Hogy mikor olvasd el Michelle Obama könyvét?
Ha úgy érzed, hiányzik némi motiváció az életedből, és a hagyományos életmód könyveket inkább kihagynád.
Ha szimpatikusnak találod az Obama családot.
Ha nem találod szimpatikusnak az Obama családot.
Ha érdekel egy egészen elképesztő élettörténet.
Ha úgy gondolod, csodák nincsenek.
Vagy ha épp úgy gondolod, hogy márpedig vannak.
Michelle Obama nemrég megjelent könyvét ugyanis abszolút jogosan övezi külföldön ekkora hype. Az Így lettem remekül bemutatja az egész Obama jelenséget, középpontban természetesen Michelle-lel – mégiscsak egy életrajzi könyvről lévén szó.
De hogyan tud ennyire szimpatikus lenni? Voltaképp egyszerű a válasz:
MICHELLE ÉRTÉKRENDJE EGÉSZEN RENDKÍVÜLI, AMELLYEL SOKAN TUDUNK AZONOSULNI, MINDEZT PEDIG ELKÉPESZTŐ TERMÉSZETESSÉGGEL ÉS ŐSZINTESÉGGEL TÁLALJA, MÉGHOZZÁ ABSZOLÚT GÖRDÜLÉKENY MÓDON, OLVASMÁNYOS STÍLUSBAN, ELISMERVE AZT, HOGY IGEN, IDŐNKÉNT MINDENKI HIBÁZIK. MÉG AZ EGYKORI FIRST LADY IS.
És attól, hogy az életük fenekestül felfordult, pontosan ugyanazok a problémák is gyötrik őket, mint a leghétköznapibb embereket: elég jó vagyok? Hogy neveljem a gyerekeimet? Hogyan tartsuk fenn a szenvedélyt egy olyan emberrel, aki huszonöt éve a férjünk? Hogyan tartsuk meg saját identitásunkat, ha hirtelen a férjünkből Amerika elnöke lesz?
Mindeközben persze bepillantást nyerhetünk abba is, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az elnökség, és hogyan viszonyult Michelle a sajátságos first lady szerepkörhöz, milyen célokat tűzött ki, milyen kudarcok érték, és milyen harcokat kellett megvívnia Amerika első fekete elnökfeleségének.
A KÖNYV ABSZOLÚT TÜKRÖZI MICHELLE STÍLUSÁT, AMELYET A MÉDIÁBÓL MEGISMERHETTÜNK: RENDKÍVÜL KÖZVETLEN ÉS HUMOROS, UGYANAKKOR NEM LACAFACÁZIK, ELTÖKÉLT, ÉS KOMOLY – MONDHATNI VILÁGMEGVÁLTÓ – CÉLJAI VANNAK, AMELYEK MEGVALÓSÍTÁSÁN AKTÍVAN KÜZDÖTT FIRST LADYSÉGE IDEJÉN ÉS KÜZD A MAI NAPIG (PÉLDÁUL EZZEL A KÖNYVVEL IS).
Nagyon élveztem a könyv olvasását, kikapcsolt és motivált, arra ösztönzött, hogy merjünk nagyot álmodni, ne hagyjuk magunkat skatulyákba szorítani. Ugyanakkor fogadjuk el, hogy mindig lesz, aki azon dolgozik, hogy letörje a lelkesedésünket, de rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e, hogy megtörjünk, hogy kizárólag a körülmények formáljanak minket, vagy pedig azt mondjuk: anyátokat, márpedig én megcsinálom!
Kifejezetten örülök annak, hogy a tömény szövegen túl 14 oldalnyi fotó is helyett kapott, így egy-egy történetről/életszakaszról nem csak olvashatunk, de meg is nézhetjük egy-egy jól elkapott pillanatban.
Egyetlen hibája van a könyvnek: nagyon nehéz. Már így súlyra. Ennélfogva sajnos nem a legideálisabb táskábadobálósnak, ugyanakkor lelkesedésemet az is mutatja, hogy még így is képes voltam magammal cipelni egy olyan napon, amikor tudtam, hogy egyébként is sokat kell mászkálnom – de megérte.
„Ma már úgy gondolom, ez az egyik legfölöslegesebb kérdés, amelyet felnőtt gyereknek feltehet: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Mintha a felnőttség lenne a végállomás. Mintha egy adott ponton valamivé válnánk, és ezzel vége is lenne.”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése