Természetesen a korábbi évekhez hasonlóan idén sem fog elmaradni a
szokásos évzáró könyves összegzés,
benne 2019 kedvenc olvasmányaival, de arra gondoltam, hogy ezúttal külön listát
érdemelnek a legmeglepőbb olvasmányélmények is. Mert bizony az idei év (is)
tartogatott meglepetéseket bőven.
Ha kíváncsiak vagytok 2019 - különböző okok miatt - legmeglepőbb
könyveire, nézzétek meg a szigorúan
szubjektív listámat.
És egy kis „spoiler”: a listán
akadnak bizony olyan darabok is, amelyek nem csupán a legmeglepőbbek közé
kerültek, hanem bizony az abszolút kedvenceket összegyűjtő listán is
találkozhattok majd vele az év utolsó napján...
11. Ian Morgan Cron & Suzanne Stabile: Úton önmagunkhoz
Az Úton önmagunkhoz kis mérete ellenére meglepően jó „bevezető könyv”
azoknak, akik egyelőre még nem igazán tudják, mi fán is terem az enneagram – ami voltaképp személyiségtípusok ősi modelljét
jelenti. Bár az enneagram tudománya jóval összetettebb, ez a kis kompakt könyv
mégis remekül elmagyarázza az alapokat, felkelti az érdeklődést, és nyújt
néhány kapaszkodót mind önmagunkkal, mind másokkal kapcsolatban. Szívből tudom
ajánlani azoknak, akinek fontos az önismeret
és az empátia fejlesztése. (Igazából szívem szerint mindenkinek a kezébe
nyomnám.)
10. Sarah Baxter: Szent helyek
Az év egyik utolsó olvasmányának is
a listán a helye. A Szent helyek
ugyanis csendben megbújik a sikerkönyvek mögött a maga szerénységével. Hiszem,
hogy ez a könyv csak azokat „találja meg”, akiknek igazán szükségük van rá.
Érdekessége, hogy nem egyszer kézbe vettem már egészen a megjelenésének első
pillanataitól kezdve, de azontúl, hogy konstatáltam, hogy mennyire szép,
igényes kiadvány, valahogy mégsem fogott meg – egészen néhány hónappal
ezelőttig, amikor hirtelen rádöbbentem, hogy nekem azonnal kell ez a könyv. Komolyan, szinte elemi erejű felismerés
volt ez, és azt gondolom, hogy ez pont azért történhetett így, mert egy olyan
életszakaszba jutottam, amikor pontosan erre a könyvre volt szükségem.
Sarah
Baxter szó szerint csodásan illusztrált
könyve lelki és spirituális utazásra
invitál. Nem egy klasszikus útikönyv, nem feltétlenül kell, hogy mindenáron
meglátogassuk a felsorolt helyeket, sokkal inkább egyfajta lelki utazás ez.
Ahogy a fülszöveg nagyon pontosan megfogalmazza: „a tudatnak gyógyír, a léleknek
erő” – ezt tudja ez a kétségtelenül minden elemében lenyűgöző kiadvány.
9. Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Megrögzött krimi és thriller
rajongóként azt kell mondjam, egyre nehezebb engem lenyűgözi ebben a
kategóriában. Iszonyat háklis tudok lenni, ha csak egyetlen elem nem stimmel,
már kiakadok: túl kiszámítható a csattanó, lélektanilag nincsenek helyén a
karakterek, túlságosan unalmas-vonatott a történet, túl rövid/túl hosszú, túl
valami. Szóval na, nem egyszerű. Nem lehet mindenki Jo Nesbø vagy J.D. Barker
(de említhetném a kevésbé ismertek közül a Hjorth & Rosenfeldt szerzőpárost
is), de az a helyzet, hogy Søren Sveistrup jött, és ledöntött a lábamról A gesztenyeemberével.
Hihetetlenül erős és fordulatos könyv (a
durvább kategóriából), kellő komplexitással, mégis követhető marad a történet.
Engem abszolút meglepett, nem számítottam rá, hogy egy ennyire zseniális
könyvet veszek a kezembe.
8. Kepes András: Istenek és emberek
Kepes András tavaly megjelent
könyvének már csak azért is a listán van a helye, mert alapvetően elég rossz
kritikákat kapott (Molyon például jelenleg mindössze 76%-on áll), számomra
mégis rendkívül pozitív élmény volt. Egyrészről
imádtam olvasni, másrészről nagyon élveztem az aktuálpolitikai utalásokat benne.
Mivel első Kepes olvasmányom, így nincs összehasonlítási alapom a korábbi
írásaival, és azt gondolom, hogy itt talán ez a döntő momentum. Állítólag ez
nem egy olyan „Kepeses” regény. Én
ezt nem tudhatom, és nem is akarom összehasonlítgatni, mindössze annyit tudok,
hogy rendkívül élveztem a könyvet, és mindenféle előzetes elvárások nélkül
javaslom elolvasásra – méghozzá csak azoknak, akik szeretik a
csipkelődős aktuálpolitikai utalásokkal gazdagon tűzdelt, amolyan
„kikacsintgatós” jellegű olvasmányokat, amelyekben nem magán a cselekményen van
elsődlegesen a hangsúly, hanem inkább a beszélgetéseken.
7. Marta Breen & Jenny Jordahl: Nagyszerű nők
A Nagyszerű nők már akkor meglepett, amikor a Cser Kiadótól Molnár
Kata a figyelmembe ajánlotta. Hiszen ez nem más, mint egy norvég feminizmustörténeti
képregény. Bizony, már önmagában felkapja erre az ember a fejét, és az
a puszta tény, hogy mindezt Magyarországon megjelentették, egy – sajnos –
szinte már-már bátor vállalkozássá is teszi.
A könyv maga egyébként nagyjából
azt hozta, amit az előzetes infók alapján vártam. Hangulatos illusztrációk, erőteljes színek, időnként némi humorral megszórva.
6. Lars Joachim Grimstad: Napkirály
Ismét egy norvég könyv, méghozzá
ezúttal egy társadalomkritikával
tűzdelt, skandináv ifjúsági kalandkrimi, hangyányi sci-fi beütéssel. Erre
nem voltatok felkészülve, ugye?
De bizony, ilyen is létezik.
Lars Joachim
Grimstad már az Eltűnt gyerekek című könyvével is
bizonyította, hogy az ifjúsági könyvek kategóriáját is bőven lehet még
feszegetni, miközben mégsem lesz sem erőltetett, sem sok, egyszerűen csak –
felnőttek számára is – nagyon is szerethető. A Napkirály tökéletes választás mind gyerekeknek, mind könnyed, jópofa kikapcsoló olvasmányként felnőtteknek is. Igen, én rendkívül élveztem, és egy pillanatig sem éreztem azt, hogy a szerző hülyének nézné a gyerekeket, csak azért, mert gyerekek. Ha pedig ezzel még nem győztelek meg titeket, akkor felhívnám a figyelmet arra is, hogy maga Jo Nesbø ajánlja a kötetet a borítón - ez már azért elég jó ajánlólevél, nem?
5. Rose Tremain: Gustav-szonáta
Lágy,
mint egy dallam, bizsergető, mint a tavaszi szellő, kedves, mint egy jó barát,
és fájdalmas, mint a mindent felemésztő szerelem. Leginkább olyan, mint egy régi képeslap, aminek valóban története van.
Ezt írtam anno a Gustav-szonátáról.
Ez egy meglepően szerethető és olvasmányos
regény, amelybe félve kezdtem bele a II. világháborús téma miatt, de annál
nagyobb meglepetést jelentett, ugyanis ez
még véletlenül sem egy tipikus világháborús könyv – aminek én kifejezetten
örültem. A Gustav-szonáta is azon
könyvek közé tartozik, amelyek mintha finoman simogatnák az ember lelkét,
miközben nem akarnak hatásvadász módon meghatni, nem kényszerítenek
állásfoglalásra, mindössze végtelenül óvatosan hoznak közel hozzánk egy hosszú
éveken átívelő, de mégsem monumentális történetet. Egy történetet, amelyet
mintha állandó zongoraszó kísérne.
4. Andrea Owen: Hogyan ne érezd magad sz*rul
Újabb könyv, amelybe félve kezdtem
bele, ugyanis rengeteg semmitmondó – sőt, gyakran kifejezetten kártékony –
„önismereti-önfejlesztő” könyv van a piacon, és első blikkre Andrea Owen könyve
sem tűnik ezeknél jobbnak. Szerencsére azonban adtam neki egy esélyt, és igen,
ki nem találnátok: meglepődtem. A könyv ugyanis meglepően sokkal jobb, mint
vártam: hasznos kis segítség
lehet, ha valóban
elhatározza az ember, hogy ideje néhány idegesítő, önromboló szokáson
változtatnia. A könyv remekül rámutat arra, hogy alapvetően ez a sok kis
apróság (amikkel valószínűleg tisztában vagyunk, csak még sosem gondoltunk
igazán bele) mekkora hatással lehet az életünkre, és nem feltétlenül nagy
dolgokon múlik az életminőség – és a közérzetünk – javulása.
Ez a könyv nem
világmegváltó nagy dolgokról szól, és nem is ezt ajánlanám egy komoly mentális
problémákkal küzdő embernek. Ugyanakkor egy kellemes, olvasmányos, gondolatébresztő könyvecske azok számára, akik
úgy döntöttek, hogy szép lassan elkezdenek foglalkozni a mentális egészség
kérdésével.
3. Tasmina Perry: A lánykérés
Ó, mekkora tévedésben van az, aki a
cím és a borító alapján egy tucat romantikus regényre számít. Na, én is
pontosan ekkora tévedésben voltam, amíg bele nem kezdtem a könyvbe. A lánykérés ugyanis egy meglepő módon mindenféle nyálasságot nélkülöző,
olvasmányos, szívszorítóan szép, ugyanakkor fájdalmas történet a jelen és a
múlt összefonódásáról, szerelemről, és magáról az életről.
Csodálatos
történet, amelynek szerintem sem a borítója, sem a címe nem adja vissza, hogy
micsoda értékeket rejt. Az év legelső olvasmánya volt, aminek nagyon örülök,
ugyanis kifejezetten erős, megdöbbentő, és csodás kezdése volt ez az évemnek –
pont ilyet kívánok mindenkinek.
2. Csepelyi Adrienn: Belemenés
Van néhány dolog az életben, ami
rendkívül távol áll tőlem, és ezek között is előkelő helyen szerepel a foci.
Ennek ellenére nem csupán elolvastam egy
focis könyvet, de még volt pofám élvezni is. Méghozzá roppantul! Igen,
ennyire tud írni Csepelyi Adrienn. Egyébként nem csak velem van a „baj”:
leteszteltettem a könyvet anyukámmal is, akit – ha ez egyáltalán lehetséges –
még nálam is kevésbé hoz lázba a foci, és ő is lelkesen nyilatkozott a
könyvről, szóval elhihetitek: a Belemenés
tényleg egy jó könyv.
Csepelyi Adri egyébként valóban nagyon tud írni, és ha
túl nagy ugrás lenne számotokra rögtön egy focis könyv, akkor kezdésnek olvassátok
írásait a WMN-en, a Facebook oldalán, vagy épp Instagramon, ugyanis könnyed,
vicces, és komoly, gondolatébresztő témák vegyesen előkerülnek nála (nem, nem
csak foci), azonban mindegyiket öröm olvasni.
1. Johanna Sinisalo: A Nap Magja
Bár biztos voltam benne, hogy
Csepelyi Adrienn könyvénél meglepőbb olvasmányélményem már nem lesz az évben -
pedig még januárban olvastam a Belemenést
-, nem egész egy hónappal év vége előtt mégis jött egy könyv, ami mééég nagyobb
meglepetést okozott: igen, ez A Nap Magja.
Teszem is fel rögtön a kérdést: miért nem hallottam én még erről a könyvről?
Miért nincs ez előkelő helyen minden könyvesboltban? Miért, miért, miért?
A Nap Magja ugyanis nem csupán
elképesztő koncepciója miatt érdemelne nagyobb (vagy egyáltalán bármilyen)
figyelmet, hanem azért is, mert a meghökkentő téma mögött fontos kérdések
húzódnak. A könyv baromi érdekes
keveréke alternatív történelemnek, sci-finek, társadalomkritikának és lélektani
regénynek. Szerintem simán ott lenne a helye Huxley Szép új világa, vagy akár Orwell 1984-e mellett, azzal együtt, hogy más irányból, másként közelít
meg valahol nagyon hasonló kérdéseket. Ha csupán egyetlen könyvet olvastok el
erről a listáról, az legyen ez.
A Szent helyeket egyszer-kétszer már én is a kezembe vettem, most a bejegyzésedre hatására megnéztem, pont féláron van a Libriben, szóval le is csaptam rá. :)
VálaszTörlésDe jó, látod, még a sors is így akarta. ;)
TörlésDaniella
Kedves Tizkicsikonyv Blogger, az olvassbele.com szerkesztője, Bedő J. István vagyok. Érdekelne a munkásságod, meg az, hogy szoktál-e hosszabban írni. Minden egyebet megbeszélhetnénk az olvassbele@gmail.com-on, vagy a FB-n. Barátsággal BJI
VálaszTörlésKedves István,
Törléskérlek a tizkicsikonyv@gmail.com email címen vedd fel velem a kapcsolatot.
Köszi,
Daniella
Már csak nálad vadászok az új könyvekre. Most fejeztem be a Gusztav szonátát. S jön a többi.... köszönöm 🙏😍
VálaszTörlésDe jó, köszönöm a visszajelzésedet! :) Remélem, Neked is tetszett a Gustav-szonáta!
Törlés