark Twain remekül nyúlt egy olyan témához, amely akár vaskalapos megközelítéssel egészen „mélyvallásos” irányba is elmehetett volna, de - hál'Isten (haha) - nem tette. Könnyed hangulatával és sziporkázó vallomásaival mind Ádám, mind Éva karaktere nagyon is szerethető és emberközeli. A könyv viszi magával az olvasót, mint a kedvenc húsz perces sorozataink, észre se vesszük és már a végére is értünk – ami mondjuk nem nehéz, hiszen a mű is nagyjából „20 perces” a maga nem egész 80 oldalával.

Kinek ajánlanám? Bárkinek. És mindenkinek! Ugyanis mint fentebb említettem, ez nem egy komoly lélektani mű, ugyanakkor mégis olyan témákhoz és oly módon nyúl, ami már Ádám és Éva idejében is, és mind a mai napig örök és aktuális: a férfi és a nő közötti kapcsolat. Nem romantikus-nyálas értelemben. Ilyen rémesen egyszerű ez. Ó, és mégis mennyire bonyolult! A vicces félreértések, a különböző meglátások, ellentétek, a nemekre jellemző sajátosságok fanyar humorral kezelt megjelenítése. Mégis olyan finoman, nem a képünkbe erőszakoskodó módon történik mindez, hogy megemelem kalapom Mark Twain előtt. A könyvben vegyesen kaphatunk ízelítőt mind Ádám, mind Éva naplójából is. Igazán frappánsan és életszagúan jelenik meg, hogy ugyanazt a szituációt mennyire másként tud látni egy férfi, illetve egy nő. Ezáltal nem csupán szórakoztató történetet kap az olvasó, de  - mint a mesékben -, egyfajta tanulságot is levonhatunk. 

Nagyjából kortól függetlenül (azért nyilván nem érdemes egy 8 éves gyereknek adni), és határozottan nemtől függetlenül olvastatnám el mindenkivel. Még az olvasni nem szeretőkkel is (bár ez számomra továbbra is egy értelmezhetetlen „faj”, de tudom, hogy nem csekély létszámban léteznek ide tartozó egyedek), hiszen nyelvezetében roppant egyszerű – mint egy férfi -, ám mégis szépirodalmi módon igényes, amit el is várhatunk, ha meghalljuk Twain nevét.

Szóval: olvassátok Ádám és Éva naplóját! Ígérem, nem fogjátok megbánni. Na és persze – SPOILER?- az utolsó mondatával sikerült Mark Twainnek az addig vidáman és kacagva dagadó, egyszerű, gyermeki szívembe a kegyetlen valóság tőrét a semmiből beledöfnie és jól megforgatnia. Na kérem, így kell elérni, hogy az ember – a legtisztább értelemben – egyszerre sírjon és nevessen. Ügyes!

5/5