A leghangulatosabb generációs regény ismerős helyeken játszódik ✦ Finy Petra: Marlenka (+ 7 kulisszatitok)

Tudjátok, vannak azok a regények, amelyek nem feltétlenül a cselekményével fogják meg az embert, hanem a hangulatuk az, amely egészen egyedülálló. A Marlenka pont ilyen: olyan olvasmányélményt ad az olvasónak, amelyet garantáltan nem felejtünk el egyhamar. A bőrünk alá kúszik, miközben lágyan simogat és facsarja a szívünket egyszerre - mi pedig elmerülünk ebben a keserédes atmoszférában, és nem is nagyon akarunk szabadulni.

De mit is értek „generációs regény” alatt? Nem, nem egy tipikus családregényt. Inkább azt mondanám, hogy ha Orvos-Tóth Noémi, az Örökölt sors szerzője regényírásra adná a fejét, na – szerintem – az is valahogy így nézne ki. Egy szó, mint száz: a Marlenka egy nagyon érdekes fúzió, amelynek középpontjában az a kérdés áll, hogy hogyan határozza meg életünket a múlt. Nem (csak) a mi személyes múltunk, hanem őseink egykori élete, azok a traumák, amelyeket még szüleink, nagyszüleink szenvedtek el - sokszor azelőtt, hogy mi egyáltalán világra jöttünk volna.

A Marlenka középpontjában az a kérdés áll, hogy hogyan határozza meg életünket a múlt. | fotó: Rod Long (Unsplash)

AMELLETT, HOGY GENERÁCIÓS REGÉNY, EGYÚTTAL IDENTITÁSTÖRTÉNET: VÉGIGKÍSÉRHETJÜK SZEREPLŐINK ÚTKERESÉSÉT, AZT A FOLYAMATOT, AMELY SZÉP LASSAN MEGMUTATJA, HOGY MERRE VAN A HELYÜK A VILÁGBAN, HOGYAN TUDNAK TOVÁBBLÉPNI ÉS ELKEZDENI VALÓBAN ÉLNI.

A történetnek van egy jelenkori szála, melynek főszereplője a címadó Marlenka, egy idős asszony, aki egy városmajori cukrászda-virágbolt tulajdonosa. A nőnek három felnőtt gyermeke van, és mindnyájan komoly traumákat hordoznak, mentális problémákkal néznek szembe, és próbálnak rájönni, hogy számukra mit jelent az élet, mi jelenti a boldogulás kulcsát. Időként azonban visszaugrunk a múltba, egészen a negyvenes évekig, hogy fokozatosan megértsük a jelent – azt, hogy mi okozza a traumákat, miért ennyire megtört a család.

A könyv számos ismerős helyszínre kalauzolja az olvasót, miközben követjük szereplőink sorsának alakulását. Finy Petra igazi természetrajongó, amely regényében is érezhető: olyan tisztelettel és odafigyeléssel festi le a városmajori miliőt, a szereplőinket körülvevő természetet, hogy garantáltan az olvasóra is átragad a lelkesedés.

A természet, és különösen a virágok is fontos szerepet töltenek be a történetben. | fotó: Ester Marie Doysa (Unsplash)

Joanne Harris Csokoládé-sorozatának szerelmesei számára (is) ajánlom Marlenkát, némileg hasonló jellegű atmoszférában merülhetünk el itt is. Csodálatosan hangulatos leírások tarkítják ezt a könnyednek nem nevezhető, ellenben fájóan jól eső történetet. Lassú, elmerülős esték tökéletes kiegészítője.

7 kulisszatitok a Marlenka kapcsán

Végezetül megkértem Petrát, hogy áruljon el néhány érdekességet, „kulisszatitkot” a regénye kapcsán, hiszen mindig érdemes kontextusba helyezni magát a történetet. Lássuk is ezeket!

→ Gyerekkoromban a becenevem Kavics volt, akár a történet főszereplőjének. Petra ugyanis azt jelenti, kőszikla, a kicsi kőszikla pedig majdnem kavics.

→ A Vigyél úgy, mint vittél c. fejezet alapját egy családunkban használt mondat adja. A helyszín pedig, a Tihany-Gödrös felé ereszkedő, keskeny, lépcsős ösvény gyerekkorom kedves helyszíne. Ha Tihanyban járok, elkerülhetetlen, hogy elérzékenyüljek.

→ A Marlenka név természetesen megidézi a híres desszertet, melynek diós változatát imádom golyóformában. De ennél fontosabb, hogy a két nagymamám nevét olvasztottam bele képzeletben.

→ Érthetetlen okból rettegek a kutyáktól, pedig nagyon kedvelem őket. Egyetlen kutyától nem féltem soha: apámék golden retrieverétől, akinél okosabb, érzékenyebb és emberlelkűbb állatot nem ismertem még. Az ő kedves lényét írtam bele a regénybe, Sárkány és Medve alakjába.

→ Ebben a regényemben talán kevesebb madár jelenik meg, mint a szövegeimben szokott, de azért is itt akad. A férjem madárgyűrűző, így a családi fertőzöttség elkerülhetetlen volt: a lányaim és én is közelebbről megismertük a természetet az ő révén.

→ Maria Callas azért szerepel a történetben, mert ő az egyik kedvenc énekesnőm. A La mamma morta című dalát vagy ezerszer meghallgattam. Marlenka énekesnői karrierje pedig szintén családi történet: a nagymamámnak olyan hangja volt, hogy szétfeszítette volna az Opera falait, de nem engedték énekelni. Zongorázni én is tanultam hét évig, gyakran leülök játszani és énekelni.

→ Fülöphöz hasonlóan én is szoktam néha a napfénybe mártott arccal álmodozni. Vagy gondolkodni. Hasonlóan relaxatív állapotba kerülök, ha vonaton utazom, és a suhanó tájat figyelem. A legjobb verseim, szövegeim ilyenkor születnek.

 „Vannak kérdések, amiket évekig gyávák vagyunk feltenni, aztán amikor végre kibukkannak belőlünk, már rég tudjuk a válaszokat. Vannak válaszok, amiket évekig formálgatunk magunkban, hogy amikor nekünk szegezik a kérdést, biztosan a tökéletes szavak jöjjenek ki belőlünk, aztán amikor felelni kellene, mégis hebegünk. Vannak kérdések, amiket ennek ellenére fel kell tenni. És válaszok, amiket ennek ellenére meg kell adni.”

4/5

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊