A dán Hygge
és a svéd Lagom után már alig vártam,
hogy megérkezzen a finnek életmódkönyve, a Sisu
is – és az a helyzet, hogy nem is okozott csalódást, pedig picit tartottam ám
attól, hogy hány bőrt lehet még lehúzni a skandináv életszemléletről. A Sisu azonban valahogy nagyon megfogott
bennem valamit, végre kézzelfoghatóvá tett egy olyan dolgot, amit korábban csak
éreztem, de nem igazán tudtam nevén nevezni.
Ez a valami pedig egyfajta érdekes keveréke a
makacsságnak, kitartásnak, lelki erőnek, és adott esetben valami emberfeletti
erőnek. A sisu jellemzője, hogy nincs folyamatosan jelen az életünkben, hanem
csak bizonyos élethelyzetekben, szituációkban lobban fel bennünk, amikor
különösen nagy nehézséggel kell szembesülnünk. Ez mindenki számára mást jelent,
lehet ez akár „csak” egy szimpla vizsgaszituáció, vagy valami sokkal eget
rengetőbb dolog, ez már egyénileg dől el, ugyanis mindenki számára más jelent
akadályt. Ennek az akadálynak a legyőzésében segít ez a finnek által sisunak
elnevezett érzés, aminek jellemzője, hogy miután sikerült leküzdenünk a
problémát, gyakran utólag visszatekintve alig értjük, hogyan voltunk rá
képesek.
A könyvecske a Lagomhoz
hasonlóan kézikönyv jellegű, meglehetősen apró, és gyakorlati tanácsokkal is
ellát bennünket, azontúl, hogy bemutatja a finn kultúra jellemzőit. Engem
egyébként meglepett a könyv, sokkal jobban tudtam vele azonosulni, mint vártam,
a finn oktatási rendszerről szóló rész pedig az egyik kedvencem volt, ebből
aztán valóban lehetne mit tanulni.
Részletesebben a könyvről a Hygge // Lagom // Sisu
összehasonlító posztban írtam, ezt
>>ide<< kattintva olvashatjátok.
„A bölcs ember hallgat, amikor nincs értékelhető mondanivalója.”
4.5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése