Újabb magyar „skandináv krimi” a láthatáron ✦ Szántó Dániel: Egy pap vallomása

Szántó Dániel a skandináv krimik szerelmese, akinek nemrégiben jelent meg harmadik – meglehetősen monumentális – könyve, amellyel maga is a műfaj előtt tiszteleg. Legújabb regényében egy feszült tempójú nyomozást kísérhetünk figyelemmel, amelyben nem az elkövetőt, hanem az áldozatokat kell az idővel versenyre kelve előkeríteni a nyomozóbrigádnak.

Vallási téboly, kiégett nyomozók, élve eltemetett áldozatok, családi tragédiák, belső viszályok és bandaharcok Budapest utcáin.

Szántó Dániel 2016-ban jelentkezett első regényével, a Revanssal, amellyel mintegy letette voksát a „magyar skandináv krimi” műfaja mellett. A két részes Várnay Benett sorozaton ugyan még érződött, hogy kezdő íróról van szó, mégis erősen indított, így izgatottan vártam, hogy három évvel legutóbbi regénye megjelenése után, mivel jelentkezik a szerző.

Szántó Dániel eddig megjelent regényei: Revans (2016), Az üldözött (2017), Egy pap vallomása (2020)

Az Egy pap vallomása egy teljesen új történet – így bátran ajánlom azoknak is, akik nem olvasták a szerző korábbi műveit –, és meg kell mondjam, meglehetősen monumentális vállalkozás: nem csupán a terjedelem (528 oldal) szempontjából, hanem a történet részletgazdagságát, a sok-sok szálat tekintve is.

A cselekményről túl sokat – szokás szerint – nem árulnék el, röviden a következő a felállás: adott a főszereplő nyomozónk, Budai Viktor és nagy riválisa, Losonczi Barbara, akik ezúttal kénytelenek együtt dolgozni egy felkavaró bűntény kapcsán. Két élve eltemetett áldozatot, egy fiatal lányt és egy papot kell megtalálniuk, mielőtt kifutnának az időből. A dolog pikantériáját az adja, hogy a bűncselekmény mögött egy hitében megrendült pap kegyetlen kísérlete áll, amellyel azt akarja kideríteni, hogy létezik-e valójában Isten. A nyomozás mellett előkerülnek a szereplők személyes történetei, az egyéni traumák, és megannyi viharos kapcsolat kialakulását (vagy éppen bukását) is figyelemmel kísérhetjük.

Nem is nagyon húzom tovább, meg kell mondjam, kifejezetten élveztem a regényt, azzal együtt, hogy nem hibátlan a történet. Pontosan azt nyújtotta, amit egy ilyen típusú könyvtől várok: feszült tempó, izgalmas cselekmény, elvetemült bűntény. Hogy úgy mondjam:

AMOLYAN SKANDINÁV KRIMISEN KISZÁMÍTHATATLANUL KISZÁMÍTHATÓ (VAGY KISZÁMÍTHATÓAN KISZÁMÍTHATATLAN?).

Lekötött, kikapcsolt, alig vártam, hogy olvashassam.

Ez volt a dolog abszolút szubjektív része, az az élmény, amit nekem adott a könyv. Ha némileg objektívebben igyekszem megvizsgálni a regényt, akkor ki kell emelnem olyanokat is, minthogy:

• A szereplők némileg sablonosak. Mindannyian ismerjük a múltbéli traumákat fel nem dolgozott, kiégett nyomozó karakterét, aki szeret más utakon járni, és ezt csak azért nézik el neki, mert amúgy ő a legjobb nyomozó. Azért akadtak izgalmasabb, érdekesebb karakterek is, bár véleményem szerint elsősorban a mellékszereplők között.

• Tényleg sok történeti szál jelenik meg, ezek között vannak hangsúlyosabbak, és mellékszálak egyaránt, amitől tényleg igen sokrétűvé, összetetté válik a cselekmény, és fenntartja az olvasó érdeklődését. Sajnos azonban nem éreztem úgy, hogy mindegyik szál kifutott volna valahova. Ez lehet azért is, mert a történetnek érkezik majd folytatása – remélhetőleg mielőbb –, de bennem mégis hangyányi (annál tényleg nem több) hiányérzet maradt ennek kapcsán.

• Bár meg kell mondjam, kifejezetten örültem, hogy ez egy hosszabb történet, hiszen élveztem újra és újra elmerülni benne, tetszett a sok szál, a megannyi részlet, mégis, úgy gondolom, ez nem feltétlenül indokolt a sztori szempontjából, összességében némileg túlírtnak éreztem. Nem zavaróan, csak épphogy.

Egyébként a regény engem a Sebastian Bergman sorozatáról ismert Hjorth & Rosenfeldt szerzőpáros által képviselt skandináv krimi vonalra emlékeztet leginkább, amit nagyon kedvelek (hamar berántós, szinte filmszerűen megelevenedő, cselekménydús, könnyen követhető), magyar jellegzetességekkel megspékelve.

Összességében tehát igazán pozitív meglepetést jelentett Szántó Dániel új regénye, amely ugyan nem hibátlan, mégsem mehetek el csak úgy amellett a tény mellett, hogy tényleg roppantul élveztem. Ennél fogva pedig jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik ideiglenesen kiszakadnának a mindennapokból – legalább gondolati síkon –, és egy kis elvetemült izgalomra vágynak Budapest utcáin.

➯ Még több könyves tartalmat találsz INSTAGRAMon és FACEBOOKon!