Fene se gondolta volna, mikor először kézbe vettem
Caleb Carr könyvének szép új kiadását, hogy itt bizony alighanem újabb
kedvencet fogok avatni – mégis valami ilyesmi történt. A regény ugyanis nem
csak terjedelmében figyelemreméltó, hanem a sztori szempontjából is.
Hihetetlenül komplex, izgalmasan felépített, és rettentően olvasmányos.
A könyvet annak apropójából adta ki ismét az Agave
Kiadó, hogy nemrég elkészült a történet alapján a The Alienist c. sorozat – a könyv befejezése után el is kezdtem
nézni egyébként, szintén tudom ajánlani! -, én pedig igen hálás vagyok ezért,
ugyanis máskülönben valószínűleg nem került volna a kezembe Carr nagyszabású
remekműve.
A történet az 1800-as évek legvégén játszódik, méghozzá
New Yorkban, és ennek egyszerre nyomasztó és izgalmas hangulata igen hamar
bekebelezi a gyanútlan olvasót, amelyet csak fokoz a különböző karakterek
szerethetősége – nem is tudnék kedvencet választani, bár azért kiemelném a kor
szellemiségére fittyet hányó, erős női szereplőt, Sara Howardot, akivel nem
volt nehéz azonosulnom.
Na de előreszaladtam. Szóval igen kemény volt az élet
ekkoriban New Yorkban, csak úgy tobzódunk a korrupcióban, szexuális
perverziókban, erőszakban, mocsokban, de még ezek közül is kiemelkedik egy
megrázó gyilkosságsorozat: az elkövetőnk ugyanis kifejezetten a női ruhába öltözött kisfiú-prostituáltakat
(akikre igen nagy volt az igény ekkoriban) gyilkolássza halomra, méghozzá a
lehető legkegyetlenebb módokon, brutálisan megcsonkítva és megalázva őket.
A rendőrség azonban nem igen foglalkozik az elkövető
kézre kerítésével, pedig hamar kiderül, hogy gyilkosunk bizony nem csupán
egyszeri ámokfutást rendezett. De mi állhat a rendőri passzivitás hátterében?
Lehet ennek köze ahhoz, hogy az áldozatok bevándorlók?
Egy kis csapat úgy dönt, hogy annak ellenére, hogy a
város vezetősége határozottan elutasítja az ügyben történő nyomozást, mégis
utánajárnak a dolognak. Nyomozógárdánk élén a magyar származású dr. Laszló
Kreizler áll, akinek szakterülete az elmebetegség és olyan modern nézeteket vall,
amelyeknek köszönhetően a társadalom igen jelentős részének szemében ő a megtestesült Antikrisztus, én azonban imádtam a pasit. Mellé szegődik a Times riportere, Moore
– aki egyébként a narrátorunk -, egy testvérpár a rendőrség berkeiből, akik
ugyancsak nyitottak az innovatív gondolkodásra, valamint a korábban már
említett Sara Howard, aki a rendőrség első női munkatársa. A nyomozást titokban
a rendőrség vezetője, Theodore Roosevelt teszi lehetővé, ugyanis elhatározta,
hogy megreformálja a korrupt hivatalt, és újfajta módszerekkel próbálja
megtisztítani a szakma berkeit.
A nyomozás során nagyon
részletes bepillantást kapunk a gyilkosságok pszichológiai hátterébe – ez a
rész azok számára, akik nem érdeklődnek a pszichológia iránt, akár unalmas is
lehet, de számomra rettentően érdekes volt -, és igen aprólékosan fejtjük meg
gyilkosunk személyiségét és motivációit. Közben persze nincs hiány izgalomból
és akcióból, egyik fordulat követi a másikat, kis csapatunknak pedig komoly
akadályokkal kell megbirkózniuk – fizikai és lelki értelemben egyaránt.
A könyvet az első pillanattól kezdve imádtam olvasni,
és szerencsére egész sokáig ki is tartott. Carr a regény terjedelmében sem
finomkodik, több mint 500 sűrűn teleírt oldalt kapunk, amiért egyre hálásabbak
leszünk, ahogy belemélyedünk a sztoriba – legszívesebben ki se lépnénk belőle.
A regény alapján készült sorozat is végtelenül igényes
lett egyébként – ugyanakkor szerintem mindenképp érdemes előbb a könyvet
elolvasni -, nem mellesleg pedig Budapesten forgatták! Itt bepillanthattok a
kulisszák mögé:
„Nem mintha ez volna a kedvenc fegyverem – tette hozzá Sara, s újra a muffba rejtette a pisztolyt. – De hát… – sóhajtott akkorát, hogy halvány bőrű mellkasa láthatóan megemelkedett a mélyen kivágott ruhában – mégiscsak az operába készülünk, nemde?”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése