A sárga téglás út végén tündérmese helyett zsarnokság vár ✦ Gregory Maguire: A boszorkány

Óz világa nagy kedvencem, legyen szó akár a klasszikus, szó szerint mesebeli Ózról, akár egy kifordított, a tündérmeséktől a legtávolabb álló Óz-történetről - mint például a Dorothynak meg kell halnia, vagy épp Gregory Maguire ezen regénye. Vannak, akik úgy gondolják, hogy egy ismert mese „újraírása” mintegy megszentségteleníti az eredeti történetet azzal, hogy kifordítja önmagából, és rámutat arra, hogy a jóságos tündér valójában egy szociopata zsarnok, a közutálatnak örvendő ’gonosz’ voltaképp ugyanolyan esendő ember (vagy bármilyen lény), mint mi vagyunk, a varázslényekkel benépesített színes világ mögött pedig egy kegyetlen elnyomó rendszer áll.

A trükkös borító, amiért odáig vagyok.

Gregory Maguire regénye egyébként nem új, eredetileg 25 éve, 1995-ben jelent meg, nálunk pedig 11 éve jött ki az egészen zseniális fordítás (amelyet Pék Zoltán neve fémjelez) az azóta már megszűnt Kelly Kiadónál, és – egyébként teljesen mellékes, senkit nem érdeklő tényként beszúrva – annak ellenére, hogy anno mindent tűvé tettem egy példányért, csupán néhány napja, egy rejtélyes sugallat hatására vettem végül kézbe, és kis túlzással le se tettem, amíg végig nem olvastam.

Merthogy imádtam!

A regény elején található térkép nagy segítségünkre van, ugyanis keresztül-kasul beutazzuk Óz birodalmát, olvasás közben pedig célszerű időnként visszalapozni, hogy megnézzük, épp merre barangolunk.

Több szempontból is igazán grandiózus olvasmányélmény volt. Ha felcsapjuk az elején található, Óz birodalmát bemutató térképnél (ahol olyan beszédes nevű helyszíneket találhatunk, mint például A Skalpok-hegység, Sohazöld, vagy épp Mohahabos), már sejthetjük, hogy ez bizony nagy utazás lesz. Méghozzá nem csupán térben, hanem időben, érzésekben, rendszerekben, eszmékben is.

GREGORY MAGUIRE UGYANIS ARRA VÁLLALKOZOTT, HOGY AZ L. FRANK BAUM EREDETI TÖRTÉNETÉBEN HÁLÁTLAN MELLÉKSZEREPRE KÉNYSZERÍTETT GONOSZ NYUGATI BOSZORKÁNY, AZAZ ELFABA ÉLETTÖRTÉNETÉT HELYEZI KÖZÉPPONTJÁBA, ANNAK ÁTGONDOLÁSÁRA KÉSZTETVE AZ OLVASÓT, HOGY VAJON A ’ROSSZ’ TÉNYLEG ROSSZ, ÉS A ’JÓ’ TÉNYLEG JÓ?

Mitől lesz valaki rossz vagy jó? Vagy mindnyájan csupán esendő emberek vagyunk, akik hisznek valamiben, akik valamilyen értékrend szerint cselekednek?

A csodás kis részletektől nem csupán kifejezetten igényes, hanem nagyon is szerethető a könyv.

Amellett, hogy Elfaba tragikus személyes történetét végigkövetjük - elejétől a végéig -, távolabbi perspektívát is kapunk: Óz birodalmában ugyanis komoly propagandagépezet működik, a zsarnoki Varázsló pedig azon dolgozik, hogy az Állatok (így, nagybetűvel, ők ugyanis nem szimplán állatok, hanem emberszerű, beszélő, gondolkodó élőlények) jogait megnyirbálja, és egyre jobban kiterjessze hatalmát. A gyermekkora jelentős részét a megvetett Kvarangyországban töltő, zöldbőrű Elfaba igazságérzete azonban igen erős, és már kamasz éveitől kezdve küzd az elnyomó rendszer ellen a maga eszközeivel, mélységesen felháborítják az elitista Smaragdváros közepén trónoló Varázsló totalitárius rezsimeket idéző módszerei.

A Gonosz Nyugati Boszorkány szerepét magára öltő Elfaba mellett olyan ismerős szereplők élettörténetébe is bepillantást nyerhetünk hosszabb-rövidebb időre, mint Elfaba húga, a Gonosz Keleti Boszorkány, Glinda, a Jó Északi Boszorkány (aki korábban a Galinda nevet viselte, és Maguire története szerint az Állatokat ért súlyos jogfosztásból fakadó szolidaritásból változtatta az eredeti történetből ismert Glindává), vagy épp a forgószél által Kansasből lepottyantott Dorothy.

A FANTASYT, TÁRSADALOMKRITIKÁT, FEJLŐDÉSREGÉNYT ÉS MEGKOCKÁZTATOM: SZÉPIRODALMAT VEGYÍTŐ - ÉS NEM MELLESLEG ROPPANT IGÉNYES - KÖTET IGAZI CSEMEGE AZOKNAK, AKIKET ÍGY, VAGY ÚGY, DE VONZ ÓZ VILÁGA, SZERETIK A MESE-ÁTIRATOKAT, VAGY CSAK SZIMPLÁN SZERETNEK KÉTELKEDNI, SZERETIK ÁRNYALTABBAN, TÖBB OLDALRÓL MEGKÖZELÍTVE LÁTNI A DOLGOKAT.

Bár a regénynek eredetileg született folytatása is, amely a szerintem zseniális Son of a Witch címet viseli, magyar fordítása (eddig) sajnos nem jelent meg, ugyanakkor mindenkit megnyugtatnék: ez az égvilágon semmit nem von le A boszorkány élvezeti értékéből, ez így is egy teljesen komplett, kerek egész történet. Kizárólag azért sajnálom, hogy nem olvashatom a folytatást, mert nagyon élveztem elmerülni ebben a groteszk, kifordított, mégis valahol nagyon realisztikus világban. Mindenesetre én lennék a legboldogabb, ha valamelyik kiadó felkarolná...

„Elfaba mintha állat és Állat között lett volna, valami, aminek van élete, de nem Élete. Volt benne valami várakozás, de nem megérzés... mi is? Mint egy gyerek, akinek azt mondják: szép álmokat, pedig még sosem álmodott. Faragatlanságnak is lehetne nevezni, de nem a társasági értelemben, hanem inkább úgy, mintha a természet nem végzett volna teljes munkát Elfabán, mintha még nem sikerült volna azonossá tenni önmagával.”

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊