Annak ellenére, hogy hamar „felfaltam”,
viszonylag sokat ültem ezen a könyvön, hogy összeszedjem a gondolataimat.
Ugyanis az a helyzet, hogy ez már megint egy olyan olvasmány, amely azonnal
ment is a képzeletbeli könyvek, amelyeket
minden nőnek el kellene olvasnia listámra, azzal a kiegészítéssel, hogy ez
mégsem egy tipikusan, csak „női” (és remélem tudjátok, hogy ez alatt még
véletlenül sem a bugyuta, romantikus limonádékat értem) regény, jó szívvel
ajánlanám férfiaknak is.
Tayari Jones egy nagyonsokidézőjelbetett „szerelmi háromszög” történetét meséli el
nekünk, amelyet végigkövetve remek képet kapunk az emberi természetről, arról a
sok fájdalomról és túláradó boldogságról, amelyet a szerelem és a barátság
adhat.
TAYARI JONES RENDKÍVÜL OLVASMÁNYOSAN ÍR EGYÉBKÉNT, AZ ÍRÓI STÍLUSA VÉLEMÉNYEM SZERINT HIBÁTLAN, AZONNAL BESZIPPANTOTT A KÖNYV, ÉS NEHEZEN TUDTAM LETENNI, HOLOTT NÉHA ÚGY ÉREZTEM, MINTHA A REGÉNY KITÉPNÉ A LELKEM, ÉS KISSÉ MEGTAPOSNÁ, MIELŐTT VISSZATESZI A HELYÉRE. ÉS MONDOM EZT A LEHETŐ LEGJOBB ÉRTELEMBEN.
Ja, hogy a sztoriról még semmit nem mondtam? Egy
fiatal, fekete házaspár, Celeste és Roy kapcsolatát ismerhetjük meg, akik között
dúl a l’amour, ezerrel benne vannak abban a bizonyos rózsaszín
köd fázisban – vagy ahogy Roy mondja: „kéken izzik” a szerelmük. Ekkor
azonban váratlan dolog történik, amely alapjaiban rengeti meg egész életüket:
Royt nemi erőszakkal vádolják meg, és tizenkét év börtönre ítélik.
A kérdés az, hogy vajon túlélhet-e a házasságuk
egy ilyen megpróbáltatást?
Természetesen nem említettem volna „szerelmi
háromszöget”, ha nem lenne egy harmadik szereplőnk is, André, aki Celeste gyerekkori
jóbarátja. Klasszikus szerelmi háromszögről azonban szó sincs: egyrészről ez a
történet jóval mélyebb, másrészről pedig nem beskatulyázható. Három önálló
egyéniségről van szó, három – a maga módján – fantasztikus emberekkel, akiknek
a sorsa összekapcsolódott valami egészen furcsa és fájdalmas módon, ők pedig
keresik a helyüket.
A KÖNYV PONTOSAN ARRA MUTAT RÁ, HOGY SEMMI SEM FEKETE VAGY FEHÉR, AZ ÉLETBEN MEGANNYI ÁRNYALAT KAP HELYET, ÉS EZT EL KELL FOGADNUNK. SENKI SEM JÓ VAGY ROSSZ – EMBEREK VAGYUNK, ÉRZÉSEKKEL. ELNYOMHATJUK UGYAN ŐKET, DE IDŐVEL UTAT TÖRNEK.
Számomra az Egy
amerikai házasság abszolút méltó helyre kerül a Bíborszín és a Madonna prémkabátban mellett – amelyeket ugyancsak nem győzök eléggé ajánlani.
„A nők mérhetetlen nagylelkűsége titokzatos alagút, senki nem tudhatja, hová vezet. A falon az írás csupa trükkös kérdés, és a férfinak számot kell vetnie, kiokoskodnia magát innen lehetetlen. Hát nem kegyetlen abból látnom, hogy szeret, hogy hogyan képtelen szeretni?”
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése