2019 könyvekben ✦ Az év abszolút kedvenc olvasmányai és egyéb izgalmak (évzáró összegzés)

Nos igen, ez az év is eltelt, aminek őszintén megmondom: örülök. Ennek örömére idén is összeszedtem mindenféle izgalmas és kevésbé izgalmas infót az idei olvasmányaim kapcsán (is), és a szokásos évzáró filozofálgatás sem maradhat el.

Sok-sok remek könyv és néhány személyes gondolat várja a gyanútlan olvasót 2019 utolsó blogposztjában.

ENNYI KÖNYVET OLVASTAM IDÉN

Ez az a része az évzáró összegzésnek, amelyet idén rendhagyó módon kihagyok. Ennek egyetlen oka van: szerintem nagyon rossz irány, hogy ennyire a számok és a „teljesítmény” bűvöletében élünk. Nem ezek számítanak - mindenkinek kizárólag saját magához szabad viszonyítania és saját magának kell megfelelnie.

AZ ÉV 10+3 KEDVENC OLVASMÁNYA

Már tavaly sem sikerült csak 10 kedvenc könyvet összegyűjtenem, így idén is egy kis „csavarral” hozzácsaptam a listához még három könyvet – meglátjátok, hogy miért.

(A legtöbb könyvről már értékelés is felkerült, ezeket a képekre kattintva találjátok.)

10. Michelle Obama: Így lettem

Annak ellenére, hogy kifejezetten nem szeretem az önéletrajzi könyveket, Michelle Obama méltán népszerű kötetének nem volt kérdés, hogy a kedvenceim között a helye. Bár mindig kedveltem az Obama famíliát, olyan különösebben nem érdeklődtem irántuk, az Így lettem azonban azonnal belopta magát a szívembe. Michelle Obama őszinte és közvetlen stílusa garantálja az olvasmányosságot, kifejezetten pozitív volt arról olvasni, hogy milyen mértékben felvállalja a gyengeségeit és hibáit, milyen nehézségekkel kellett és kell a mai napig szembenéznie. Ez a könyv bizonyítja, hogy hétköznapi csodák márpedig léteznek.

9. Csepelyi Adrienn: Belemenés

Csepelyi Adrienn könyve 2019 legmeglepőbb olvasmányélményei között is előkelő helyen szerepel, de nem csupán meglepett, hanem egyenesen az abszolút kedvenceim közé is berúgta magát. (Már így bocs az erőltetett „szóviccért”.) Egész egyszerűen azért, mert az írói stílusát nem lehet nem szeretni. Megrögzött drukkereknek alapmű, de emellett focikedvelőknek és a futballt nagy ívben kerülőknek egyaránt jó szívvel ajánlom Csepelyi Adrienn nem mindennapi focikönyvét.

8. Sheila Heti: Változások könyve

Teljesen biztos vagyok benne, hogy EZ a legmegosztóbb könyv a listán, és azt kell mondjam, abszolút helye van utálni és imádni egyaránt Sheila Heti - finoman fogalmazva is - roppant furcsa „regényféleségét”. Nálam értelemszerűen utóbbi valósult meg, méghozzá egyenesen annyira imádtam, hogy az év kedvencei közé is bekerült. Már a témáját tekintve is tabunak számít: egy nő, aki saját elhatározásából nem akar gyereket vállalni. Mondjuk én őszintén nem tudom, hogy ez miért annyira felháborító sokak számára, szerintem ez mindenkinek a saját, személyes döntése, mindenesetre kétségtelen, hogy Sheila Heti egy eleve kifejezetten érzékeny témát abszolút határokat feszegető módon tárgyal szokatlan szerkezetű, ám véleményem szerint mégis igen olvasmányos, és legfőképpen - kedvenc kifejezésemmel élve - rendkívül elgondolkodtató könyvében.

7. Sally Rooney: Normális emberek

Bár nem annyira, mint a Változások könyve, de azért a Normális emberek is meglehetősen megosztja a közvéleményt. Azt pedig megállapíthatjuk, hogy nálam nem mindig ugyan, de többnyire a megosztó könyvek pozitív olvasmányélményként csapódnak le – és  nem volt ez másképp Sally Rooney esetében sem. A regénnyel ugyanis vagy sikerül azonosulnunk, de akkor nagyon, vagy nem, és akkor jó eséllyel csak idegesíteni fog. Nálam előbbi következett be, ennél fogva kifejezetten értékeltem azt, hogy egyszerűségében van a mélysége. Nem akar meghatni, mégis időnként szívfacsaró a maga nagy igazságaival.

6. Søren Sveistrup: A gesztenyeember

Søren Sveistrup skandináv pszichokrimije ugyancsak helyet kapott az év legmeglepőbb olvasmányai között is, mindemellett olyannyira sikerült meglepnie, hogy - mint az látható - 2019 abszolút kedvencei között is igen előkelő helyre küzdötte fel magát. Ennek egyetlen oka van: élek-halok az okos, ügyesen felépített, komplex, de mégis követhető, lélektanilag pontos, feszültségteli, és minél elvetemültebb pszichothrillerekért és krimikért. Az már csak bónusz, ha még skandináv is. A gesztenyeember esetében pedig minden stimmel, tipikusan az a könyv, amit le sem akar bír rakni az ember.

5. Csernus Imre: Egy életed van

Csernusról mindenkinek van véleménye. És Csernusnak mindenről van véleménye. Nekem sosem volt különösebben szimpatikus a pasi, nem is olvastam korábban tőle, mindig inkább tartottam azt a bizonyos két (vagy inkább több) lépés távolságot. A sors - na meg a Jaffa Kiadó – azonban úgy hozta, hogy részt vehettem a könyv sajtóbemutatóján, és hatalmas meglepetés ért. Nyilvánvalóan Csernus is elért az életének egy olyan szakaszába, amikor „nyugalomra talált”, nem akar földbe döngölni, és ez tökéletesen érezhető a könyvén is. Az Egy életed van leginkább egyfajta „füveskönyvre” emlékeztet, nagyon közvetlen, olvasmányos, laza stílusban, tele nagy igazságokkal, amelyekkel jó eséllyel mi magunk is tisztában vagyunk, de Csernus egy csokorba fogja, és közérthetően, gondolatébresztő módon tálalja ezeket, miközben arra ösztönöz, hogy hahó, ébredj fel, és a hamuval teli, puszta létezés helyett kezdj el végre igazán élni – mert csak egy életed van.

4. Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

2019 egyik legnagyobb könyvsikere kétségtelenül az Ahol a folyami rákok énekelnek volt. Sokan már automatikusan menekülnek az „agyonhájpolt” könyvek elől, de kár lenne pusztán ezért nem esélyt adni Delia Owens rendkívül különös hangulatú regényének, amely garantáltan elvarázsolja a gyanútlan olvasót a maga természetes szépségével. Owens egyrészről zseniálisan ír, másrészről egy elképesztően szerethető, nagyon eredeti, és meglehetősen monumentális történetet rittyentet. Az Ahol a folyami rákok énekelnek egy fantasztikus, abszolút szépirodalmi igényességgel megírt regény, amely érdekes egyvelege kriminek, fejlődésregénynek, és természettudománynak.

A DOBOGÓSOK

3. Michel Bussi: Fekete vízililiomok

A Fekete vízililiomok egy álomszerű impresszionista lélektani krimi – középpontban egy festői francia falucskával, gyilkossággal, Monet-val, női sorsokkal, szenvedéllyel, és persze sok-sok festészettel. A regénynek kétségtelenül nagyon egyedi, nagyon franciás stílusa van, amely nálam abszolút betalált, hiszen toronymagasan kiemelkedik a tucatkrimik végtelen sorából. Bussi elképesztő precizitással nyúl az emberi lélekhez – mind a cselekmény, mind az olvasók szemszögéből, mindeközben pedig egészen elképesztő atmoszférát teremt. Olvassátok el bővebben az értékelésemet ITT.

2. Tayari Jones: Egy amerikai házasság

Tayari Jones regénye nem csupán a képzeletbeli „könyvek, amelyeket minden nőnek el kellene olvasnia” listámon szerepel, hanem egyértelműen a legjobbak között is helye van. Tayari Jones egy nagyonsokidézőjelbetett „szerelmi háromszög” történetét meséli el nekünk, amelyet végigkövetve remek képet kapunk az emberi természetről, arról a sok fájdalomról és túláradó boldogságról, amelyet a szerelem és a barátság adhat. Tayari Jones rendkívül olvasmányosan ír, az írói stílusa véleményem szerint hibátlan, azonnal beszippantott a könyv, és nehezen tudtam letenni, holott néha úgy éreztem, mintha a regény kitépné a lelkem, és kissé megtaposná, mielőtt visszateszi a helyére. És mondom ezt a lehető legjobb értelemben.

1. Margaret Atwood: Testamentumok

Az év egyik legjobban várt olvasmánya idén az abszolút kedvencnek is bizonyult. A Szolgálólány meséjének egyfajta folytatása számtalan díjat bezsebelt, és azt kell mondjam, hogy joggal. Az egy dolog ugyanis, hogy a Testamentumok egy zseniálisan felépített, gondolatébresztő regény, amelyet valóban élmény olvasni, emellett azonban baromi fontos a témája is, remekül bemutatja az elnyomó rezsimek működését, amely ilyen formán egyfajta vészharangot is megkongat. Kifejezetten mozgalmas és cselekménydús, szinte filmszerűen peregnek az események lelki szemeink előtt. Számomra tipikus esete a letehetetlen könyvnek.

+ 3 KEDVENC

Satoe Tone: Pipó utazása

Számomra az év legszebb könyve a Pipó utazása, amelynek érdekessége, hogy nagyon rövidke, szöveg alig van benne, és nagyjából nettó két és fél perc alatt „el lehet olvasni”. Ez azonban egy nagyon különleges könyv. Satoe Tone fantasztikus, álomszerű illusztrációi simogatják az ember lelkét, számomra abszolút terápiás könyv, amelyet mióta megkaptam, majdnem minden este átlapozok lefekvés előtt.
Főszereplőnk Pipó, a kisbéka, aki elveszítette álmait, és útra kel, hogy egy kedves kisbáránnyal felfedezzék az álmok világát. Ahogyan Pipó, úgy maga a történet is egészen törékeny, fátyolszerű, amely az érzékekre hat. Nem gyerekkönyv, nem felnőttkönyv – egyszerűen „csak” egy rendkívül különleges képeskönyv.

Maja Lunde: Hónővér

Az év legmeghatóbb könyve kategóriáját egyértelműen a Hónővér nyerte, amelytől garantáltan a legszőrösebb szívű olvasók is (f)elolvadnak. A Pipó utazásához hasonlóan Maja Lunde csodálatosan illusztrált képeskönyvét sem nevezném gyerekkönyvnek, sokkal inkább érettebb tizenéveseknek és felnőtteknek szól. Gyász, barátság, család – ezeket a spoilermentes címszavakat emelném ki. Karácsonyi történet ugyan, de az ünnep inkább egyfajta keretet szolgáltat, és az esszenciája adja a történet mondanivalóját, amely kifejezetten mély. Annak ellenére, hogy a karácsonyi időszaknak már vége, érdemes most is elolvasni a könyvet, vagy már beszerezni jövőre, megígérem, hogy nem bánjátok meg.

Christelle Dabos: Bábel emlékezete

A tükörjáró-sorozat harmadik részének is egyértelműen itt a helye, annak ellenére, hogy a poszt megírásakor még nem értem a végére. Ha még nem ismernétek a könyvsorozatot, ki ne hagyjátok, mert szó szerint cs-o-d-á-l-a-t-o-s: elvarázsol, beszippant, magával ragad. Dabos egy elképesztően kreatív és eredeti világot alkotott, amire ráfoghatjuk, hogy ifjúsági meg azt is, hogy fantasy, de valójában ezeket a besorolásokat mind meghaladja, és az olyan szkeptikusok szívébe is simán belopja magát, mint amilyen én is vagyok, akit amúgy az előbbiekben említett egyik műfaj sem hoz lázba. Sőt.

Ha hangulatokban gondolkozom, akkor leginkább talán az Incarceronhoz hasonlíthatnám, de emlékeztet némileg Az Ékkő, vagy a Hervadás világára is - csak sokkal élvezhetőbb és kreatívabb kiadásban -, némi Harry Potteres beütéssel. Összességében azonban tényleg egy kifejezetten izgalmas és új dolgot kapunk, amire azt kell mondjam, abszolút jogosan nyert több irodalmi díjat.

AKIK MAJDNEM FELFÉRTEK A KEDVENCEK LISTÁJÁRA

Mindig annyira nehezen sikerül 10 (+3) könyvre redukálni a kedvencek listáját, idén is remek olvasmányélményekkel gazdagodtam, így úgy érzem fairnek, ha megemlítem még, hogy mely könyvek voltak azok, amelyek nagyon közel álltak ahhoz, hogy felkerüljenek az abszolút kedvencek listájára:

 

 

 

 

 

 

LEGNÉPSZERŰBB BLOGPOSZT

Hatalmas meglepetés és öröm számomra, hogy az idei év legnépszerűbb blogposztja a Könyvtasi projekt bemutatkozója volt.

LEGNÉPSZERŰBB POSZTOK INSTAGRAMON

Úgy tűnik, továbbra is tarolnak a cicás posztok, emellett pedig legnagyobb örömömre a könyvtasikat is szerettétek. 

ÉVZÁRÓ GONDOLATOK

2019 finoman szólva sem volt egyszerű év számomra. Különösen a második fele, és még inkább az utóbbi ~3 hónap. Nem tudom, ebből mennyit lehetett észrevenni, nagyon megritkultak a posztok is, rengeteg lemaradásom lett.

Ugyanakkor minden nehezebb időszak sok új felismerést is hoz, nem volt ez másképp nálam sem. Összességében tehát hálás vagyok a nehézségekért is, mert úgy érzem, hogy tanulok belőlük. Például azt, hogy el kell engednem a görcsös ragaszkodást az eredeti terveimhez, mert néha muszáj irányt váltani.

Így tehát nem fogom azt a fogadalmat tenni, hogy gyakoribbak lesznek a posztok.

Nem fogom megígérni, hogy minden egyes elolvasott könyvről be fogok számolni.

Eddig sem tettem, és ezután sem fogok minden megkeresésre igent mondani, amelyekre viszont igen, azok miatt nem lesz lelkiismeret-furdalásom.

Nem fogok mások elvárásaihoz igazodni. 

Nem fogom szanaszét szakítani magam, mert van egy határa a kapacitásomnak, amellyel ebben az évben visszaéltem.

Ígérem viszont, hogy odafigyelek arra a bizonyos belső hangra, amelynek elválaszthatatlan részei a könyvek, az irodalom, az olvasás szeretete. Ez az, aminek sosem fogok hátat fordítani. Maradok, és továbbra is – a magam módszereivel – hol aktívan, hol kevésbé láthatóan, de azon dolgozom, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet:

könyvek nélkül lehet ugyan élni – de minek?

Kívánok minden kedves olvasómnak és véletlenül idetévedt látogatónak pontosan olyan újévet, amilyenre a lelke mélyén vágyik.

Daniella