„Könyves önismereti utazásunk” újabb állomásához érkeztünk . Minél
többet olvasok, annál mélyebben hiszem, hogy valójában minden egyes olvasmányunk közelebb visz saját magunkhoz. Minden
olvasmányunk hozzájárul ahhoz, hogy picit jobban megértsük magunkat, valamint a
világhoz és másokhoz való viszonyunkat, illetve azt, hogy – Viktor
E. Frankl gondolatai nyomán – milyen kérdéseket intéz
hozzánk az élet, amelyekre választ kell adnunk. Tényleg úgy hiszem, hogy akár
egy könnyed lektűrben is rábukkanhatunk egy-egy újabb darabkára, amely a belső
munkánkat segíti. Ez (is) egészen varázslatos az irodalomban: a különböző
történeteken keresztül újabb kapukat nyithatunk meg saját magunkban.
Az alábbi válogatásban azonban kifejezetten olyan olvasmányokat gyűjtöttem egy csokorba, amelyek – saját tapasztalataim alapján – különösen intenzíven segíthetik a célzott önismereti utazást.
Ahogy egyébként nagyjából minden
könyvet, ezeket is érdemes – sőt, ezeket érdemes igazán – önreflektíven olvasni: megfigyelni, hogy milyen érzéseket keltenek benned az olvasottak, mi az a terület, amely különösen mély
húrokat penget meg benned (akár pozitív, akár negatív értelemben), amivel
még jó eséllyel „dolgod van”, miként
segíthetnek az olvasottak más perspektívából láttatni az élethelyzetedet,
nehézségeidet, átgondolni, hogy mi az,
amit magaddal viszel az adott olvasmányból, amely útravalóul szolgálhat a
saját utadon járva.
Meglátásom szerint nem érdemes úgy
tekinteni a könyvekre – legyen szó akár kifejezetten önismereti kötetről, akár
szépirodalomról, vagy bármi egyébről –, mint amelyek kész megoldásokkal szolgálhatnak
az életünk valamely problémájára nézve. Sokkal inkább úgy tartom, hogy egy könyvre úgy érdemes tekinteni, mint ami
lehet egy tükör, egy nagyító, egy támogató jóbarát, egy segítő, egy motiváló tanár, egy iránytű – vagy akár
mindez egyszerre. A lényeg azonban az, hogy akkor tudunk
igazán építkezni az olvasmányainkon keresztül, ha az nem egy egyoldalú
tevékenység, ha nem csupán passzív befogadók vagyunk, hanem az önreflexió által
egyfajta párbeszédet folytatunk az
olvasottakkal, aktív részeseivé válunk az olvasás élményének.
Ahogy Márai nagyon pontosan
megfogalmazta Az igazi című
regényében:
„(…) csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben vagy munkában építeni abból valamit.”
(Az Úton az önazonosság felé sorozat első részéért kattints IDE.)
IRVIN D. YALOM:
SZERELEMHÓHÉR
ÉS MÁS
PSZICHOTERÁPIÁS TÖRTÉNETEK
Park Kiadó, Budapest, 2014 · 334 oldal
Első olvasmányom Yalomtól gyönyörű
példája annak, hogy mennyire sok dolgot tanulhatunk önmagunkról mások
történetein, nehézségein, élethelyzetein keresztül. A népszerű pszichiáter-író
ebben a könyvében ugyanis tíz esetét
mutatja be az olvasónak, tíz nagyon különböző embert, nagyon különböző
élethelyzetekben, nagyon különböző dilemmákkal – és mégis ott van a közös pont,
az emberségünk. Mindannyian hibázunk, mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és
mindannyiunknak megvan a maga keresztje, a maga szenvedése, amellyel a magunk
módján kell kezdenünk valamit.
A Szerelemhóhér nem csupán egy nagyon tanulságos könyv, hanem az is
kiderül belőle, hogy Yalom íróként is remekel, kifejezetten élvezetes
olvasmány, amelyet az ember legszívesebben egy huzamban befalna. Érdekes
megfigyelni, hogy miként tudunk kapcsolódni egy-egy olyan szereplővel
(klienssel), akit a történet elején esetleg kifejezetten távolinak, vagy
egyenesen ellenszenvesnek találtunk, hogyan találjuk meg vele a közös pontot,
mikor kezdjük igazán megérteni az
illetőt, és hogyan ismerünk magunkra
egy-egy történetben.
Emellett Yalom arra is megtanít, hogy csak az nem hibázik, aki nem próbálkozik, és ez teljesen rendben van. A felelősséget azonban vállalnunk kell minden tettünkért, és nincs semmi szégyellnivaló abban, ha azt mondjuk: ezt most elcsesztem. Nem dől össze a világ, ha hibázunk, ha visszautasítanak, ha zsákutcába kerülünk, ha nemet mondunk, ha szembenézünk a legnagyobb félelmeinkkel.
POPPER PÉTER:
LÉLEKRÁGCSÁLÓK
Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2010 · 270 oldal
A Lélekrágcsálók voltaképp előadások leirata, amely a pszichológus
néhány meghatározó gondolatát tartalmazza. Popper Péter azokat a nehézségeket
nevezte „lélekrágcsálóknak”, amelyek hajlamosak alaposan meggyötörni az ember
lelkét.
Bár viszonylag régen olvastam a
könyvet – ha jól emlékszem, legalább 7-8 éve –, így túl sok konkrétumra nem
emlékszem (lehet, hogy ideje lenne újraolvasnom), viszont élénken megmaradt
bennem az az érzés, hogy mennyire léleksimogató
élmény volt, nagyon sokat adott nekem akkoriban.
A fejezetek olyan témák köré épülnek, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak, és időnként bizony megállásra, szembenézésre kényszerítenek, ilyen például a szorongás, a játszmák, krízisek, konfliktusok.
MÁRAI SÁNDOR:
AZ IGAZI
Helikon Kiadó, Budapest, 2019 · 282 oldal
Márai Sándor elképesztően
elgondolkodtató, brutálisan kijózanító, rendkívül mély lélektani regénye többet
tanít az életről, a szerelemről, a kapcsolatokról, mint a kifejezetten ezekkel
foglalkozó önismereti könyvek jelentős része. Ez a könyv tényleg megköveteli, hogy kíméletlenül
szembenézzünk magunkkal, az eddigi kapcsolatainkkal, és azzal is, hogy
egyáltalán hogyan gondolkozunk a témáról. Rendkívül meghatározó olvasmány, de
valóban elvárja, hogy az olvasó is
megnyissa előtte a lelkét, így érdemes alaposan átgondolni, hogy mikorra
időzítjük.
A történet alapvetően egy szerelmi
háromszög alakulását mutatja be, ám ez inkább egyfajta keretet ad a
gondolatoknak. Márai kőkemény mélylélektani drámát tár az olvasó elé, miközben
rendkívül egyszerűen, közérthetően fogalmaz meg olyan zsigerileg hatoló
igazságokat, amelyekbe az ember beleborzong, mert érzi, hogy mennyire betalált.
Az igazi megállásra késztet. Nem csak lassításra, mint egy fekvőrendőr. Kőfalat húz eléd, és addig nem enged tovább, amíg nem vagy hajlandó szembenézni.
LORI GOTTLIEB:
AKARSZ BESZÉLNI RÓLA?
21. Század Kiadó, Budapest, 2020 · 464 oldal
Lori Gottlieb nem mindennapi
könyvéről már ódákat zengtem több helyen is, így természetesen ebből a
válogatásból sem maradhatott ki. Az író és terapeuta voltaképp egyesíti a nem hagyományos értelemben vett
önismereti-önfejlesztő műfajt a memoárral – mindezt pedig teszi rendkívül
olvasmányosan: hol könnyeket csalva az olvasó szemébe, hol heves helyeslő
bólogatásra késztetve, hol pedig megnevettetve minket. Emellett arra is remekül
rávilágít a könyv, hogy a mentális
egészségünkkel foglalkozni alapvető ahhoz, hogy valóban jól éljünk.
Ez is azon könyvek közé tartozik,
amelyeket még sétálás közben, és a nettó 30 másodperces liftezések során is
képes voltam olvasni. És bár a maga 464 oldalával nem mondható egy rövidke
könyvnek, mégis azt kívántam, bárcsak mééég
tovább tartana, bárcsak sose érne véget. Nagyjából minden fejezetben tanultam
valamit magamról (is), sok-sok gondolatébresztő meglátással gazdagodtam - amelyek
jó részét ki is jegyzeteltem magamnak. Ezek egyébként nem kizárólag Lori
gondolatai, helyet kapnak benne más pszichológusok meglátásai is, így még
nagyobb rálátásunk van egy-egy témára.
A könyvről írt teljes poszt IDE KATTINTVA olvasható.
GUY WINCH:
HOGYAN GYÓGYÍTSUNK MEG EGY ÖSSZETÖRT
SZÍVET?
HVG Könyvek, Budapest, 2019 · 144 oldal
Bár a címe alapján könnyedén gagyi önsegítő kötetnek tűnhet, Guy Winch pszichológus könyvének legnagyobb erőssége - amellett, hogy a Normális
emberek borítóján található grafikát is készítő Henn Kim csodálatosan
szuggesztív illusztrációi gazdagítják - az, hogy végre köztudatba hoz egy olyan témát, amelyet lássuk be, tabu övez:
nevezetesen azt, hogy mennyire megviselheti az ember lelkét az
egyébként bagatell problémának tűnő szakítás, vagy egy szeretett háziállat
halála is.
Winch sokszor hangoztatja, hogy a társadalmilag is elfogadott traumák -
mint amilyen a válás vagy egy szerettünk halála - esetében mennyire rendben van
az, hogy gyászolunk, többnyire támogató a környezet is, ugyanakkor mennyire
„nem illik” meggyászolni a társadalom szemében ugyan kisebb, de az egyén
számára gyakran legalább ennyire fájdalmas eseményeket. A szerző kifejti,
hogy miért lenne fontos, hogy ne becsüljük
le el ezeket a gyakran mellékesnek tűnő traumákat.
Winch arra igyekszik rámutatni, hogy a
társadalom számára bagatell traumákon való túllépésben mennyire sokat segít
ezeknek az érzéseknek az elfogadása, a támogató környezet, és az, hogy ne
érezzük magunkat földönkívülinek azért, mert mondjuk jobban ragaszkodtunk a macskánkhoz,
mint az unokatestvérünkhöz. Mindannyian mások vagyunk, máshogy éljük meg a
dolgokat, más a megküzdési stratégiánk, és fontos ennek a felismerése és
elfogadása – akkor is ha a mikro- és makrotársadalom is azt sugallja, hogy nem illik ezeken a mások számára
apróságoknak tűnő, de számunkra szinte az egész világot jelentő dolgokon ennyit
keseregni.
A könyv túl nagy megvilágosodásokat nem hoz, viszont jól rámutat összefüggésekre, valamint egy fontos témát emel köztudatba, amely remek kiindulási alap, amelyre már mi magunk, akár önállóan is tudunk építkezni. Mert szívfájdalom mindenkit ér: a szakításokat, szeretett kiskedvencünk halálát nem nagyon tudjuk elkerülni, ezek olyan dolgok, amelyekkel valószínűleg mindenki szembesült már, és fog még szembesülni élete során néhányszor, Winch könyve pedig segít, hogy megértsük ezeket a folyamatokat, és ami a legfontosabb: elismerjük ezen érzések létjogosultságát.
HANS RATH:
KELL EGY PSZICHOLÓGUS, MONDTA ISTEN
Animus Kiadó, Budapest, 2016 · 240 oldal
Újabb regényt ajánlok, amely a humoros felszín ellenére véleményem szerint kifejezetten alkalmas arra, hogy belső utazásunkon társul
szegődjön.
Hans Rath nem mindennapi regénye egy vallás(osság)független, kedves, léleksimogató regény, számtalan útravaló átgondolkodnivalóval magáról az életről, valamint az életben betöltött szerepünkről. A felszínen szórakoztató és könnyed, ám a minőségi humorral átszőtt történet mögött mély mondanivaló rejlik. A szerző azonban az olvasóra bízza, hogy mennyire ereszkedik a könyv hatására mélyre, a befogadón múlik, hogy mit visz belőle magával, mennyire hagyja magát megérinteni, miként hagyja kibontakozni az ajándékba kapott „gondolatmagvakat”.
Ősszel megjelenő, további ígéretes olvasmányok a
témában
LUKÁCS LIZA:
HOGYAN SZERETSZ?
– KÖTŐDÉSI SEBEINK
GYÓGYÍTÁSA
Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2020 · 214 oldal
„Talán már többször feltettük magunknak a kérdést: mi lehet az oka annak, hogy életünk során újra meg újra visszaköszönnek ugyanazok a kapcsolati nehézségek? A válasz az, hogy a gyermekként kialakított kötődési mintáink alapvetően meghatározzák választásainkat és viselkedésünket. Hatással lesznek az összes fontos emberi kapcsolatunkra (a párkapcsolatainkra éppúgy, mint a szülőségünkre, a barátságainkra, az iskolai és munkakapcsolatainkra), és megalapozzák az önmagunkhoz való viszonyt is. Valójában olyan kapcsolatokat alakítunk ki, amelyekben hasonlóan érezhetjük magunkat, mint gyermekkorunkban. Ez még akkor is így van, ha nem őrzünk magunkban pozitív képet a gyermekéveinkről, sőt, akár kifejezetten fájdalmas élményeket hordozunk. Úgy fogunk szeretni, ahogy minket is szerettek. Úgy fogjuk becsülni önmagunkat, amennyire mások számára értékesek voltunk. Bármilyen tapasztalatot is szereztünk hajdan, az ahhoz hasonlóban fogjuk otthon érezni magunkat, tudatosan vagy tudattalanul olyanná formáljuk emberi kapcsolatainkat.
Persze egy-egy csalódás után
gyakran hisszük, hogy levontuk a megfelelő tanulságokat. Sorra vesszük, hogy
mire kell figyelnünk legközelebb, és milyen típusú embert fogunk nagy ívben
elkerülni. Talán még odáig is eljutunk, hogy megfogalmazzuk azokat az igényeinket,
amelyekből ezután már nem engedünk. Aztán mégis kezdődik minden elölről… Az
ismétlődést azért nem könnyű elkerülni, mert nagyon nehéz észrevenni a mélyebb,
lényegi hasonlóságokat az eredeti kötődési mintáinkkal. Ezt sokszor érezhetjük
tehernek. Azonban épp ezek az ismétlődések mutatják meg nekünk kötődésünk
nehezen felismerhető, tudattalanul újrajátszott elemeit. Ha megtanulunk olvasni
belőlük, akkor a legnagyobb segítségünkre lesznek abban, hogy kötődési mintáink
– s velük együtt kapcsolataink – pozitív irányban változzanak.
Egyéni kötődéstörténetünk megismeréséhez nyújt útmutatást ez a könyv, miközben új szempontok alapján vehetjük szemügyre múltbeli és jelenlegi kapcsolatainkat.”
Várható megjelenés: november 25.
EDITH EVA EGER:
AZ AJÁNDÉK
– 12 ÉLETMENTŐ LECKE
Libri Kiadó, Budapest, 2020 · 400 oldal
„A döntés című sikerkönyv szerzőjének új, inspiráló és gyakorlati
tanácsokat tartalmazó kalauza segít, hogy megszabaduljunk a romboló mintáinktól
és bénító gondolatainktól, s ezáltal szabadon élvezhessük az életet.
Edith Eva Eger elsöprő erejű első könyve, A döntés azt mutatja be, hogy a szerző miként élte túl a koncentrációs tábort, miként dolgozta fel annak traumáját, és hogyan tudott lélekben is szabaddá válni. A világ legkülönbözőbb tájairól több ezer olvasó írt Edith Eva Egernek, hogy elmondják, mennyire hatott rájuk A döntés, miként segített feldolgozni múltjukat és fájdalmukat, s egyúttal arra kérték a szerzőt, írjon egy még gyakorlatiasabb kötetet.
Az
ajándékkal Eger olyan kézikönyvet nyújt át olvasóinak, amely szelíden
bátorít bennünket mindazon gondolataink és viselkedésünk megváltoztatására,
amelyek a múltban gúzsba kötöttek bennünket.
A legrosszabb börtön ugyanis nem a
nácik lágere volt, hanem az a börtön, amit Edith Eva Eger maga épített fel
saját elméjében. A szerző bemutatja a leginkább bilincsbe verő érzelmi és lelki
állapotokat – mint a félelem, a gyász, a düh, a titkolózás, a stressz, a
bűntudat, a szégyen és az elkerülés –, valamint azokat az eszközöket,
amelyeknek a segítségével megküzdhetünk ezekkel.
Saját és pácienseinek életéből vett
példák segítségével minden fejezetben egy-egy gondolatébresztő kérdést jár
körül. Mélységes empátiával, lényeglátással és humorral megírt kötetében a
szerző rámutat arra, mindannyian sérülékenyek vagyunk, és mindannyian
ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe. Az ajándék bátorít és segít
bennünket, hogy kitörhessünk az önmagunk építette börtönből, feldolgozzuk
traumáinkat és élvezzük az életet.”
Várható megjelenés: november 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése