„Gyűlölni a gépet annyi, mint gyűlölni magamat” – morális dilemmák élethű robotokkal egy zseniális regényen keresztül ✦ Ian McEwan: Mi, gépek

Ian McEwan új regénye első pillantásra talán egy szimpla sci-finek tűnhet, ám valójában jóval több rétege van: szépirodalom, alternatív történelem, társadalomkritika, erkölcsi értekezés, tisztelgés korunk lenyűgöző vívmányai előtt, és egyfajta figyelmeztetés is egyben.

Szubjektív ajánló egy igazán különleges olvasmányélményről.

„Nyelvhasználatunk elárulja gyengeségünket: készek vagyunk összemosni a tárgyat és a személyt a kettő határán álló gép fogalmában.” – fogalmaz a regény narrátora, a harmincas éveiben járó, önmagát kereső Charlie. Az idézetet azért ragadtam ki, mert úgy gondolom, a történet esszenciáját sűríti magába. Azt a dilemmát, hogy az eddig élesen elkülönült, jól megkülönböztethető tárgyak/személyek csoportján túl megjelenő ’gépek’ kategóriája vajon hol és hogyan is helyezkedik el azon a skálán, amelynek egyik végpontját a tárgyak, másik végpontját a személyek jelölik.

Bár a regény voltaképp egy izgalmas szerelmi háromszöget mutat be, amelyben két személy (Charlie és Miranda), valamint egy gép (az élethű emberi robot, Ádám) kap helyet, mégis: a lassú folyású cselekmény sokkal inkább egyfajta keretként van jelen, a fő témát azonban a személy-gép-tárgy egymáshoz való viszonyának morális dilemmája jelenti.

IAN MCEWAN ROPPANT IZGALMAS KÉRDÉSEKET VET FEL A REGÉNYBEN, AMELYEK JÓ RÉSZÉT VOLTAKÉPP AZ OLVASÓHOZ, AZ EMBERISÉGHEZ INTÉZI, AMELYRE NEKÜNK KELL MEGTALÁLNI MAGUNKBAN A VÁLASZOKAT.

Ugyancsak hangsúlyosabb a regényben az érdekes alternatív történelmi politikai háttér: a ’80-as évek Londonjában járunk, az Egyesült Királyság élén Margaret Thatcher áll, aki sikertelen háborút indít a Falkland-szigetek megszerzéséért. Az emberek rendszeresen utcára vonulnak, egyre nagyobb az elégedetlenség, Thatchernek pedig egy komoly kihívója akad Tony Benn személyében.

Izgalmas és okos eszmefuttatások tömkelege jellemzi a könyvet, amelyet a kontextusba helyezés még érdekesebbé tesz, így összességében egy igen komplex, nyelvezetében egyszerű, mégis szépirodalmi igényű, lassan hömpölygő, és – jó értelemben – szokatlan történetet kapunk.

„A veszekedés természetéből fakadóan a kimerültséggel is számolni kell. Mindkét fél tudja vagy tudni véli, hogy a kibékülésnek meg kell történnie, ha csak napok vagy hetek múlva, akkor is. A pillanat, amikor elérkezik, édes lesz, csupa gyöngédség és mámor. Akkor hát miért nem békülünk ki azonnal, miért nem rövidítjük le az utat, megkímélve magunkat az erőnket felemésztő dühöngéstől? Mert egyikünknek sem megy. Rohansz lefelé a lejtőn, már nem vagy ura az érzéseidnek, sem a jövődnek. Az erőfeszítés megsokszorozódik, így végül minden egyes goromba szót ötszörös ráfordítással kell majd visszaszívni. És ugyanígy, a megbocsátás kiterjesztése temérdek önzetlen összpontosítást követel majd.”

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon!