Sarah Addison Allen – A barackfa titka
[The Peach Keeper]
Mára jöjjön egy könnyed kis „limonádé” könyv - nyálas helyett a bájos kategóriából. A barackfa
titkára leginkább azért figyeltem fel, mert egészen jó értékeléseket olvastam róla,
többször is elém került, így felkeltette az érdeklődésemet. Azt már az elején
elárulhatom, hogy ez a könnyedség szerencsére nincs hatással az igényességre,
nem von le az irodalmi értékéből.
Szeretném megragadni az alkalmat és pár szót szólni a
borítóról is: szerintem egyrészről igazán szép lett, másrészről pedig remekül sikerült eltalálni a hangulatot, amely végigkísért az olvasás során. Pont ugyanezt
nyújtja a könyv is. Kedves, virágos, könnyű, romantikus, szellemes, és leheletnyit rejtélyes. Határozottan nem fekszi meg a gyomrot. :)
Na de nézzük is, mivel állunk szemben: a főszereplő a
harmincas éveiben járó szingli, Willa Jackson, aki egy amerikai kisvárosban,
Walls Of Waterben éli mindennapjait egy biopamutra szakosodott sportruházati
bolt vezetőjeként. Őszinte leszek: a karaktere számomra, hogy is mondjam… kissé
egysíkú. Nem tudtam sem megkedvelni, sem nem megkedvelni. Túlságosan semleges,
nem igazán sikerült hova tennem. Adott egy cinikus, kissé kiábrándult
hölgyemény, akinek egykor jómódban élt családja, azonban már két generációval
korábban anyagi romlásba dőltek. S bár neki ehhez nem igazán lehetett
közvetlenül köze, mégis mintha képtelen lenne ezt feldolgozni. Utálja a várost,
nem kifejezetten kedveli a lakóit sem, a helyi nőegyletet pedig természetesen
mélységesen lenézi és megveti. Milyen izgalmas. Az élet azonban váratlanul úgy
hozza, hogy éppen a nőegylet vezetőjével, Paxton Osgooddal (akiről egyébként
először azt hittem, hogy férfi) lesz kénytelen együttműködni, ugyanis
nagyanyáik közös múltra tekintenek vissza. Én pedig továbbra sem értem, hogy
nekik ehhez konkrétan mi közük van.
Paxton karaktere bevallom, szimpatikusabb számomra, bár első
„ránézésre” ugyancsak elcsépeltnek tűnhet: a jómódú és gyönyörű fiatal lány,
aki mellesleg a nőegylet vezetője, de persze kiderül, hogy nem minden olyan
varázslatos, mint amilyennek látszik. Szegényke tele van komplexusokkal, ami
nem is csoda, ugyanis – hiába jár már ő is a harmincas éveiben- a kedves anyuka
következetesen lelki terrornak veti alá, emiatt pedig kénytelen még mindig a
szülei birtokán élni.
Ha pedig mindez nem volna elég, már el is jutottunk a
következő szereplőnkig, Sebastianig, aki iránt Paxton plátói érzéseket táplál,
ami további agóniák okozója, ugyanis a férfinek igencsak kérdéses a szexuális
beállítottsága.
Aztán ott van még a másik Osgood, Paxton ikertestvére,
Colin, aki szintén a városkában nőtt fel, ám jelenlegi státusza szerint aktív világjáró.
Természetesen ő is csodaszép a maga férfias módján, és nyilván neki is vannak - bár másfajta - komplexusai. Most azonban hazatért Walls of Waterbe és szépen lassan egyre közelebb kerülnek
egymáshoz Willával.
Adott tehát a négy szereplő, akiknek közös a múltja és
különböző irányba tartanak. Legerőteljesebben talán a romantikus vonal kerül
előtérbe. Ám amitől mégis kiemelkedik ez a regény, az az, hogy ezen mégis képes túlmutatni. Ugyanis ezt a viszonylag semmitmondó, de azért mégsem túlzottan
klisészerű szerelmi szálat megspékeli az írónő egy csipetnyi (de tényleg nem
több) krimivel. Ugyanis az Osgood birtokon a felújítások közepette váratlanul egy csontváz bukkan fel,
a két lány pedig kezdi beleásni magát a dolgokba, amelyek egészen két
generációval ezelőttig vezetnek vissza. Itt aztán sok minden megkérdőjeleződik, de vajon mennyit képes elviselni a barátság, meddig tart a lojalitás, és mikor válik az ellenségből barát?
Túl sokat nem kell várni a regénytől, de kétségtelenül
nagyszerű kikapcsolódást nyújt. Nem vártam azt, hogy tövig lerágom tőle a
körmeimet, ahogyan azt
sem, hogy kifejezetten fordulatos sztorit kapok. De mégis egy kedves, szépen
megírt történet kerekedett, szimpatikus helyszínen, némi mondanivalóval - és úgy alapból élvezhető az egész. Nem
álltatok senkit, én ezt kizárólag női olvasóknak ajánlanám, vagy furcsa
ízléssel megáldott férfiaknak esetleg. Ha valami könnyed olvasmányra vágytok
egy nehéz nap végén, akkor viszont ne habozzatok.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése