Tűzzel vagy hamuval teli az életed? ✦ Könyvértékelő + (terápiás) interjú Csernussal

A Jaffa Kiadó jóvoltából részt vehettem az új Csernus könyv, az Egy életed van sajtóbemutatóján. Amikor meghívtak, még abban sem voltam biztos, hogy bele fog férni, hogy elmenjek – és abban sem, hogy egyáltalán akarok-e. Végül azonban úgy alakult, hogy eljutottam a bemutatóra, és – bár nem gondoltam volna -, ezzel egy nagyon fontos lépést tettem az életemben.

Még nem olvastam korábban Csernustól, azonban köztudott, hogy egy nagyon megosztó figura, én sem igazán tudtam őt hova tenni, azontúl, hogy tartottam tőle. Hiszen mindenki ismeri a „megmondós” stílusát. Az utóbbi évek azonban megtanítottak arra, hogy tudatosan tágítsam a komfortzónámat olvasmányok terén, és a jól bevált, kényelmes témákon kívül adjak esélyt más jellegű könyveknek is, ha „megszólítanak”. Szóval az nem volt kérdés, hogy eljött az ideje, hogy megismerkedjek Csernus írásával, és a bemutató előtt 2 nappal kaptam is egy sajtópéldányt belőle, amelyet még aznap elkezdtem. És szinte le sem tudtam tenni. Ennek köszönhető az, hogy végül mégis úgy döntöttem, hogy márpedig akkor is időt szánok arra, hogy részt vegyek a sajtóbemutatón. A könyv ugyanis – bár a bemutatóig nem értem a végére, csak majdnem – felért egy pozitív értelemben vett seggberúgással, amelyre utólag már látom: igen nagy szükségem volt.

Az embert felemésztik a mindennapok, ha nem figyel a tudatosságra, és ez frusztrációval tölti el, ami meg még több frusztrációt szül. Folyamatos aggodalmaskodás, hogy merre tart az életem, hogyan tovább, mit várnak el tőlem mások, és én mit várok el magamtól. Rohadt fontos embernek hisszük magunkat, akinek ezer meg egy dolga van, és a fontosságunkat akkor tudjuk kellően megmutatni a külvilágnak, ha folyamatosan rohanunk. És akkor jön Csernus, és azt mondja: hahó, te most azt hiszed, hogy így valóban élsz? Na, akkor gondolkozzunk csak el egy kicsit, nézzünk csak a tükörbe, és figyeljük meg, hogy tudunk-e mosolyogni. És az ember csak ül, és érzi, hogy mennyire, de mennyire hajlamosak vagyunk csupán látszólag élni.

A bemutatón Mörk Leonóra beszélgetett Csernus dokival az új könyvről, ami engem csak még lelkesebbé tett, a végén pedig hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy ideje szembenézni a pasival, hiszen rengeteg kérdésem lenne. Szét fog elemezgetni mindeközben? Igen. Túlélem? Igen. Szóval akkor gyerünk.

CSERNUS INTERJÚ

Sok szó esik az új könyvedben a vidéki és városi élet összehasonlításáról. Jól gondolom, hogy mintha nyugodtabb lennél, mióta vidékre költöztél? Egyáltalán lehet-e boldog a városi ember?

CS.I.: Nyugodtabb vagyok mindenképp. Hogy lehet-e boldog a városi ember? Ez egy nagyon jó kérdés... Sokkal nehezebb dolga van a városi embernek, az biztos. A városban élőket sokkal több inger éri, napi szinten programokkal bombázzák őket, nem tudnak igazán elvonulni, a lehetőségek tárháza végtelen, és állandóan kell valami figyelemelterelés. Mert ha nincs, akkor egyedül maradunk, jön a magány, ami ijesztő, mert szembenézést jelent. Városban sokkal könnyebb elterelni a figyelmünket erről, folyamatosan stimulálni az agyunkat az állandó programokkal, bulizással, vásárlással, munkával, szexxel. Ezzel együtt lehetséges, hogy boldog legyen a városi ember, de kőkeményen meg kell küzdenie érte, ehhez azonban elengedhetetlen a tudatosság. Csak a tudatos városi ember lehet boldog.

Tehát tudni kell nemet mondanunk?

CS.I.: Igen, mindenképp. Hitelesnek kell maradnunk önmagunkhoz.

És honnan tudhatjuk, hogy épp azért mondunk valamire nemet, mert hitelesek vagyunk magunkhoz, vagy csak azért, mert mondjuk lusták vagy gyávák vagyunk?

CS.I.: Ezt hívják felnőttségnek. A felnőtt ember tisztában van ezzel, meg tudja különböztetni.

Ezek szerint rengeteg „látszólagos felnőtt” él köztünk, akik járhatnak akár az ötvenes éveikben, valójában mégsem felnőttek?

CS.I.: Pontosan. A felnőttség nem korfüggő.

Létezik arra valamilyen módszer, hogy képesek legyünk elérni a valódi felnőttséget, hogy hitelesen, tudatos emberként éljünk?

CS.I.: Természetesen léteznek módszerek. Le kell ülni, és átgondolni, listázni a félelmeinket. Ez az első lépés. Ha összeírtuk, utána rangsoroljuk őket: alulra kerüljenek a legkevésbé ijesztő félelmeink, a tetejére pedig azok, amelyektől leginkább rettegünk az életben. Aztán szépen kezdjünk el alulról haladva dolgozni ezeken.

A sorrend a sikerélmény miatt fontos?

CS.I.: Így van. A legkevésbé ijesztő dolgokkal kell kezdeni, hogy legyen sikerélményünk, majd lépésenként haladni felfelé.

A könyvedben többször szó esik arról is, hogy a skandináv országokban élők a legboldogabbak, Magyarország azonban rendre a lista végefelé kullog. Ennek mi lehet az oka? Gondolod, hogy a skandinávok a félelmeikkel is hatékonyabban küzdenek meg?

CS.I.: Igen, hatékonyabban. A skandináv országokban élők sokkal természetesebben élnek, más a mentalitásuk. Ők rendszerint valóban élnek, nem csak úgy csinálnak, mintha élnének, ahogy Magyarországon sokan. Majd ha lemész a lépcsőn, figyeld meg az asztaloknál ülőket, milyen sok embernél látni, hogy amit mutat magából, az csupán felvett manír, milyen kevesen hitelesek önmagukhoz. (megjegyzés: a beszélgetés a Villa Bagatelle-ben zajlott)

Annak nem lehet köze a skandinávok boldogságához, hogy sokkal inkább jellemzi őket az anyagi biztonság, mint a magyarokat? Az északi országokban köztudottan nagyobb jólétben élnek az emberek, míg Magyarországon sokan tényleg egyik napról a másikra próbálnak boldogulni.

CS.I.: Szerintem nem függ össze a kettő. Számtalan példa van arra, hogy a jómódúak tele vannak szorongással, nem élnek hitelesen, nem mernek boldognak lenni, és fordítva.

A közhangulat befolyásolhatja az egyéni boldogságunkat?

CS.I.: Befolyásolhatja, ha nem vagyunk magabiztosak. Amit tenni tudunk, az az, hogy a saját mikrokörnyezetünket alakítjuk, arra figyelünk.

És ha valaki annyira nem érzi így jól magát, hogy külföldre költözik?

CS.I.: Az más kérdés. Az ember időnként úgy érzi, hogy új kihívásokat akar maga elé állítani. Én simán ellettem volna még Budapesten, fogadtam volna továbbra is a pácienseket, hallgatom a mentőautó szirénázását. Tudtam volna ezt folytatni. De nem akartam, másra vágytam, új kihívásra, hogy hitelesen élhessek, én ezért költöztem vidékre. Azt a kérdést kell feltennünk, hogy hol érezzük otthon magunkat?

Szó esik párkapcsolatokról is – gondolod, hogy ha már kialudt a tűz, azt újra fel lehet lobbantani? Lehet dolgozni ilyen formában egy kapcsolaton, vagy ha kihűlt a szerelem, el kell engedni?

CS.I.: Lehet dolgozni a párkapcsolaton természetesen. Az azonban elengedhetetlen, hogy mindkét fél ugyanannyira akarja, hogy mindkét fél szeressen.

A könyved elején rögtön a betegségről esik szó. Minden betegség mögött pszichés ok áll? Az olyanok mögött is, amelyek akár egészen kiskorunktól kezdve velünk vannak, mint például, ha valaki fejfájós?

CS.I.: Nem gondolom, hogy minden betegség mögött pszichés ok áll. Fontos feltérképezni, hogy genetikailag mit hordozunk magunkban, ugyanis azok a betegségek, amelyek a szülőben, nagyszülőben ott vannak, voltak, azokat mi is hordozzuk magunkban. Kérdés, hogy előjön-e, ez pedig rajtunk múlik. Ha nem figyelünk oda ezekre a dolgokra, ha szorongunk, elfojtjuk az érzelmeinket, nem élünk hitelesen, nem hallgatunk a megérzéseinkre, ezek a dolgok elő tudják hozni belőlünk a betegségeket. A fejfájás pedig olyan, hogy mindössze az esetek  nagyjából 10 %-ában áll mögötte pszichés ok, mégpedig az, hogy az ember túlzott elvárásokat támaszt saját maga elé, amelyeket képtelen teljesíteni... ugye-ugye? (megjegyzés: igen, tökéletesen ráérzett)

Mit tanácsolnál annak, aki úgy érzi, hogy a könyved elolvasása után tényleg „rendbe akarja kapni” az életét, önazonosan akar élni? Hogyan álljon neki az ember?

CS.I.: Mindenképp foglalkoznunk kell a félelmeinkkel, mert azok gátolják, hogy tudatosan éljünk. Ne csak a félelmeinket listázzuk, hanem a vágyainkat is. Aztán kezdjük el tudatosan dolgozni ezeken a félelmeken, és meg fogjuk látni, hogy ez automatikusan hozza magával azt is, hogy a vágyaink valósággá válnak. Merjük megfogalmazni és megélni az érzéseinket, kimondani a gondolatainkat, sírni, nevetni, és nem poshadni egy szar kapcsolatban, csak azért, mert az kényelmes.

Gyerünk, olvasd el a könyv utolsó két mondatát (*kezembe nyomja a könyvet*): „Van olyan élet, amely teli van tűzzel, és van olyan, amelyben sok a hamu. Te melyiket éled?” Na, te melyiket éled?

Én? Talán amolyan parázs fázisban vagyok...

CS.I.: Nem, ne magyarázkodj. Melyiket éled?

Amelyben sok a hamu.

CS.I.: Pontosan. És itt kezdődik a dolog: hogy szembenézel vele. Mert ami miattad van, hogy nem azt az életet éled, amire vágysz, hogy nem élsz önazonosan, azon ki fog tudni változtatni?

Én.

CS.I.: Így van. Innen indul az egész.

A KÖNYVRŐL

Az Egy életed vant olvasni számomra olyan érzés volt, mint amikor egy olyan ember osztja meg velünk a gondolatait, aki valóban eljutott az életében arra a pontra, ahol megtalálta a saját belső békéjét.

NEM AZ AGRESSZÍV, ODAMONDÓS CSERNUS, HANEM A TOVÁBBRA IS KÍMÉLETLENÜL ŐSZINTE, UGYANAKKOR VÉGTELENÜL EMBERI, NYUGALOMRA LELT CSERNUS GONDOLATAIT OLVASHATJUK.

A stílusa közvetlen, könnyen emészthető, ám fontos, hogy a mondanivalót valóban emésztgessük, átgondoljuk, időt szánjunk rá.

Érdekes a könyv szerkezeti felosztása is: az év 12 hónapja szerint van fejezetekre tagolva, és minden hónaphoz hozzárendel valamilyen jelenséget, érzést. Hiszen az ember nem csak úgy van egy légüres térben, hanem fontos, hogy a természettel harmóniában éljünk. A hónapok ugyanis hatással vannak ránk, az a kérdés azonban, hogy hagyjuk-e, hogy külső körülmények határozzák meg, hogyan érezzük magunkat, vagy hajlandóak vagyunk ellenkezés helyett ebben a harmóniában, a természetben létezni. A hasonlatok, a természettel való párhuzamba állítás pedig hamar rájövünk, hogy valójában annyira evidens, mégsem jutott volna az ember eszébe. Hát basszus, nem igaz, hogy már megint igaza van ennek az embernek... És tényleg. Tegye fel a kezét: ki az akire, még rá szokott törni nyár végén, az ősz beköszöntével egyfajta melankolikus érzés? Ki az, aki egész évben arra vár, hogy minél gyorsabban véget érjen a tél, hogy eljöjjön a tavasz, és még inkább a nyár? Na és miért lehet ez így?

Nos igen, az Egy életed van kétségtelenül szembenézésre sarkallja az embert. És ellenkezhetünk, magyarázkodhatunk, élhetünk félszívvel – de minek?

Csernus Imre új könyve, az Egy életed van várhatóan június közepén jelenik meg a Jaffa Kiadó gondozásában.

➯ Még több könyves tartalomért kövess INSTAGRAMon és FACEBOOKon is! 😊