Máris az #olvassunktöbbalapművet sorozat negyedik részénél járunk, és töredelmesen bevallom - tekintve, hogy a korábbi olvasmányaink szerintem iszonyat erősek voltak -, rendesen megküzdöttem azzal, hogy kiválasszam a novemberi alapművet.
Ezúttal a korábbiaktól erősen eltérő hangulatú könyvre esett a választás, amely azt hiszem, kiválóan passzol majd a novemberhez (már amennyiben beköszönt a valódi őszi idő): igazi sötét hangulatú, borús, nem éppen könnyed - ugyanakkor állítólag gördülékeny stílusú - olvasmányról van szó, amelybe néhol mégis némi derű is vegyül, egy meglehetősen szélsőséges szerző tollából, amelynek aktualitását nem vonhatjuk kétségbe.
(Szokás szerint: aki még nem tudná, hogy mi ez a kihívás, >>ide<< kattintva olvashat róla, valamint az 1001 könyv kihívás rovatban találja meg a kapcsolódó részeket, csatlakozni pedig bármikor-bármennyi időre lehet.)
A hónap alapműve annak ellenére került a hivatalos 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listára, hogy egyáltalán nem egy régi darab, eredetileg 1994-ben jelent meg, nálunk pedig a Magvető Kiadó adta ki 2016-ban. Érdekesség továbbá, hogy a szerzőnek több könyve is az említett listán szerepel, én az egyiket már olvastam régebben, de az sajnos nem nyerte el a tetszésemet, úgyhogy most még jobban izgulok, hogy sikerült-e jól választanom.
Na de a szavak további szaporítása helyett, lássuk inkább november hónap alapművét, ami nem más, mint:
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
↓
 |
| Michel Houellebecq // A harcmező kiterjesztése |
A regény hőse igazi Houellebecq-figura: antihős, akinek ezúttal a nevét se tudjuk. Magányos kívülálló, aki okosan és kegyetlenül lát rá a társadalom és az emberi érintkezések visszásságaira, hazugságaira. Informatikusként tisztában van a nyilvánosság és a média működésével. Egy új szoftver eladása miatt tanfolyamokat kell tartania vidéken. Utazásai során még mélyebb lesz a depressziója; életét nem tudja a korábbi rutin mentén továbbfolytatni. A regény izgalmas kérdése hogy miképpen lehet kivonulni a világból, rádöbbenve hogy nem a társadalom, hanem önmagunk foglyai vagyunk.
Michel Houllebecq-nek ez a regénye hozta meg az országos ismertséget, az Elemi részecskék előtanulmányának is tekinthető, bár annál bizonyos értelemben jóval derűsebb: a főszereplő depressziója ellenére humorral és elnézéssel tekint embertársaira, bár nem kér a világukból.
Nos, Houellebecq egy meglehetősen megosztó figura, megjegyzem: abszolút jogosan. Nekem sem különösebben szimpatikus - hogy finoman fogalmazzak -, de ettől most igyekezni fogok eltekinteni, és arra koncentrálni, hogy megnézzem: vajon mit tudhat a regény, hogy felkerült az '1001 könyv' listára.
A könyv egyébként illeszkedik a korábbi alapművek sorába abban a tekintetben is, hogy szintén nem egy terjedelmes regény, mindössze 174 oldal, így valóban beilleszthető az ember életébe, akkor is, ha rettenetesen el vagyunk halmozva feladatokkal. Meg persze, ha van is hozzá kedvünk, én ugyanis abban hiszek, hogy az embernek - bizonyos keretek között - arra van ideje, amit fontosnak tart. Azért indítottam útjára ezt a kihívás-sorozatot, mert fontosnak tartottam, hogy több "alapművet" illesszek be az életembe, és úgy gondoltam, ez a kihívás remek alkalom lehet arra, hogy minél többen csatlakozzanak, azok közül, akik hasonlóan vélekednek.
A könyv egyébként illeszkedik a korábbi alapművek sorába abban a tekintetben is, hogy szintén nem egy terjedelmes regény, mindössze 174 oldal, így valóban beilleszthető az ember életébe, akkor is, ha rettenetesen el vagyunk halmozva feladatokkal. Meg persze, ha van is hozzá kedvünk, én ugyanis abban hiszek, hogy az embernek - bizonyos keretek között - arra van ideje, amit fontosnak tart. Azért indítottam útjára ezt a kihívás-sorozatot, mert fontosnak tartottam, hogy több "alapművet" illesszek be az életembe, és úgy gondoltam, ez a kihívás remek alkalom lehet arra, hogy minél többen csatlakozzanak, azok közül, akik hasonlóan vélekednek.
Így tehát remélem, ebben a hónapban is velem tartotok, hogy „együtt” olvassuk el a hónap alapművét: A harcmező kiterjesztését.
védőborító nélkül
Az októberi alapmű (Márai Sándor: Az igazi) értékelése pedig hamarosan érkezik! Ha olvastátok, ezúttal is elsősorban majd Instagram Storyban tudjátok megírni a véleményeteket, amelyekből majd a könyvértékelőben szemezgetek. (Ha pedig nem olvastátok, akkor még mindig van pár napotok bepótolni, tényleg csak ajánlani tudom. ;))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése